Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-09-02 / 36. szám
nibus initiatum in capella hospitali collocabant, adversariis multum tumultu-antibus. I 8 ) Szerintem az ő, Jókán és a szomszédos falvakban végzett reformátori működését élte első korszakához kellene számítani. Vele kétségtelenül az történt elébb 1374-ben, mi később 1577-ben Lethenyei Pállal, kiről Bornemisza Péter azt irja: »Anno 1577. vala egy oskola mesterem Lethenyei Pál, kit azután lelki pásztorságra hivának és kibocsátám Mácsédra és több igen megvakult falukra«.1 9 ) Sibolti szintén iskolamester volt s 1574-ben vett Bornemisza Pétertől kibocsátást reformátori működésre Jókára s vidékére. Jóka, cum vicinis locis . . . per celebrem Demetrium Sibolti, a superintenden'e domino Bornemisza exmissum, tandem tyrnaviensem pastorem, anno 1574. ad agnitionem veritatis perducta est. 2 0 ) Csakugyan Bod Péter is Jókáról viszi őt Nagy-Szombatba. »Az hazában volt pap elsőben Jókán, azután vitetett Nagy-Szombatba.2 1 ) Azonban tudjuk, hogy ő, 1574-ben jókai működése idején még nem volt fölszentelt pap. Hogy azonban jókai működése, mi semptei iskola mesteri állásának bevégzése után történhetett, igen rövid ideig tarthatott, azt következtetni merem abból, hogy erről — tudomásom szerint — az említett egyháztörténeti irón kívül senki nem emlékezik; sőt az index följegyzésének elfogadott olvasása szerint mindannyian Semptzről származtatják őt Nagy-Szombatba. Kivétel mint láttuk, Hornyánszky, ki Nagy-Szombat cikk alatt ezt irja: Ungarischer Prediger war hier 1576. Demetrius Sibolti, früher Rector in Schintau, der am 11. Juli, zu Wittenberg von M. Oberdorfer ordinirt wurde. Spáter kam er nach Raab.2 ü ) De következtetni merem továbbá abból is, hogy az index bejegyzésében, maga Sibolti sem érinti Jókán és vidékén végzett reformárori működését, pedig ez, kétségtelenül, fölszentelése előtt történt. Hogy ezen ténykedését, mit superintendensének Bornemisza Péternek, megbízásából teljesített, s mit Jókán és a szomszédos helyeken oly fényes sikerrel végezett, kicsinyelte s azért hallgatta volna el : azt róla, a buzgó reformátorról feltételezni nem szabad. De elhallgatta azért, mert az idő, melyben az ev. egyháznak ezen szolgálatot tette, nagyon rövid vala. Nagy-Szombatba, ebbe a Jezsuiták üzelmei miatt »Kis Rómának« nevezett szabad királyi városba,2 3 ) 1576. február havába ment át. És aligha tévedek, ha azt állítom, hogy ő volt az első lelkésze a Nagy-Szombati evangy. egyházközségnek ; ő volt az első, ki e helyütt nyilvános istenitiszteletet tartott az evangy. egyház szertartása szerint, és pedig, mint fennebb említem, tartotta ezt az ispotály temlomban, mi nem kevés zavargást okozott. Merle d'Aubigné ugyan 1563-tól datálja a nyilvános istentiszteletnek Nagy-Szombatban lett megkezdését;2 4 ) de én ez állítást nem találom elfogadhatónak és inkább hódolok Klanicza és a névtelen vagy most már mondhatjuk Doleschal tekintélyének. Az első azt mondja, hogy Balassa János volt Nagy-Szombatban első— mondhatná : bátor — ki 1571-ben Bornemisza Pétert, az evangyelium híres prédikátorát, azon vidék, sok mágnás és nemes család reformátorát saját házába -—• udvarába fogadta.8 5 ) így tehát Bornemisza, Siboltinák előde, csak ls ) Klanicza i. m, 210. 1. 19 ) Klanicza i. m. 223—224. 1. 20 ) U. ö. i. m. 221. ). 21 ) Bod: »Magyar Athenás. « 22 ) Ilornyánszky: Beitrage stb. 277. 1. 23 ) Merle d'Aubigné i. m. 102. 1. 24 ) U. ü. i. m. 102. 1. ía ) Klanicza i. m. 210. 273. I. udvari pap volt és nyilvános istenitiszteletet nem tarthatott, sőt nem tartott. Doleschal ugyanezt bizonyítja, midőn irja, hogy Nagy-Szombatban, az ország prímásának fényes székhelyén 1576-ik évig, minden vallásbeli újítás kímélet, nélkül elnyomatott, és csak ezen évben Siboltinák odavitelekor merték az istenitiszteletet, az ottani ev. egyháznak hívei saját egyházuk szertartásai szerint szervezni.9 H ) És e kíméletlenségnek nagyfokú mivoltára, melylyel minden vallásbeli Újítást elnyomtak, következtetni lehet, ha tudjuk, hogy Huszár Gált, Nagy-Szombatba az esztergomi érseknek Oláh Miklósnak megkérdezése és beleegyezése nélkül meghívott lelkészt, az 1565. január 38-kán kelt királyi parancs határozottan kitiltja Nagy-Szombatból. (Stelczer Révésznél Figyelmező IV. évfolyam. 414—415. 1.) Hogy Nagy-Szombatról Semptére ment Sibolti, azt Onody úr által az országos levéltárban föltalált 1579 —1591. időközről szóló nyugták bizonyítása szerint föltétlenül el kell fogadni. Semptéről Szenczre, ezután — postea — és utolszor ultimo (Klanicza szavai), Pataházára vitetett. Ezentúl — tudtomra — semmi nyom. Ribininél2 : ) »Pálházi Gönczi Miklósról, az igaz A. C. magyar lelkipásztoroknak Dunáninneni superintendenséről« azt tanulom, hogy »Pataháza Győr alatt egy nyomorult falucska volt.« — ez; továbbá: »Pataházam penes Jaurinum evocatus <i S ) és ultimo Pataházám per jaurinenses translatus« 2! ) ) ama következtetésre jogosítanak — sajnálom, hogy csak következtetnem lehet s ide vonatkozólag semmi adattal nem birok — mikép Pataháza Győr közelségében, Győr város fenhatósága s s a győri ev. egyház közvetlen felügyelete s kormánya alatt álló magyar község és magyar ajkú protestáns egyház volt — s ezen állomással, a pataházi papsággal kapcsolatos volt a »győri nemes vitézlő rendnek predikátorsága«, már Sibolti idejében épen úgy, mint néhány évvel később, Pálházi Gönczi Miklós ottani prej dikátorsága korában. Ha tehát a pataházi lelkész ez állomásra a győriek által hivatott meg; ha mint a I nemes vitézlő rendnek prédikátora Győrött is fungált — és pedig azon okon, mert a Győr városi lelkészek, s maga az egyház is németajkú volt: nem ok nélkül nevezhetik győri papnak is. Ezért történik, hogy Bod és Hornyánszky Pataházáról nem is emlékezve, gyön pápuák írják Siboltit; Klankza pedig Pálházi Gönczi Miklós, Pataházán lakó gyön lelkésznek — pastor jaurinensis in Pataháza — nevezi,3 0 ) Győrött a város »Grundbuch«-jából — ide vonatkozólag — Tóth Ferenc szerint, teljes és biztos föivilágosítás vehető.3 ') (Vége köv. Szöllössi Antal KÜLÖNFÉLÉK. * Lelkészválaszlás. A békési ág. hitv. ev esperességhez tartozó ambrózfalvi egyházközségben közelebb ejtetett meg a választás. Mint a »Békésm. Közl.« irja, az esperes Chovan Viktor apatelki lelkészt és Lányi Gusztáv szarvasi segédlelkészt jelölte ki, míg az egyház jelöltjei Die wichtigsten Schicksale stb. 205. 1. 27 ) Ribini: Meinorabilia I. 423. 2S ) Klanicza: i. m. 216. 1. 2Ö ) U. ö. i. ra. 201. 1. 30 ) Klanicza: i. 111. 202. 1. 31 ) Tóth F. : »Magyar és Erdélyországi prot. ekklesiák históriája* 30. lap.
