Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-08-26 / 35. szám

sen vezetett lehet«, s így a fényes eredmény egészséges alapokon nyugvó lehet; de »nem így van az eset, ha valamely intézetről az utánjárás kiderít, hogy összes működése hibás alapon vagy meg nem engedhetőn nyugszik, s mégis fénynsnek látszik az eredmény. Ez elszomorító. Legszomorúbb, sőt veszedelmes a második eset«, hacsak egy tanító vagy talán csak egy tantárgyával tud wfényes eredményt« produkálni, mert »ebben az esetben az eredmény legtöbbször gyanúsan fogadandó;« mert »a tanítónak legfőbb törekvése és évi működése arra irányzott, hogy év végén minden áron eredményt mutasson. E törekvés indító okai többfélék : az ambitio hibás álapból indul ki és sokszor paedagogiai képesség hiányának kényelmes pótlekául és elpalástolásulszolgál;« »verseny másokkal, fél. lem a felebbvalóktól; ez utóbbiak kedvének keresése s remény náluk vélt befolyásra tehetni szert,« és gyengeségek iránti elnézést biztosítani, s tegyük még hozzá, malitia másoknak ártani. Már magában véve a »fényes eredményű« tanító kidicsérése árnyékot akar vetni a többiekre még akkor is, ha nem ered ezen gyanús törekvés azon indokból, hogy másoknak ártson; minél elvetendőbbnek kell azt tartanunk, ha ártani szándékból ered 1 »A fényes eredményeket hajhászó nem tekint más tárgyra, sőt azt, hogy az övé a legfőbb és legfontosabb, minden módon és alkalommal érezteti« s számára minden időt s erőt lefoglal; »az ilyen a záró vizsgálaton is alig bírható buzgósága korlátozására,« jobbra-balra hajlongván, magyarázatokkal szolgái az ő genialitásáról, a tanulót dicsérő és buzdító közbeszólásával; minden szóra helyeslést bólint fejével, s így a figyelmet elvonja a lényegestől, a fő dologtól, néhány általános, összefüggés nélküli, bemagolt, de tetszetős phrasis ^szabatosa felelet gyanánt hirdettetik. »Az ilyen eredmények ellen igen gyakran társai sem mernek szólni;« mert a csalhatatlan, de megcsalt felsőbbség rányomta az elismerés letörülhetetlen bélyegét, s jaj annak, kinek van annyi erkölcsi bátorsága hogy ily eljárás ellen felszólaljon, az üldözés minden eszköze mozgósíttatik ellene, míg a legjobb belátás és lelkiismerete ellenére is vissza von és elhallgat, maga is dicséri a gyanús, fényes eredményt! Tehát »a minden áron való eredmény elérése határozottan kárhoztatandó. A fényes eredmény árát a tanulók adják meg.... Legjobban szeretem, ha a dicséret nem egyeseket ér, hanem testületeket. Nem kívánnék félreérteni sem; hisz a tanítás terén is vannak kivételes művészek.« Csak hogy ezt a művészetet nem mutatja be az, ki iskolai tankönyvből felolvasásokat tart vagy a szónoklat elemeiben gyakorolja magát, mivel rövid időre ugyan lehet gerjeszteni bámulatot, melynek »közepette mintegy léghajón elragadtatik az ember és később ismét leszállván a földre, csak elkábultságát veszi észre.« (Herder). Nem ritkán a fényes eredmény hajhászása kenyér irigy.ségből is ered. Arra a kérdésre: vájjon megtartandók-e a közvizsgák vagy nem, a tanítók túlnyomó száma alkalmasint nem-mel felelne. A tanügy nagyot haladt; mindenoldalúkig fejlesz tetik, tudományos könyvek, folyóiratok, sőt a napi sajtó is foglalkozik vele; általános és különös módszertan többé-kevésbé szerencsés fejlesztést nyert; de az évzáró vizsgálatokról, hasznáról s szükségről csak paedagogiai szak- s tankönyvekben, jól sikerült fényes eredményű vizsgálatokról a napi sajtóban olvashatunk, mely stereotyp jelentések hasonlítanak egy bizonyos felvidéki közlöny hymen híreihez, melyekben minden menyasszony bájos és szellemdús, úgy hogy az olvasó bátran mást ís érthet alatta. Külföldön ezen kérdéssel is többet foglalkoznak tanítók és tanító- gyűlések; sőt Stettin városa a maga iskoláiban a közvizsgálatokat tényleg beszüntette és az iskolai-tanácsosok által kiadott »Pommerschen Blátter«ben azt lehetett olvasni: »annak idején a szaklapokban közzétett hírt, hogy Stettin városában a nyilvános iskolai vizsgálatok be lettek szüntetve, bizonyára sok tanító örömmel fogadta és remélte, hogy rá nézve is ezen régi »copf« nemsokára a mult emlékei közé fog tartozni. Fájdalom a jó példa máshol nem talált utánzásra; sőt a »paedagogiai lapok« nem is találták érdemesnek a Stettinben történtekkel behatóan foglalkozni.« (Sáchsiche Schulzeitung 1885. máj. 31. utánnyomásából). Már 1884-ben a görlitzi tanító-gyűlésen is szőnyegre került a théma. Azonban az előadó indítványa, hogy »a közvizsgák, melyek érdekében a tanítók az iskolai év nagy részét elpazarolják, eltörlendők«, nem fogadtatott el azon indokból, mert oly kérdés, mely beható tárgyalásra szorul, csak így röviden el nem intézhető, s azért más véleményű tanítók iránti tekintetből is egy későbbi tanító-gyűlésre halasztatott. Ennek folytán 1885-ben a 26-dik általános tanító-gyűlés Darmstadtban ismét napirendre tűzte ki, de vele csak röviden foglalkozott. Dr. Bartels Frigyes (a Rheinische Blátter für Erziehung und Unterricht« című folyóirat jelenlegi szerkesztője) előadó sok tekintetben igen is megszivelendő előterjesztésében egyebek között különösen a nyilvános vizsgáknál észlelhető visszaéléseket mutatta ki, mi igen érdekes eszmecserére adott alkalmat. Ahrens ipariskolai igazgató nagyon is sötét színezetűnek találta a képet, mert nem tudja elképzelni, hogy igazi methodikus tanító képes volna a vizsgálatok kedvéért a tulajdonképi iskolai időből 5 hetet elszakítani a gyermekeknek a vizsgálatra való elkészítése végett; ez oly szegénységi bizonyítvány volna, melyet ő egyetlen-egy tanítónak sem állítana ki. Erre zárbeszédében megjegyzi Bartels, hogy sokkal jobban becsüli a tanítókat, mintsem feltehetné, hogy a tanítónak szüksége volna 5 heti vizsgálati készületre; erre nincs szüksége, sőt sok helyütt nem is teheti azt, mert pl. nála a tanító 5—6 nappal a vizsga előtt megkapja a tárgyakat, melyekből kell kérdezni, s így 5 heti praeparalásból szó sem lehet. Erősen hangsúlyozza, hogy előadásában csak a tényleges visszaéléseket ostorozta, különösen azt a körülményt, hogy »sok tanító, ki meg sem érdemli, rendkívül kedvező világításba helyeztetik a vizsgálatoknál más kartársaival szemben, mert igen kevés ember van, ki valóban helyes Ítéletét mondhatna" a tanítóról a közvizsga alkalmával szerzett tapasztalatok alapján. Köhler Richárd (a »Reinische Blátter« szerkesztője 1885 —1887) az általa szerkesztett folyóirat 1885. év folyam 2. füzetében a nyilvános vizsgálatokról értekezvén „kétes értéküeknek" találja azokat, mert »a nagy publikumban még nagyon is el van terjedve az az előítélet, hogy azok az iskolák a legjobbak, a melyekben a legtöbb tanultatikazaz a melyekben a legtöbb positiv ismeretanyag közöltetik. Ezen előítélet gyanús befolyással bír a közvizsgálatokra. Hisz »a be nem avatott, ki nem tudja, hogy a vizsgálat ugyan a kulisszák köze enged pillantani, de semmi esetre sem oly könnyen a kulisszák mögé, könnyen rászedhető és nagyon is hajlandó a nyilvános vizsgálatoknak oly értéket tulajdonítani, a milyennel nem birnak. E mellett rendesen minden fényesen sikerül. Valamennyi tanuló rendesen mindig felemeli a kezét; alig van hibás felelet, bár oly dolgokra vonatkozzék is az, melynek ismeretében alig