Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-07-29 / 31. szám

ványokkal bírnak, két év múlva j-ik fokú minösítvény- 1 nyel felruháztatnak a két papi vizsgálat sikeres letételétől számítandó 4 évi segédlelkészkedés után, sőt 2 évi után akkor, ha jeles és 3 évi után akkor, ha jó papi bizonyítványok mellett a gyakorlati szolgálat terén példás buzgalmat tanúsítottak s magokat elismerésre méltókká tették ; 2-ik fokú minösítvény nyel bírnak akkor, ha jeles papi bizonyítványok mellett 5 évig, vagy jó papi bizonyítványok mellett 6 évig elismerésre méltólag működtek; i-sö fokit minösítvény nyel, mint segédlelkészek fel nem ruháztatnak. d) aa) A theologiai rendes tanárok már ezen jogcímen azonnal j-ik fokú minősítvényt nyernek, két évi sikeres működés után 2-ik, és 4 évi sikeres működés után i-sö fokú minősítvényt. e) bb) A gymnasiumi és képezdei rendes tanárok, ugy szintén a lelkészi szolgálatukból kilépett, de lelkészi minőségükben meghagyott volt rendes lelkészek, valamint a már rendes lelkészi hivatalt viselt katekhéták és administratorok, továbbá a fegyházi- és a bekebelezett tábori lelkészek lelkészi minősítvénye a rendes lelkészekre nézve fennebb megállapított módozat és szolgálati időszerint számíttatik, tekintettel a saját hivatási körükben tanúsított kitűnően sikeres vagy sikeres munkálkodásra. f) cc) A nem rendes tanárok, a még rendes lelkészi hivatalt nem viselt katekhéták, valamint a helyetteslelkészek és tanító-káplánok lelkészi minősítés tekintetében a segédlelkészekkel jönnek egy sorba. RÉGISÉGEK. Róm. katholikus papok visszaélései a mult században. (Vége.) Mellőzve az illetéktelen keresztelési eseteket, néhány érdekesebb — a róm. kath. plébánusok által zavart temetési esetet van szerencsém e becses lapok olvasóival megismertetni úgy, a mint azt az akkori lelkész anyakönyvünkbe bejegyezte: »Sub offiicio Mathiae Lányi Funera. Anno MDCCLXXXII. Mense Martio: Die 9-a huius omnium primam sepelivi cum sermone sacro slavico idiomate dicto, Spectab. Dnam. Annám Tahy, natam Resch, aetatis 82 annor. Tállya mortuam et sepultam. A cuius funere, quamvis & ego, sed cumprimis nepos Spect. Dnae, Spect. Dnus Josephus Mazsáry multis protestatiombus Rndi Dni Plebani Tállyensis, Georg Zeltenmayer inhibebatur, in vanum insuper petita assistentia mílitari & a Capitaneo N. Mondok h. t. Tállyae in quartirio existenti & ... nos tamen Deo juvante, feliciter exanime cadaver sepielivimus, cryptae, quam b. defunctus Spect. Dnus Christophorus Mazsáry prior in Domino quiescentis Dnae, Dnus, fieri curavit in coemeterio Rom. Cath. Tállyensi, sine ullo tumultu impositum.« „Mense Martio: Die 20-a. Tállya sepelivi Johan. Juhász, Gönczini natum, aetatis suae circiter 38 annor.; cuius exanime corpus, ad ipsissimum sepulchrum in pace delatum, sub deposita tripliei protestatione mea, a Capellano Rndi Dni Plebani Tállyensis Zeltenmayer vocati, violanter mihi est ademtum: aeque sine pulsu campanarum, uti et hoc sequens.« »Mense Martio : Di 30-a. Wisolyini sepeliri per me in funere praesentem debuit Elizabetha Mészáros, uxor Michaelis Kovács. Enimvero decantatis hung. idiomate feliciter duabus cantionibus baiulatoque cadavere per nobiles personas Korlatienses (quarum duas nominare possum, alteram Hunyor, alteram Draskóczy) nobis, vix triginta passus progressis, in libera via, maxima fúria incensus, in occursum venit Rndus Dns Carolus Újházy Héczensis Plebanus, qui praefatos nobiles Dnos, posteaquam primum me elevato baculo suo, nec tamen verberatum, his verbis fuisset adgressus: »Kegyelmed kicsoda?« Cui ego regessi: »Minek kérdezi azt Tisztel. Plebanus úr? Jól tudja azt, hogy én a Csekeházi pap vagyok!« Super quae ille excontemtu protulit: »Tehát áldozhat is, ha pap.« Scitit, hosque clamoríbus et protestationibus adgressus a Perillustrissimo Domino Hunyor, hanc formalem exprobrationem accepit: »Tiszt. Plebanus úr ne lármázzon ! Jól tudja azt, hogy ez iránt ki van adva ő Felsége világos parancsolatja.c< Ad hoc ille ita regessit: »Micsoda ? Ha valaki fejemre térné ő Felsége parancsolatját, ebben a dologban még sem engedek addig, mig ő Excellentiájától, Egri püspökömtől parancsolatot nem veszek la. Ad hoc Dnus Hunyor reponit: »Ezeket hallják Kegyelmetek mindnyájan; én ilyen rút beszédeken solemniter protestálok. Kegyelmed pedig Plebamts úr egy infámis s infidelis embere ő Felségének /« Et inter haec ingrata colloquia adgressi sunt catervatim auditores Rndi Dni Plebani, tumbam baiulatores, quibus ligna, in qua tumba portabatur, vi sunt per eos ademta, Periil. Dno Drasskóczy etiam in lutum dedolata. Hoc facto, ego, nobis simili ista violentia inaudita, illata, veritus, ne ex verbis ad verbera deveniant, animi ex unaque parte excandescentes, acclamo : »En solemniter protestálok e nagy violentia felett. Kegyelmetek pedig tegyenek le a testct.« Ita baiulatores tumbae a partibus nostris stantes, in aulam aeditui Rom. Catholici iritrusivi, cadaver deposuere: ego vero recessi. Et optimo quidem omine. Namque si hos priores adgressores, sive viribus, sive verbis vicissemus; alteri Coemeterio adstantes erant ordinati, furcis alii, alii securibus, alii fustibus muniti. Haec circumstantialiter perseripsi, sub optima conscientia gratae posteritati.« »Anno 1782-do Mense Juiio : Die 12-a huius mensis Tállyae sepeliri per me debuit nobilis Steph. Reviczky Thúrócziensis, cuius funus pro hora 2-da promerid. praedicti diei erat ordinatum. Enimvero, priusquam ego vei domo novisseni Tállyam versus, kora nempe matutina octava, Rev. Dn. Plebamts, cum suis duobus Capellanis cl Dnis officialibus Cameratici<•, stipatus Hajdunibns Dominalibus, munitis ,, Tsáká'iy" diclis instrumentis, venit ad domum lucttts, adducto praeterio fabro serario, cuius opera, si moesta vidua fores loci, in quo erat depositum exanime corpus aperire detrectaret, uteretur. Quia vero luctuosa vidua hos ingratos suos hospites adventantes animadvertit: praeclusis celeriter foribus, illis in occursum exiit, seque deposita protestatione, defendit. Hoc facto Provisor Dominalis eam ita aleoquitur : »Tsak te nyisd ki az ajtót, mert ha ki nem nyitod, ihon lakatossal mindjárt kinyittatom, aztán pedig egész házadat széjjelhányattatom /" Quibus perterrefacta misera vidua, aperuit fores tam violentibus suis adgressoribus, qui cadaver curarunt efferri, idemque vix duobus decantatis versibus, cum pulsu campanarum, nostratibus omnibus, cui pulsaretur campanae, inseris sepelivere. Ab hoc casu, publicato praeterea jam Explanatoria Mandato Excelsi Consilii Locumt. Regii, a Tallyensium funeribus destiti.« Közvetlenül ezután utolsó temetése volt a sok bajjal küzdő Lányinak az 1782-dik évben s ezen egy-