Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-07-29 / 31. szám

»Amonnak pedig többi dolgai meg vannak írva stb. És eltemeték« stb.; a krónikás pedig nem. Egvébbként a két előadás között jellemző eltérés nincs. Jósiás viselt dolgairól szól a 2. Kir. 22, 1—23, 30, és a Krón. 34. és 35. fejezete. E tudósítások elmondják Jósiás reformját és Nechoval való ütközetét s a szokásos dolgokat, hogy hány éves volt, meddig uralkodott, hol vannak megirva dolgai, stb. A 2. Krón. 34, 3 — 7 tudósítása nem lehet hiteles, mert e szerint Jósiás két ízben létesített volna reformokat, mi pedig csak egy ilyen működését ismerjük. Jósiás reformja előzményeinek leírásában a két elbeszélés között jellemző eltérés nincs, annál nagyobb van aztán magának a reformnak elbeszélésében. Két dologról tétetik itt említés, u. m. a bálványok és azok papjainak kiirtásáról, és a pascha megünnepléséről. Amazt a Krónika csak röviden említi meg, a Királyok könyve pedig hosszadalmasan, részletesen foglalkozik vele. Épen az ellenkezőt tapasztaljuk a reformmunkásság befejezése, a pascha fényes megünneplésének leírásánál, ezt meg a Királyok könyve érinti röviden, s a Krónika tárgyalja kimerítően, leírván az áldozás módját, a levitáknak való adakozást stb. Ennek oka az a már sokszor emlegetett körülmény, hogy a Krónikás különös előszerettel beszél mindig a kultusról és a levitákról, lévén maga is levita. A Királyok könyve a Nechoval vívott szerencsétlen ütközetről csak épen annyit említ meg, hogy Jósiás elibe ment Nechónak, és elesett. A Krónika ezzel is bővebben foglalkozik. Elmondja Necho intését: ».... én most nem tereád megyek.... ne tusakodjál az Isten ellen, ki velem vagyon...« Talán azért mondja el ezt, hogy ezzel, ha nem nagyon erősen is, legalább némileg igazolja Jósiás szerencsétlenségét. Jósiás meggondolatlanságát és makacsságával, melynél fogva nem engedte a Nékó beszédeinek, melyek az Isten szájából származtak vala.« Elmondja aztán, hogy mikép sebesült meg, hogyan vitték haza. Végre, mintegy elégtételül a nagy királynak, leírja a nagy gyászt, melybe halála borította az egész országot. Joakház, Jaj akim, Jojakin és Zedekiás. A 2. Krón. 36, 1 —13 nagyon röviden, olyan kivonatszerűleg, adja elő a fogság előtti nég}? király uralkodását. Mindegyikre az a megjegyzés van, hogy utálatos dolgot cselekedék az Úr előtt. Bővebb értesülésért a 2. Kir. 23, 31 — 24, 20-hoz kell fordulnunk. Hiában, ezek az események nem olyanok, a mikkel a krónikás szeretne foglalkozni. Végül megemlíti röviden, hogy miután magok a papi fejedelmek s a nép is öregbíték a bűnt, Isten büntetésül a Káldeusok királyának kezébe adta őket, s fogságban maradtak mind Czirus idejéig. A Kir. Jerusalem bevételével s a fogságba hurcoltatással bővebben, behatóbban foglalkozik, de csak Evil-Merodáig vezeti a történelem fonalát. (Vége köv.) Kecskeméthy István. KÖNYVISMERTETÉS. ,,Evangélikus dogmatika." Irta Dr. Masznyik Endre, theol. akad. ny. r. tanár. Ara 2 frt. Pozsony, (Wigand nyomdája) 1888. 236 lap. (Folytatás és vége.) Művét a „Bevezetés"-zw kívül 2 főrészre osztja. Az első rész, a mi az „alapvető hittan"-nak felel meg, szól }az ev. egyházi köztan alaki elvéről vagyis az üdvigazságról, mint kinyilatkoztatott igazságról« (16—32. lap.); míg a 2-ik vagy kifejtő rész »az ev. egyház köztan anyagi elvéről, vagyis az üdvigazságról, mint hitigazságrók szól (33—236. lap.), s itt tárgyalja a voltaképeni hitrendszert, u. m. a theologiát 34—76. lap.), anthropologiát és hamartologiát (74—94. lap.), christologiát (94—146. lap.) soteriologiát (146—223. lap.), s az egyetemes protestáns tanrendszer leggyengébb fejezetét, az eschatologiát (223 — 236. lap.) Különben megjegyzem, hogy »az alaki és anyagi elv« nem meríti ki a protestantismus lényegét, mely elnevezések reformátoraink előtt ismeretlenek s csak a mult század rationalismusában keletkeztek, s így szerintem fölosztási alapul sem szolgálhatnak. Vallásfelekezeteink symb. könyveinek idézésénél J. T. Müller jeles gyűjteményét használta. A külföldi dogmatikai irodalom könyvészeti adatait — mint szerző említi •— Hagenbach, Iiase, Kahnis, Zöckler, Luthardt műveiből s az ismeretes s teljesen megbizható Pünjer—Lipsius-féle »Theol. Jahresbericht« évkönyveiből merítette, míg a magyar dogmatikai irodalom lehető fölsorolásánál, a mi kétségtelenül művének legnehezebb és legbecsesebb része, s méltán szolgálhat ösztönzésül a magyar dogmatikai irodalom történetének megírásához, Szabó Károly »Régi magyar könyvtár« (s nem »könyvészet«), az »Üj magyar athenás« s a budapesti egyetemi könyvtár szolgált neki útmutatásul. Nem tudom, hogyan kerülte ki szerző figyelmét a mult század egyik szellemi óriása, a jó Bod Péter 1766. megjelent „Magyar Athenása", a hol a becses magyar hittani könyvészeti adatokat talált volna, »mely esetben nem esett volna meg vele az, hogy p. o. a hatalmas Pósaházi »Igazság Istápja« S. Patak 1669 s Alvinczi P. »Itinerarium Catholicum« 1616. című műve kimaradt. Az úttörés nehéz és szabadságos szerepe« majd annak fog jutni, ki ezen összehordott halmazból magyar dogmatikai irodalmunk kritikai történetét irja meg. Lehetőleg tekintettel leszek a továbbiakban úgy a külföldi, mint a hazai hittani könyvészet hiányaira is, mi mellett egyelőre csak annak a megjegyzésére szorítkozom, hogy szerintem a hittani irodalmat legteljesebben adja a szerző által is idézett Dorner hittana, a melynek fölhasználása sok tekintetben meg is könnyítette volna az összehordás fáradságos munkáját, s az egybegyűlt anyag rendezését és lehető földolgozását. Különben pedig szívem mélyéből üdvözlöm a szerzőt azért, hogy figyelmét egyházi multunkra is kiterjesztette, a melylyel komolyabban az egyes theol. stúdiumoknál eddigelé csakis pataki kollegáink (Mitrovics, Warga, Radácsi) foglalkoznak, s lehetőleg magam is tekintettel leszek a Bölcsészettörténelemben a hazai bölcsészeti irodalomra ! Ig}7

ekezzünk »a vallásirodalom terén is a nemzeti szellem, és az ebből kifolyó /felfogás érvényesítésére!« Mindjárt az első §-nak, „az ev. dogmatika fogalma" irodalmi részénél kimaradt Schleiermacher és Reiff hittanárnak, a dogmák történeténél Harnack legújabb 2 kötetes művének megemlítése. A magyar résznél megemlítendő még : Láni Dániel »Ignea veritatis ev. columna« Lips. 1659; Szentgyörgyi »Theol. naturaliscc, Posonii & Cassoviae 1784 ; Szikszay György »Term. és Ker. vallás« 1799 s több izben kinyomatva; Tóth Ferenc »Ker. hittudományit, Győr 1804; Szathmáry Dániel »Ker. hittudományi 1815 s Sztrecsko »Theol. dogm. moralis«, Pesthini 1816. Tóth F. »előljáró beszédu-ében többi között azt mondja: »Minnekokáért jóllehet bizonyos vagyok benne, hogy Dogmatika Theologiát a mindenek egyenlő helybenn-hagyása reménysége fejében, mai időben nehéz irni: mindazáltal mivel tudtomra azóta,