Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-07-22 / 30. szám

egyik legvitalisabb érdeke. Ezért örülünk a miskolci s hozzá hasonló intézetek virágzásának, s ezért szeretnők, ha minden nagyobb városi egyházunkban leány-nevelő intézetek állíttatnának! * A lelkészi minősítés tárgyában következő magán levelet kaptunk, melyet közérdekű tárgyánál fogva egész terjedelmében közlünk, remélve, hogy nagyra be csiilt irója meg fogja bocsátani annak közzé tételét. Mi előre is megjegyezzük, hogy a minősítést országszerte egyöntetűvé kell tenni, ha a mind inkább növekvő zavarokat ki akarjuk kerülni, s hogy ennek eszközlésére, a kerületek meghallgatásával, a törvény értelmében, de a dolog természetéből folyólag is, a Konvent illetékes. Addig is azonban, míg ez megtörténnék, készséggel teljesítjük a felszólaló esperes úr kérését és Lapunk jövő számában közölni fogjuk a dunamelléki egyházkerület minősítési szabályzatát. A közérdekű levél így hangzik : — Nagytiszteletű Szerkesztő Úr! A vezetésem alatt levő kecskeméti egyházmegyében az utóbbi időkben sok a lelkészválasztás. Alig hogy betöltetett az ó-kécskei lelkészi hivatal, közelebb a jászkiséri vár betöltésre. Az anyásított tápió-szelei lelkészségre közelebb fog a pályázat meghirdettetni, majd a mégüresedett pándira. Sok ennyi egyház közt! A pályázatok országszerte közhírré lévén téve, az ország minden részéből jelentkeznek pályázók s a candidáló bizottságok igen meg vannak akadva a miatt, hogy a kérvények a mi egyházkerületünk rendszabálya értelmében nincsenek kellően felszerelve. De meg, a mi rendszabályunk tetemesen elüt a más egyházkerületek minősítési rendszabályától s megesik az a különösnek látszó dolog, a mi közelebb nálunk megtörtént, hogy a tiszántúli egyházkerület által kiállított másodfokú rninősítvényt nem lehetett figyelembe venni s a csillagos eminentiával dicsekedő, kitűnő készültségü káplánt nem lehetett candidálni azon oknál fogva, hogy míg nálunk jeles bizonyítványok mellett 5 évi káplánkodás után kap az illető másodfokú rninősítvényt, Tiszántúl — úgy látszik — két évi káplánkodás ntán is megkapja, ts ha egy ilyen Tiszántúl másodfokú minősítvénynyel felruházott káplánt jelölésbe hozunk, a magunk káplánjainak esik praejadiciumára; mert nekik 5 évig kell káplánkodni, hogy másodfokú rninősítvényt kapjanak. Hasonlóképen vagyunk a rendes lelkészekkel, tapasztalásból mondhatom. Respectálni tartozunk — természetesen— a más kerületek rendszabályát is, de első sorban a magunkét vagyunk kötelesek figyelembe venni, mint a hogy a rendszabály mondja : »a testvér egyházkerületekből pályázókra nézve is a kerületünk által megállapított minősítési kellékek kívántatnak meg s e végből minősítvényök mellett bizonyítványaik is beküldendők a kijelölő bizottsághoz ;« kétségkívül avégett, hogy a bizottság megítélhesse, vájjon minősítvényük megfelel-e a kerületünk által megállapított minősítési kellékeknek. Ezt, úgy látszik, a máskerületből pályázó lelkészek nem tudják s rninősítvényt vagy egyátalán nem küldenek, vagy nagy ritkán, és pereatot kiáltanak egyik-másik candidáló bizottságra, ha az őket a kijelölésnél mellőzni kénytelen ! A törvényen pedig erőszakot tenni nem lehet, s csak apprehensió származik, ha valakinek ajánlott embere nem jő a kijelöltek közé! Pedig nem lehet! Mi ennek az oka? Az, hogy nem ismerik minősítési szabályainkat! Kérem Nagytiszteletűségedet, szíveskedjék becses lapja -egyik számában közzé tenni egyházkerületünk 1884. évi októberi közgyűlése 48. sz. alatt foglalt s mai napig is érvényben levő minősítési rendszabályát a végett, hogy azt a más kerületekben levő s hozzánk pályázni szándékozó Tiszteletes atyafiak is megismerhessék, s mi is mentve és fedve legyünk! Kiváló tisztelettel stb. Tisza-Vezsenyen, 1888. julius 14-én. — Ádám Kálmán, kecskeméti esperes. * Trefort a kivándorlás ellen. Trefort A. közoktatási miniszter az Amerikába való kivándorlás megakadályozása érdekében fontos körrendeletet intézett valamennyi róm. kath., gör. kath., gör. kel., reform, és ágost. hitv. püspökökhöz és a kir. tanfelügyelőségekhez. A rendelet egész terjedelmében így hangzik : Értesülésem szerint egyes külföldi gőzhajózási vállalatok ügynökei az Amerikába való tömeges kivándorlás előmozdítása végett, ravaszul szövegezett, nyomatott utazási vázrajzokkal árasztják el a tanítókat a célból, hogy azok, mint a nép közvetlen tanácsadói, az ezen vázrajzokban foglalt, jórészt valótlan előnyök megismertetése által a népet kivándorlásra ösztönözzék. Tekintettel arra, hogy Magyarország lakossága a természet által nyújtott megélhetési források bőségéhez viszonyítva, amúgy is fölötte gyérnek mondható s hogy ennek következtében az erősbödni akaró államnak és a vagyonosodni akaró népnek együttes érdekét képezi, miszerint ez országból tömeges kivándorlás ne történjék: tisztelettel felkérem, méltóztassék a főhatósága alatt álló népoktatási intézetek tanítóit utasítani, hogy ezek a jelölt vázrajzok vagy azok tartalmának terjesztésétől, különbeni fegyelmi felelősség terhe alatt tartózkodjanak. Elvárom különben a tanítók kötelességérzetétől, hogy e tilalmamat nemcsak hogy nem fogják áthágni, hanem hivatásuknak megfelelőleg, tőlük telhetőleg igyekezni fognak a népet azon előnyök túlzott vagy valótlan voltáról is felvilágosítani, a melyek az Amerikába való kivándorlás tekintetében egyes vidékeken a nép hitébe érdekelt egyének által, más utakon már becsempésztettek. Kelt Budapesten, 1888. évi junius hó 27-én. Trefort s. k. * A soproni ev. felső esperesség rendes közgyűlése Kaboldon tartatott meg. Az esperesi évi jelentés a gyülekezetek szellemi és anyagi életéről nagyon vonzó képet nyújtott. Különösen szép példáit mutatá fel az egyházért való áldozatkészségnek. Petőfalva nevű gyülekezetben minden családatya naponként 2 krt ad templomalapra, miből négy év alatt már csaknem négy és fél ezer frt gyűlt össze. Minden gyülekezetben gyámintézet szerveztetett és megalakult az esperességi gyámintézet is. Figyelemre méltó határozatot hozott az esperesség a kisdedóvó intézetek ügyében, melyeknek gyülekezetenként való felállítását melegen ajánlja. Az intézmény megismertetésére igen alkalmas P. Szatmáry Károlynak jól írt könyvecskéje : »Ovjuk gyermekeinket.« (Kapható Budapesten, Révay testvéreknél 15 krért.) * Iskolai értesítés. A soproni ev. tanítóképzőintézetbe oly ép testű s feddhetetlen magaviseletű ev. hitvallású növendékek vétetnek fel, kik 15—ik életévöket már meghaladták s a gymnasium, reál-, vagy polgári iskola 4 alsó osztályát kellő sikerrel elvégezték. A belépni kivánó növendék erről isk. bizonyítványt tartozik felmutatni, mely mellé testi épségéről tanúskodó orvosi bizonyítvány is csatolandó. A tanfolyam négy éves s benlakással van összekötve. Köztartásban (reggeli, ebéd, vacsora) a növendékek a lyceumi tápintézetben nyernek. A lakbér egész évre 20 frt, a tápintézeti díj 40 frt. A tápintézeti bizottság — a fennálló gyakorlat szerint — 7 jó magaviseletű s szorgalmas tanítóképezdei növendéknek a tápint. díjat teljesen elengedi, 10—10 növendék díját pedig 40 forintról 15, 25 s 35 forintra szállítja le. Ugyancsak jó magaviseletű s szorgalmas tanulók, különösen tanítók gyermekei, a tanév végén ösztöndíjban is részesülhetnek. Tandíjat az intézet növendékei nem