Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-07-22 / 30. szám

hatva, sőt még hozzátehetjük azt is, hogy a legtisztább s] legönzetlenebb indokok vezérelték a mozgalom megindításában. Egyedül annak jelen alakját, nevezetesen a pozsonyi akad. theol. tanári karnak azon eljárási módját, hogy t. i. egészeit elzárkózott, illetőig minket — Sopront és Eperjest — köréből kizárt s az egyesülésre nyilvánosan föl nem szólított, már magának a mozgalomnak saját jól felfogott érdekénél fogva sem tudom helyeselni. Ha már annak egyetemes magyar prot. jellegét és alapját biztosítani nem látjuk idő- és célszerűnek, legalább annak egyetemes ev. ág. jellegére kellene törekednünk, amit csak akkor érünk el, ha hazai ágost. prot. vallásfelekezetünk mind a J tanintézete karöltve jár el a dicséretes, s Pozsony által kezdeményezett mozgalomnak szellemi, erkölcsi és anyagi biztosítása ügyében, s e szempontból tekintve ma is fenntartom azon aggodalmakat, a melyeknek e Lapok hasábjain közölt „Egyesüljünk a prot. tud. theol. irodalom ügyében/" című cikkemben kifejezést adtam. Minden áron biztosítani akarnám a »theol. szakkönyvtár« üdvös mozgalmát, azért kértem a nyílt felszólítást a csatlakozásra, a mi szerintem egyedüli módja a vállalat sikeres biztosításának. A fájdalom s a legmélyebb meggvőződés hangján elmondott fenntebbi észrevételeknek előrebocsátása után áttérhetünk kitűzött feladatunkra: Dr. Masznyik dogmatikájának ismertetésére és rövid bemutatására. Tudjuk, hogy a hittan azon rendszeres theol. tudomány, mely az Írásból merített s az egyház által szentesített hitcikkekben foglalt ker. hitigazságnak tartalmát önálló tudományos rendszerben előadja, mi mellett nagy jelentősége van a ker. vallásos tudatnak is, a melyet Schleiermacher »ker. öntudat«-nak, Schenkel »lelkiismeretcc-nek, Elüt pedig »benső tapasztalatinak nevezett. A hittannak, mint rendszeres tudománynak ilymódon meghatározott- fogalmától különbözik aztán az egyházilag meghatározott tannak egyszerű történeti reprodukálása, s ennek megfelelőleg Schzveizer p. o. különbséget is tesz „dogmatika" és „hittan" között. Az egyházi tannak történeti előadását adják Heppe és Schweizer (»Centraldogmen«) a református, de Wette, Schmid, Hase, Luthardt s régebben Bretschneider az ág. egyházban, s e rovatba tartozik Dr. Masznyik dogmatikája is, mely Schmid, Hase, Luthard, főleg pedig Bretschneider e nemű dogmatikái nyomán »nem szól, hanem csak szólaltat, nem alkot, nem szervez, hanem csak alakít, szerkeszt,« a mivel helyesen jellemezte művének, mely »a mult hagyomanyos tanát jelenticc — tisztán objektív törteneti jellegét. Ennek megfelel az általa adott fogalommeghatározás is, a mely szerint az „az ág. hitv. ev. egyház symbolikus és az u. n. ó-lutheri theologusok dogmatikus tanait nyújtja rtndszeres (már t. i. ő-prot. s nem modern hittani értelemben) feldolgozásban." Hangsúlyozom, hogy Dr. Masznyik a ,,rendszeres feldolgozást" ó-prot. s nem modern hittani éttelemben vette, s azt az egész művön keresztül következetesen mégis tartotta. Nyújtja tehát az ó-prot. lutheri tanrendszert, vagyis az újabb dogmatörténetnek egyik legtanuságosabb és leggyülmölcsözőbb fejezetét, s ág. vallásfelekezetünk „symbolikus tanát", vagyis az ág. egyház symbolikáját. E kettőnek összetételéből áll Dr. Masznyik objektiv történeti jellegű dogmatikája, mely mint ilyen különbözik tehát p. o. Hase Hutterus redivivusától, a melyről maga a szerző azt mondja : »Es ziemte aber nicht, dass der Geist unsers Hutterus erschiene als der redliche Eiferer für den Buchstaben kirchl. Orthodoxie, der dem 17. Jahrh. angehörte, sondern wie er víeleicht lehren möchte in 19. Jahrhundert, wenn er zurückkehrte; ein verklárter Geist, und dennoch treu dem altv. Glauben, diesen vertheidigen würde gegen ein anders gewordenes Zeitalter, „ohne dte Erforschungen und Fortschritte desselben gánzlich zuverschmdhn" vagy más helyütt:... »dic Principien dicsér Dogmatik auf ihrem eigenthüml. Standpunkte dargestellt, in ihrer relig. Bedeutung u. wissenschaftl. Consequenz nachgewiesen, und zu den in ihnen liegendcn Entwick lungen fortgebildet.... was sich dafiir gege>, über der gesammten Heterodoxie unserer Zeit noch vorbringen lasse, és művének jelentőségét abban találja, hogy az „Vorbereitung auf dogmát. Verlosungen" azoknak mintegy történeti háttere és alapja. Magam is azt tartom tehát Masznyikkal, »hogy a symb. könyvek mellett épen az ó-lutheri theologusok dogmatikai rendszerei azok, a miknek ismerete nélkül dogmatikai képzettségről nem beszélhetünk," azonban ezek ne zárják ki „az ujabb dogmatikai fejlődéstamire Masznyik a maga művében az ujabb hittan irodalom felsorolását kivéve, nem volt tekintettel. A merev ó-prot. tanrendszerekre kellett következnie a romboló rationalismusnak, hogy aztán a 19. század theologiája a modern bölcsészeti műveltség eszközeivel az ó-prot. romokon át s rendszerök hiányait kiegészítve újból a 16. századnak evangyéliomi álláspontjára és alapjára térhessen vissza. Majd a tárgyi bírálatnál kifogom mutatni, hogy Dr. Masznyik az ó-prot. rendszer hiányait nem egészítette ki, s annak a 19. század positiv evangy. theologiájával való összeegyeztetését Hase, kit némileg még Luthardt értelmében a tisztán objektiv történeti jelleg szigorú megtartása érdekében nem kisértette meg. Ennyiben e rendszer nem lehet a jelenkori ev. ág. hitv. köztudat kifejezése, hanem egy „theol. irányzat sajátos tana", s »a symbolikus tan ev. egyházunk közös tana" ugyan, de koronként fejlődő tana, s ép e fejlődés feltüntetése hiányzik Dr. Masznyik művéből. Ép e merev történeti alap és tárgyalás tette reá nézve lehetetlenné az ujabb hittani irodalom álláspontjának kellő fölhasználását és érvényesítését ! Itt is érvényesül Hase szava ; »Unser Hutterus wollte nur dem religiösen Inhalt des Bekenntnisses seiner Zeit vertreten.« (Vége köv.) Dr. Szlávik Mátyás. BELFÖLD. UTASÍTÁS a dunamelléki egyházkerület misszióiban alkalmazott lelkészek, lelkésztanítók és iskolatanitók számára. 1. §. A missziói lelkészek, lelkésztanítók és iskolatanítók a püspök által neveztetnek ki, s tőle nyerik megbízatásukat. A lelkészeket és lelkésztanítókat (tanító-káplánokat) a püspök az egyházkerületi közgyűlés tudtával és helybenhagyásával nevezi ki és alkalmazza. A tanítókat az illető gyülekezetek a szokott módon választhatják, de megerősítés végett az espereshez és ennek útján a püspökhöz terjesztik föl, kinevezés, illetőleg megerősítés végett. 2. i A misszióban alkalmazottak (lelkészek és tanítók) missziói működésöket illetőleg közvetlenül a püspök hatósága alatt állanak. Éegyelmi tekintetben azonban az egyházmegyei és