Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-07-22 / 30. szám

Harmincegyedik évfolyam. 30. S35. Budapest, 1888, julius 22. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy-utca 29. sz. 1. em. Előfizetési ára: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíi külön 30 kr. W" Teljes számú példányokkal mindig szolgálhatunk. W Az eke mellől, u. Azzal a kérdéssel zártam minap soraimat, hogy a világosság és béke igazi kútfeje Rómában van-e vagy Wittenbergben és Genfben? Megvallom, nem vagyok képes egyenes és kellően okadatolt feleletet adni a feltett kérdésre. Ha theologiai szőrszálhasogatásokban járatlan elmémhez fordulok egyaránt tiltakoznom kell a világosság és béke mindkét vagy három említett kútfeje ellen. Mikor a negyvenes évek közepe táján a nagyszerű s általunk azon időben széltiben olvasott Corvin halhatatlansággal koszoruzá a Krisztus varratlan ruháját pénzért mutogató Arnoldi trieri püspököt — úgy hallom a lapokból, hogy ismét készülnek a hivő világot e vak szerencsében részesíteni! — : »A keresztyén fanatismus történeti emlékek című művében nem egy helyen erősen körmére hágott a protestánsok tévelygésének is s nem kevesebb gúnynyal ostorozta ezek következetlenségét, önmagokat sem értő elvtelenségét, mint a minővel felfricskázgatá azokat a jámbor szenteket, kiknek szemében a legnagyobb keresztyéni erény, a természet lábbal tapodása volt, s a kiknek porladozó csontjaiból a katholikus egyház magának később dúsan kamatozó tőkét faragott; vagy mint a minővel nevetségessé tette azokat a nagy kath. papokat, kik a felett vitáztak, hogy p. volt-e Ádámnak köldöke ? használt-e Pilátus szappant, midőn kezeit mosá? vájjon a római katonák által kisorsolt köpönyeg képezte-e Jézus egész ruhatárát? ha egy egér a keresztelő vizbe esik, megkereszteltnek tekintendő-e ? stb... Szép idők voltak ezek minden izgalmas voltuk mellett is, mert még egyesek tévedéseiben is az igazi erős protestáns tudat lüktetését, önmagával való birkózását lehetett tapasztalni! Eltűntek, mint alakjaik Strauss, Bauer Bruno stb. s nem tudom mai theologusaink több áldani, mint átkozni valót találnak-e emlékükben. Azt hiszem, most is ott vagyunk azonban enemű dolgainkkal, a hol voltunk a Schwenkfeld korában, ki mint Luther kortársa méltán sóhajthatott fel ily szavakkal: »Luther kivezetett bennünket Egyptomból s a Verestengeren is átvitt ugyan, de itt hagyott aztán 'a pusztában, nem vivén be Izraelt az igéret földére. « Josuát úgy látszik máig hiába várjuk. Szóljunk nyíltabban, csak aztán őszinteségünk tüzet ne hozzon fejünkre. Korunk elve mindent annyira becsülni, amennyire hasznavehető ; metaphysicus theoriák ép oly kevés hitelre számíthatnak, mint ha gazdálkodó embernek valaki a rajzát adná át maga a cséplőgép helyett, vagy mintha valaki éhes embernek azt magyarázgatná, hogy mennyi fehérnye, zsiradék, só, szénhydrát, viz stb. szükséges egy napra az emberi szervezet épségben tartására ; s a mily kevéssé érdekli ez utóbbit annak ismerete, hogy hogyan jött létre az a hus darab, mely kinzó éhét elveszi a legkülönbözőbb ásványi s növényi alkatrészekből: ép oly kevéssé veszi számításba a gyakorlat embere — hogy például csak ezt említem — a vallásos eszmék történeti fejlődés menetét, mikor neki egy oly vallása van — ha t. i. csakugyan van — szüksége, mely a nagy mindenséghez s az emberiséghez való viszonyát kell hogy előtte tisztán, érthetően kifejtse, megállapítsa.' A valláshoz fűzött ezen jogos'jgériy kielégítésének legszokottabb két módját ma már csaknem mindenki ismeri. Egyeseknek az emberiséghez, a társadalomhoz való V1SZ011} clt ma már inkább is s nagyon helyesen az államok törvényhozása állapítja meg, s leginkább a velünk született természeti törvények s a fennálló rend- által parancsolt erkölcsi törvények értelmében ; míg tehát a vallástól megkövetelt