Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-07-15 / 29. szám

dői e szándékában megakadályozták. Helyetteséül tiszte­letes Vigvári Mihály segédlelkészt küldte fel.a »Pontban 8 órakor vette kezdetét az istenitisztelet, melyen részt vett Balajthy Mór szolgabiró s világi gond­nok vezetése alatt megjelent prot. híveken kívül a hely­beli intelligentia is. A fenyőágakkal csinosan díszített terem előrészén volt elhelyezve az asztal, mely ékítve volt Bányay Lajos postamester családja által ez alka­lomra hímzett díszes terítő által, a mit körülvett több mint 8o hívő, magához veendő az Úrvacsoráját. »Emelte az áhítatot a magasztos zsoltárok ének­lése, a megható szép ima, melyet Vigváry Mihály lelkész úr elmondott«, ki is mondja tovább »kitünő szónoki tehetségét beigazolta azon szép alkalmi beszéddel, melyet a jelenvoltakhoz intézett, bebizonyítván azt, mily nagy a szó hatalma, mert magával ragadta hallgató­ságát s vissza látszott tükröződni az, mit a protestáns vallás első vezérférfiai beláttak, hogy ha eszméknek testet akarunk adni, azt a szónoklat hatalmával kell megismertetnünk s kifejtenünk.« »Vigváry Mihály úr Volóczon tartott magvas beszé­dével a célt elérte« »ama kölcsönös becsülés, tisztelet, szeretet, melylyel őt a jelenlevők valláskülönbség nélkül körülvették, csalhatatlan jele annak. »Bevégződvén az istenitisztelet a szerepet Bányay Lajos, mint házi gazda vette át, ki páratlan vendég­szeretettel fogadta a házánál megjelenteket. A kedélyes társaság sokáig maradt együtt.« Majd sajnálkozik a lel­kész távozás felett s elmondja. »Rövid volt köztünk töltött ideje, de a felvidék népe nem egyhamar ífledi el őt, valamint nem egyhamar felejti el azt sem, a mi­vel Bányay Lajos s családja az ünnep megtartásához hozzá járultak, fáradtak: a sikerből óriási rész illeti őket is. Miért is fogadják a hívők ezerszeres köszönetét, kiknek bár távol vannak oly helytől, hol az Istenházá­ban dicsérhetnék az Urat segítséget nyújtottak, hogy legalább ily nagy ünnepen lelkészükkel hálát rebeghet­tek az egek urához.« Sütő Kálmán, bereg-somi lelkipásztor. Lelkész-beiktatás Ácson. Lélekemelő ünnepnek volt szinhelye július 8-án Ács. E napon foglalta el ugyanis nt. Antal Gábor úr, a pápai theol. akad. nagy érdemeket szerzett, kitűnő tanára lelkészi állását. Egész éjjel s a reákövetkező nap egész az istentisztelet megkezdéseig folyton ömlött az eső, jelképezve az ideérkezettek egy részének mély fájdalmát azon veszteség miatt, mely őket Antal Gábor eltávoztá­val érte. — io s '/2 órakor mentünk a templomba. Kellemes meglepetésül szolgált, hogy a bejáratokat virágfüzér s a ragaszkodó szeretetet kifejező föliratok ékesíték; míg az előtornácban fehérbe öltözött hajado­nok fogadták; — a tágas, szép templom minden zugát megtölté a közönség, meglepően szép koszorúk díszí­tették a szószéket, mely előtt nt. Czike Lajos esperes s Antal Gábor urak foglaltak helyet. Majd fölhangzott a szívből jövő szívhez szóló — a tanító tapintatos vezetését dicsérő — öszhangzó, el nem nyújtott ének, melynek áhítatra gerjesztő hangjai után az esperes vilá­gos előadásával lerajzolta a jó pásztor terhes tisztét ama nehézségek, küzdelmek miatt, melyeket le kell küzdenie; kétszeresen nehéz pedig a lelkész helyzete Ácson, hol oly nagy nevű elődök munkálkodtak az Úr szöllőjében, miért is Isten áldását könyörgi le az új lelkészre, hogy kitűnő képességeivel megnyervén a hívek szeretetét elődei nyomdokán haladva fölülmúlhassa azokat. Nagyt. esperes úr felszólítására Antal Gábor úr lépett a szószékre s Pál apostolnak Timotheushoz irt első levelének 4-ik részéből vett: »Gondot viselj ma­gadról s a tudományról, maradj meg ezekben, mert ha ezt mivelended, mind te magadat megtartod, mind azokat, akik téged hallgatandanak« versei alapján tartal­milag, alakilag szép beszédet mondott; észt s szívet megnyerő világos előadásával kifejtette, hogy ama tudo­mány : 1) a hit tudománya, a melyre— mint amely az élet viszontagságai között egyedül nyújt vigasztaló bal­zsamot, fogja tanítani híveit; a szerencséseket, hogy hálás köszönettel legyenek a minden javak adományozója iránt; a szenvedőket, hogy hitben keressék a meg­nyugvást, az özvegyeket, hogy szomorú magányukban a hit legyen vigasztaló társuk, a gyermekeket, hogy val­lásos szívükön épüljön föl jövő boldogságuk ; 2) a szeretet tudománya, melyre nemcsak szóval, hanem tettel is ta­nítani fogja híveit, s mint jó pásztor főkötelességének ismeri, hogy bármely viszonyok között szeretettel tá­mogatja híveit, gondoskodik szükségeikről, de szeretetre fogja tanítani a más vallásuakat is, hogy így szeretet lakozván mindnyájunk között békés egyetértésben mun­kálkodjunk az édes anya, a haza javán. Majd a teljes bizalom hangján fordult a jelenvolt főt. püspök, esperes s lelkész urakhoz s az ácsi egyház elöljáróihoz, hogy nehéz munkájában támogassák, mert csak velük együt­tesen küzdheti le a nehézségeket. Hívei s működésére áldást könyörögve hagyta el azt a szószéket, melyen első ünnepélyes megjelenése csak még erősebbé, még szilárdabbá tette hívei szivében azt a ragaszkodó szere­tetet, melylyel őt lelkészükké elválasztották, minek azon­nal ujabb jelét adták, mert az egyházi elöljáróság szere­tett lelkésze elé sorakozott s a község jegyzője őszinte, szeretettől áthatott szavakkal adott kifejézést az elöl­járóság ragaszkodásának s azon biztosításnak, hogy ily Ielkészszel munkás szeretettel fognak együtt működni az egyház javára; majd a fehérbe öltözött hajadonok léptek elő nagy virágcsokrot nyújtván szeretett lelké­szüknek azon biztosítással, hogy e virágok elhervadnak ugyan, de szivökből a szeretet soha sem fog kienyészni; könnyek csillogtak a ragaszkodásnak egyszerű, keresetlen kifejezésekor nemcsak az ünnepelt lelkész s hívek, de sok vendég szemeiben is ; majd a tanítói kar fejezte ki tisztelettel párosult szeretetét, mire az érdemes tanító vezetése alatt működő falusi dalárda szép quartettel fe­jezte be a lélekemelő ünnepet. A templomi ünnep után az uj lelkészlakban gyűl­tünk össze, melyet az uj lelkész szamára a hívek sze­retete emelt oly széppé, kényelmessé, hogy ritkítja párját s beillik urasági laknak. Rövid ebédhez készülés után a fáradhatatlan, kedves, szép háziasszony szava csakhamar az asztalokhoz szólította a vendégeket, kik között voltak Pap Gábor püspök, Beöthy Zsigmond, Jókai Károly, Hegedűs Sándor orsz. képviselő, Renner Gusztáv kis­béri urad. igazgató, Lobinger Győző bábolnai uradalmi igazgató; báró Marschal Farkas s János, Szabadhegyi G. László József kir. tan. Feszty Adolf orsz. képviselő, Forster Géza nagybirt.; két Ghiczy földbirtokos; Szilágyi József, Pallfy E. törvényszéki biró, Kis Gábor, Kaccz Lajos trvszéki biró; Czike Lajos, Pőcze János főszolga­bíró, Tóth Lajos járásbiró, Berthalos István, Pereszlényi János, Dr. Cserno Ede orvos, dr. Kapossy Lucián, dr. Huszár Gábor orvos, Mészáros K. mocsai lelkész, Negro Hermann s Csermák Hugó gyári tisztviselők; Fehér L. komáromi ügyvéd; Cser Vendel kath. plébá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom