Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-07-15 / 29. szám

KÖNYVISMERTETÉS. J)r. Holziveiszig Frigyes „Latin Gyakorló -könyve" a gymnasium első osztálya számára. Fordí­totta és a latin-magyar és magyar-latin szótárral ellátta Székely Ferenc, Budapest, Franklin- Társulat. i88y. Ij6 lap. Ara i frt. Az első gymnasium számára készült Holzweiszig-Székely-féle latin gyakorlókönyv ép oly mértékben megérdemli elismerésünket és köszönetünket, mint a nyelvtan. Régi tapasztalás, hogy a legegyszerűbbre, leg­természetesebbre legnehezebben, legkésőbben jőnek rá az emberek. Ez a könyv azt a benyomást teszi reánk, hogy ahoz ilyen közel még nem jutottunk. Azt, a mit szerző és átdolgozó előszavaikban általános tájékoztatóul mondanak, fokozottan igazolva találjuk a könyvben elejétől végig. Kiindulási pontja a mondat, és azt oly ügyesen alkalmazza, hogy az első gymnasium latin nyelvi tan­anyagának összes szabályai a nyelv eleven szervezeté­ben mintegy élő testet öltve, jelennek meg a tanuló előtt, kivel ha egyszer megkezdtük, fonalként gombolyít­hatjuk le az egész tananyagot, mert a mondatok a mel­lett, hogy találóan, tapintatosan választvák, a gyakor­lat keretébe is úgy illeszkednek, hogy az lehetőleg az összefüggés benyomását tegye ránk. Erre nézve szerző, előszavában azt mondja : »Bár a grammatikai biztosság érdekében nem tanácsos és lehetséges mindig össze­függő olvasmányt adni, mégis szerző törekedett a szük­séges egyes mondatok szórakoztató hatását legalább az által enyhíteni, hogy mindig hasonnemű dolgokat, rokon tartalmú mondatokat igyekezett összeállítani. Egyes mondatok azon előnyt is nyújtják, hogy az olvasmányba alkalmas velős mondatok illeszthetők be, melyek a taní­tás ezen fokán méltán ajánltatnak beemlézendő anyagul. Rokon tartalmú mondatok és összefüggő darabok már a tanítás ezen fokán is könnyen felhasználhatók beszéd­gyakorlatokra^ Az esetek begyakorlására adott mon­datokban szerző igen helyesen teszi, hogy az egyes és többes szám ugyanazon eseteit egy gyakorlat keretében mutatja be; a tanuló emlékébe párhuzamosan bevéső­dött alakok egymást elevenítik fel. Kezdi a Sing. és Plur. Nom. és Genitivuson, folytatja a Sing. és Plur. Acc. és Dativussal, befejezi a Sing. és Plur. Ablativus­sal; a »Pluralia tantum« begyakorlását az előbbiek szóanyagával összefont külön gyakorlatban eszközli. A gyakorlatok szerkesztésének nem csekély előnye az, hogy aránylag csekély szókészlettel olyan gazdag példa­tárt ad, a melyben az esetek minden gondolható kap­csolata fel van tüntetve; az első declinatio begyakor­lására felhozott 164 mondathoz a tanulónak csak 91 szót kell megtanulnia; ezeknek is jó részök tulajdon­név lévén, megtartásuk nem jár nehézséggel; tehát a tanuló memóriája sincs megterhelve. Az első és második declinatio begyakorlásával szerzett ismeretekhez rögtön oda köti az us, a, um, és er, a, um, végű mellékneveket, a nőnem alakját az első declinatio nőnemű, a hím- és semleges nem alakját a második declinatio megfelelő nemű szavaival egyeztet­vén, még pedig előbb az alany és állítmány, mint leg­bensőbben összefüggő mondatrészek kapcsolataban, s csak azután tér a melléknévi jelző kapcsolatára; leg­utoljára hagyja az egyeztetés legnehezebb nemét, mikor a főnévnek, neme szerint, a melléknév más declinatiora tartozó alakja felel meg s ezt, különösen az élőfák nemi begyakorlására, annyira alkalmas példákban tün­teti fel, a milyeneket sem a Bartal-Malmosi- sem a Schultz Dávid-féle gyakorló könyvekben nem találunk. A harmadik declinatio feldolgozása, tekintve a végzetek és eltérések sokféleségét, legtöbb nehézséggel jár. Szerző az egyféle jelenségek csoportosításában s a természetes fokozat megtartásában feltűnő ügyességet tanúsít. A példákat az általános nemi szabályok szerint a hím-, nő- és semleges nemű szavak fokozatos egy­másutánjában, külön csoportosítja, mindenütt az us, a, um-, er, a, um végzetű melléknevekkel társítva; a mi­nek haszna, a társítás különben is üdvös volta mellett, főleg abban rejlik, hogy a mint az ismeretes anyagot az újnak segítségére viszi, egyszersmind azt is folyton gyakorolja s így lehetetlenné teszi azt a bajt, hogy a míg a tanuló az újat tanulja, az előbbit nagy részben elfelejtse. Mikor a fő szabályokra tartozó szók ragozá­sának ilyetén feldolgozásával készen van, a harmadik declinatiora tartozó három- két- és egy végű mellék­nevekre tér s ezeket most már az első, második- s az általános részében szintén feldolgozott harmadik decli­natio főneveivel párosítva gyakoroltatja, folyton közbe­szőve a többi mellékneveket is. Azután a harmadik dec­linatio főbb nemi szabályaitól eltérő fontosabb főnevekre megy át, itt is mint fennebb a melléknevekkel társítva. E résznél az us, a, um és er, a, um végű mellék­neveknek egy másik nevezetes szerep is jut: az t. i. hogy névelő nem létében, a nemi tulajdonságot mint­egy szemlélhetövé tegyék. A példák itt is az eltéréseket feltüntető szabályok szerint vannak csoportosítva. A ne­gyedik és ötödik declinatio gyakorlatainak szerkeszté­sében ugyanazok az elvek, ugyanaz a z eljárás az irány­adók, mint az előbbiekben; az egyféle neműek és el­térések külön gyakorlatok keretébe szorítvák. Megjegy­zem, hogy az esse és habere igék egyszerűbb alkalma­zásának megismerésére már a declinatiókra adott pél­dákban bő alkalma nyilik a tanulónak. A melléknevek fokozására szolgáló gyakorlatoknak a tárgy helyes kezelésén kívül, az a körülmény kölcsö­nöz sajátszerű könnyűséget s némileg érdekességet, hogy mindannyi a föld-, hely- és néprajz s részben a törté­nelem köréből vett concret adatoknak érdekes össze­hasonlításából alakult. Erre következik az „esse" igének és fontosabb összetetteinek valamint az első coniugationak begyakor­lása. E pontban szerző az elrendezést illetőleg is lénye­gesen eltér a többi tankönyvektől. Az »esse« igét né­mely tankönyvben mindjárt a harmadik névragozás után találjuk, nyomában az első coniugationak vagy csak cselekvő — vagy mindkét alakjával, vagy e nélkül; mások először teljesen végeznek a névszók mindenféle nemével, hogy aztán megszakítás nélkül foglalkozhassa­nak az igékkel; van olyan is, a mely az »esse« igét és az első coniugatiot már a második declinatió gyakor­lata közé beékeli; ez a legfeltűnőbb; így van a Perthes-Kosztka-féle gyakorlókönyvben. Előszavában, természe­tesen, majd mindenik megfejti az ilyen vagy amolyan elrendezés okát; a kik a declinatiok közé teszik az említett részeket, azoknak az a céljok, hogy a gyakor­latok változatossá tételét minél előbb megkezdhessék. Szerzőnk, aki egyebekben méltányolja és nagyjában követi is a Perthes módszerét, e tekintetben nem tartja taná­csosnak vele vagy más ilyen forma berendezésű tanköny­vekkel egy utón járni, »mert az I. coniugatio begyakor­lásával az igeragozás egész rendszere begyakorlandó, a mi pedig a kezdő tanulónak nem csekély nehézséget okoz; szerző előtt tanácsosabbnak látszik előbb a fő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom