Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-07-08 / 28. szám

épen nincs indokolva, hogy mért adott volna Hirám Salamonnak ? Tehát inkább valószínű, hogy a Krónika tudósítása nem hiteles. Az azonban egy kissé erős feltevés volna, hogy Salamon dicsőítése céljából készakarva hamisította meg ezt az adatot, annyival is inkább, mert ez sem el nem vesz, sem hozzá nem ad sokat Salamon babérkoszorújához, hanem azt kell mondanunk, hogy tutósítása tévedésen alapszik. Sába királyné asszonya látogatása, Salamon gazdagsága, hatalma nagyon kevés és lényegtelen eltéréssel van megirva a 2. Krón. 9, 1—28, és a 1. Kir. 10-ben. A Krónika mindjárt ehez csatolva adja elő forrásait s azután Salamon halálát, érthető okokból mellőzvén azt, a mit a 1 Kir. 11, 1--40 elmond Salamon sok feleségeiről, bálványozásáról és ellenségeiről. Az a Salamon, ki a krónikás lelkében mint eszmény élt, kit ő mint példányképet állít hűtlensége miatt megvert népe elé ; nem lehetett Isten törvényének ellenszegülő, nem lehetett bálványimádó, mert különben Jahveh nem magasztalta volna fel őt minden királyok felett. Ez a krónikás pragmatismusa. Forrásokúi a Krónika Salamon dolgaira nézve a Nátán próféta könyvét, a Silóbeli Ahija próféciáját és Jehdó prófétállak Jeroboani ellen írt látásait említi, a Királyok könyve pedig csak a „Salamon cselekedeteiről irott könyvétEzen feljegyzések hitelességét kétségbe vonni nem lehet, mert hiszen az iró csak tudhatta, hogy miféle forrásokból merített, s mert e följegyzésekből látszik, hogy ezek a könyvek, melyekre itt utalás történik, a Kir., illetve a Krón. megjelenésekor még ismeretesek voltak. Úgy de itt mind a Kir., mind a Krón. különböző forrásokat említ fel, már pedig a szóban forgó művekben minden jel arra mutat, hogy az illető szerzők egy forrásból merítettek. Már most hogy egyeztethető ez össze? Az a könyv, mit a 1. Kir. n, 41 mint »Salamon cselekedeteiről irott könyvet« említ, nem lehetett egyéb, mint több Salamonra vonatkozó feljegyzések gyűjteménye, részint Salamon kortársaitól, részint későbbi Íróktól, kik már a hagyomány után írták le feljegyzéseiket. Nem valószínűtlen, hogy ebben a gyűjteményben a 2. Krón. 9, 29-ben említett egyénektől is voltak feljegyzések, s hogy a krónikás, mint felfogásának legjobban megfelelőket épen csak ezeket használta. (Folyt, köv.) Kecskeméthy István. BELFÖLD. Az aszódi ág. h. ev. algymnasium száz éves fenállásának jubileuma. F. é. junius 27-e nagy nap volt Aszódra nézve; azon ünnepelték az aszódi algymnasium fenállásának 100-ik évfordulóját. Városszerte zárva voltak az üzletek, lobogó-dísz és három diadalkapu, voltak külső jelei a nap ünnepének. A város Gyöngyös felé vezető útja kezdetén lévő diadalkapunál már úgy 8 órakor fogadta az ev. egyház és a község küldöttsége az onnan érkezett báró Podmaniczky Géza és báró Podmaniczky Levente urakat, mint a gymnasium nagyérdemű Maecenásait. Onnan pedig nevezett két báró és a küldöttség ment a vasúti állomáshoz, hol Földváry Mihályt, az aszódi gymnasium egykori tanítványát, pestm. esperességi felügyelőt és alispánt fogadták. Ezen bevonulók aztán a gymnasium előtti téren felállított diadalkapu alatt Moravcsik Mihály helybeli ev. lelkész, a pestmegyei fő-, alesperesek és az algymn. tanulók által lettek fogadtatva. Sorfalat képeztek az önkéntes tűzoltók. Jelen voltak már akkor a magyar tud. akadémia, a Kisfaludy- és Petőfi-társaság küldötte, Gyulay Pál és Szana Tamás. A fogadtatások azután az Ácsa féle vezető uton álló diadalkapunál értek véget, hol az ág. hitval. evang. egyház egyetemes felügyelőjét, báró Prónay Dezsőt fogadták. Ezzel vette kezdetét az ünnep, mit harangzúgás és tarackok lövései jeleztek, felvonulva a dombon fekvő ev. templomba, mely az ezerekre menő gyülekezetnek csak kis részét fogadhatta be. Féltizenegykor zendített reá az orgona az »Erős vár a mi Istenünk« kezdetű énekre, melynek egy versszaka után Moravcsik Mihály helybeli lelkész mondott el magasztos oltári imát és olvasott buzdító zsoltári igéket. Egy másik vers ének után Láng Adolf, pestm. ev. főesperes, szószéken mondotta el az ünnepi egyházi beszédet, kiindulva s Sámuel 7, 12-ből és így e mondatból kiindulva: Idáig segített minket az Ur! fejtegette az aszódi ev. gymnasium történetéből vett részletek fonalán Sámuel e helyét, mint a jubiláló gyülekezetnek a múltért hálaadó szózatát és a jövőre nézve, mint a jó reménynek szózatát, ha a gymnasium jövőben is komolyan fogja szolgálni a tudományt, ha ezentúl is gyakorlandja azon jézusi tágszivű szeretetet, mely a különböző felekezetű tanítványok és a tanárok közt ápolja az egyenlően kedvelt gyermekek és a családi nevelést nyújtó atyák — a tanárok — közti jó viszonyt és ha végre az érdekelt közönség, ezen intézetet fentartandja oly áldozatkészséggel, melyet egyaránt vallási és hazafiúi, kedves kötelességének tekint. Ismét rövid ének után Tötök József pestm. ev. alesperes mondott magas röptű oltári hálaimát és megáldotta a jubiláló gyülekezetet. Ezt követte rövid díszülés a templomban, melyet báró Podmaniczky Levente, az egyház érdemdús felügyelője nyitott meg, rövid, üdvözlő szavakkal. E díszülés tárgya volt a gymnasium története egyes részleteinek felolvasása Petry János tanár által. Felolvasta a virágzás korát, mely részlet mutatványa volt, felolvasó nagy tetszéssel fogadott és vonzó irálylyal írt terjedelmes dolgozatának. Az elismerésnek méltó koronáját mind a szószéki beszéd, mind a történet a báró Podmaniczky családnak nyújtotta legelső sorban a többi pártfogó családok közül, mint mely megteremtette és folyton fentartja ezen életszükségletté vált gymnasiumot. Nyomban e család után pedig Moravcsik Mihály aszódi lelkész működése lett kiemelve. E férfiú szerencsés kézzel valósította meg az intézet újjáalakítása körül szükségesebbekké vált nehéz terveket. xMindazonáltal jó tanárok nélkül minden kivihetetlen lett volna s ezeknek járt ki az oroszlán rész a méitatásból az öreg Korentől, Csengey Gusztávig és a jelenlegi tanárokig. A véget ért gyűlés után a gymnasiumi térre vonult a közönség, hol cserfalombból készült szószékre lépett Földváry Mihály pestm. esperességi főfelügyelő és alispán, mint »ki nem ünnepeltetni, de ünnepelni jött« és ki ötven év előtt volt az aszódi gymnasium tanulója, elmondva kegyeletes szóval azon korbeli, neki most is kedves, tanulókori benyomásait, áldást kívánva ezen egykori tanintézetére.