Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-15 / 3. szám

szellemesen jelöli meg e határokat, midőn igy folytatja: »A teremtésfogalom a vallásra tartozik és nem a természettudományra. Ez utóbbi megtaníthat minket a külső lefolyásra ; magát a tényt azonban, hogy Isten teremtette a világot, nem a természettudomány, hanem a vallás tanítja meg nekünk. Erről a természettudomány a maga saját eszközeivel mit sem tud mondani stb. (62. 1.) Az előadás tudós szabatossága és komolysága mellett is át meg át van szőve költészettel, a mi alatt részint a világirodalom nagy költőiből vett idézeteket, de részint és főleg magának a szerzőnek gyönyörű költői hasonlatait és emelkedett irályát értem. »A természet — mondja egy helyütt — olyan, mint a puszta mássalhangzókból alló irás. Magunkban kell hordanunk a magánhangzókat, hogy ezen írást olvasni tudjuk. De a bensőnkben levő magánhangzó megkívánja a természet mássalhangzóját, hogy tagolt szó fejlődhessék ki.« (38. 1. vagy 60. 1. stb.) Ezzel jóformán be is számoltam az általános benyomásokról, melyeket Luthardt munkája az olvasóra tesz. Folytassuk a részletezést, mint fentebb megkezdettük. A második előadásban a lét ellenmondásait tünteti fel, fejtegetvén a lét nagy talányát, az embernek a világhoz való viszonyát, az ismeretnek, az érzésnek, az akaratnak és az egész létnek ellenmondásait, továbbá az igazság megismerésének erkölcsi tényét s a keresztyénségnek mindezekre való feleletét. Égy valóban elragadóan szép előadás, mely harmóniába olvasztja a lét ellenmondásait a keresztyénségben, »a mely ellen lehet küzdeni, lehet gyűlölni, de ignorálni nem lehet, mert mindenkinek útjaba áll és kényszeríti, hogy adjon feleletet az általa föltett kérdésre« (31. 1.). S miután a lét talányának megfejtése Istenben van, a harmadik előadásban a személyes Istenről szól. Ez eszme keretében tárgyalja az Istenről való kérdés fontosságát, az Isten-tudat általánosságát, az atheismust, melyről igen szellemdusan jegyzi meg, hogy az »nem a gondolat szükségessége, hanem az akaratnak ténye és pedig önkényes ténye. Mert igaz, hogy mindnyájunkban ott lakik az Istenről való bizonyosság, de akarnunk kell, hogy ez a bizonyosság érvényre is jusson. Nem olyan bizonyítékokból való tudás az, melyek az értelmet beleegyezésre kényszerítik, hanem azon belső meggyőződésből való tudás, mely előtt az akarat meghajlik.« (36. 1.). Bármily szellemdús legyen is azonban ez okoskodás, nekem úgy tetszik, hogy Pal apostol gondolata mégis csak igazabb és mélységesebb, hogy a hit Isten ingyen kegyelmi ténye s csak az hihet, a kinek Ő bitet ad és ez volna a protestantismusnak is alapgondolata. Majd szól ez előadásban az' Isten lételének bizonyítékairól, az Isten lényegéről, a pantheismusról s ezt bíralva felmutatja ennek gyakorlati következményeit, az értelemmel, a lelkiismerettel és szívünk követelményeivel való ellenmondásait. Ha eddig csak abstract világnézletek ellen kellett védekeznie a szerzőnek, a IV. előadásban kénytelen a természettudományok concrét ellenvetéseivel megküzdeni, akkor, midőn a világteremtést veszi fel tárgyául. Beszél itt a természettudományok és a vallásos vilagnézlet között az újabb időkben történt összeütközésről, minek okát abban talalja meg, hogy a kettő határai nem eléggé szabatosan voltak megjelelve. Majd szól a teremtés fogalomról, a pantheimusról és materialismusról, találó kritikát mondva ez utóbbi felett. Azután ismerteti a különböző világ-előállási theoriáfeat, a geologiai kutatások eredményeit s reá mutat ama bizonytalanságra, mely a különböző elméleteknél fennforog. És kimondja, hogy I még ha a csillagászat és geologia által eddig felállított hypothesisek mind bebizonyított igazságokká lesznek is, akkor sem félti a hitünk alapjául szolgáló szentírást, melynek elbeszéléseivel látszólag ezek ellenkezésben vannak, mert »a bibliának nem az astronomia tanítása, hanem az üdvösség útjának megmutatása a céljacc stb. (80. 1.) és »csak a felületesség az, a mi a múlékony véleményeket egyszerre kész igazságok gyanánt fogadja el. És erkölcsileg csak elvetendő visszaélés az a tudománynyal, ha valaki annak valódi vagy vélt vívmányaiból fegyvert siet kovácsolni, hogy vele a vallásos hitet leverje. Magának a tudománynak és a tudomány valódi és méltó képviselőinek semmi közük sincs e visszaéléshez. Ez csak az útonállók dolga c (81. 1.). Érzi emberi magas méltóságát s nem találva egész naprendszerünkben másutt az emberhez hasonló szervezeteket, szellemi értelemben tartja fenn és védelmezi a geocentrikus rendszert, elismerve azonban az újabb csillagászat valódi vívmányait, melyek nem rontják le keresztyén hitünket. De nem ingathatják ezt meg a geologiai kutatások sem, mert míg a geologia egészen igazolta a fejlődés oly sorrendjét, mefy a bibliai teremtés historiaban van, addig ezzel szemben lényegtelen kérdés az idő kérdése, mert a geologia csak azt követeli magának, hogy engedjük meg neki a hosszabb korszakokat; ám legyen, hisz »nem az idő a vallás érdeke, hanem a dolog s nem a napokra van a súly fektetve a bibliai elbeszélésben sem, hanem a munkákra« (86. 1.). A vallásos világnézletnek csak az a következménye, hogy e világot Isten altal teremtettnek tudja — ezt pedig meg nem döntheti semmiféle tudomány. (Vege köv.) Kenessey Béla. RÉGISÉGEK A felső-örsi ev. ref. egyház múltjának rövid rajza. (Folytatás.) Hogy miért volt Felső-Örs ilyen nevezetes hely, mindjárt megtudjuk, ha megismerjük az egyház azon korbeli allapotát, és a lelkész évi fizetésének mennyiségét. Hadd álljon azért itt a lelkész régi díjlevele, melyre nézve híven követem az eredeti jegyzőkönyv szavait, hogy abból mindent a maga valóságában láthassunk meg. »A földes uraság — úgymond az anyakönyv — reformáltatva, attyafiainak s gyermekeinek megegyezéséből a préd'kátor életére egyszermindenkorra adományozta a következő alapítványát, úgy mint udvari házát (a mi annyit tesz, hogy saját úri lakását) a körülötte levő minden hozzá tartozandókkal együtt.« A jáészi Anyós családnak ezen nagy becsű adománya, bővebben így van körül írva a már többször említett anyakönyvben : 5

) »A szentegyháznak napkelet felől való végénél levő út délen (déli részén) fordul a malomhoz; ott ezen út a malmokat befoglalván felmegyen a malmok vizei felfakadásainak a völgyén a mezőben, a sűrű mesgyéig, ott által fordulván az ország útján a , p cei kelő"-n, a vámosi úton a déllőről alá jön a dobogón, viszont a falu felső végéről újonnan az említett szentegyháznak napkelet felől való útjában.« Ezen két körben levő összes birtokát a prédikátor lakására s eltartására adományozta a földes úr; kivévén ezen két körből a régi plébániát 5) A felső-örsi ev. ref. egyház íj 14-ben kezdődő anyakönyve 3. lapján írja Deáki.