Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-07-08 / 28. szám

terünk is azt monda: »Megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká tészen titeket.« Miután János evangéliumában az »igazság« = Isten; ezek szerint lényegében a szabadságmeghatározása ugyanaz. De aztán a körlevél egy sophistikus okoskodással, mint egy deus ex machinaként egyszerre csak Istent helyettesíti az egyházzal, s a mint ezt a hamis, boscói átalakító varázslást megtette, csak azok nem veszik észre az egész körlevél tendentiáját, a kik, a próféta szerint, meg vannak verve álomnak lelkével, vannak szemeik; de nem látnak s vannak füleik; de nem hallanak. Mikor olvasni kezdjük az encyclicát, annak a szabadságról írott bölcseleti fejtegetéseit, a nagy fontos nyilatkozatot : »Libertas, praestantissimum naturae bonum, idemque intelligentia aut ratione utentium naturarum unice proprium, hanc tribuit homini dignitatem ut sit in manu consilii sui, obtineatque actionum suarum potestatem.« etc. első pillanatra megragad egyfelől nemcsak a nyelvezetnek classikus szépsége, hanem az okoskodás nyomon járó menete, helyessége ; de mint az a kinek rögeszméje van, a mikor ehez ér logikus gondolkozásában megakad, úgy itt is, a mint a körlevél az egyházhoz jut egyszerre kizökkenik s merő igaztalanságokat állít. Nem akarunk közelebről azzal foglalkozni, hogy elég merész azt állítani, hogy »nagyszerű az a jótékony befolyás, a melyet az egyház a szabadság érdekeire minden időben gyakorolt, midőn védte és fejlesztette a polgári és a politikai szabadság elveit. Elég legyen a rabszolgaság eltörlésére, a jogegyenlőség és a testvériség eszméjére utalnicc, mert ennek hatalmasan ellenmond maga a történelem. Ezekkel dicsekszik az egyház örökké, de soha sem jut eszébe a tömérdek máglya, bitó, a sok kinzó eszköz, a zárdai börtön stb. Szavakat használ, miknek exegesisét nem fogadja el. Azt a következetlenséget azonban élesen ki akarjuk emelni, mely van a körlevél eleje és további menete között. A szabadságot az ember legfőbb javának mondja s mikor a szabadság részletezésére kerül a sor, e szabadságot minden téren megtagadja az embertől. A szabadság önmagában egy semmitmondó üres szó, melynek realitást csak az alkalmazás ad, melybe tartalmat csak az élet önt. Az en-7 j cyclica e szabadságnak minden nyilvánulását kárhoztatja. Nem szabad a vallásszabadság, mert a katholicismuson kivül minden atheismus, azt pedig »tiltja az igazság, hogy a társadalom az atheismusba süllyedjen.« Nem jogosult a szóláséi sajtószabadság »mert az embernek nagy többsége nem képes kikerülni a képzelődésre és a szenvedélyekre ható azon dolgok veszélyeit, melyek őt elkábítják s vágyakra ingerlik.« Hirdetni tehát csak az egyedül igaz (?) katholikus tant s nyomatni, irni csak ennek dolgait lehet. Olvassuk ma is a szentek épületes történeteit, a többi kárhozatos ! ?! »Iia megengedtetik a sajtó-szabadság, semmi sem lesz többé szent és sérthetetlencc no ezt világosan bizonyítja e körlevél! A tanszabadság veszedelmes és »ellenkezik a józan észszel az az állítás, hogy a tanítás szabadsága korlátlan joga az embernek, csak az igaz tan bir jogosultsággal arra, hogy taníttassék, mert hiszen a lelkek oktatására csak az igazság van hivatva s a megértett, a felfogott igazságokban áll a lélek tökéletessége.« Boldog emberek, kik az igaz tan birtokában csalhatatlanul vannak! Hát csak tanítsák azt, ha megtudják értetni és képesek felfogatni! A lelkiismereti szabagságnak pedig a legrafinirozottabb értelmezést adja, az mondván róla: »Ezt a szabadságot oly értelemben is lehet venni, hogy az ember a lelkiismeret kötelességénél fogva az Isten parancsát teljesítheti s az igazságot cselekedheti az államban is. Ezt a szabadságot az egyház mindég elfogadta, az apostolok ezt hirdették, a vértanuk ezért haltak meg.cc És roppant nagy képüsködéssel azt merészeli állítani: »A világban semmi sem lehet tökéletes s így az állami és a társadalmi életben is hibák, botlások fordulnak elő; de az egyház sohasem járt úgy el a rosznak kiirtásában, hogy ártott volna a jónak." (Sic!) Risum teneatis amici! A fentebbi okoskodás szerint a kath. valláson kívül minden más vallás atheismus, így hát annak gyakorlása az Isten felsőbbségének tagadása, vagy elviselni nem akarásacc : azért »nem szabad kérni, védeni, gondolni, írni, tanítani a különféle vallások szabadságát, mint megannyi természeti jogát az embernek. De e szabadságok, ha alapos és méltányos okok kívánják, hát türettethetnek, azonban kellő korlátozással, nehogy elfajuljanak." Vagyis, miután máglyát, börtönt, gályákat nem használhat az egyház a protestánsok stb. ellen, mert az eszközöket a hatalmas pápa kezéből a nála mégis csak erősebb korszelleme kicsavarta s őt magát is a világ első, Péterfilléreket kéregető mendikásává és a Vatikán foglyává tette: hát kegyes nagylelküleg tűrni bennünket és a szabadabb nézeteket. Addig »tűr« csak, míg a haladás szelleme fel nem dönti trónját. Es ezt az időt csak sietteti, ha kész akarva maga hívja ki a culturharcot. — Egy ily harcból VII. Gergely és III. Ince a középkorban győztesen került ki s pillanatra uralkodtak a világ felett; de XIII. Leo — bár elismerjük nagyobbnak lenni őt, mint