Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-07-01 / 27. szám
Az igazgató-tanács, áthatva a legjobb akarattól, a harmadik alternatívát, az intézet tengetését maga is visszautasította, de mielőtt a másodikra, az intézet négy osztályra szállítására határozná el magát, meg akarja kisérleni az elsőt: a hiány kiteremtését. S erre két módot vél alkalmasnak: kérni a fentartó testületet, a kunszentmiklósi birtokosságot, hogy a meghatározott 2520 frt évi segélyt, a pákai jövedelemből 4000 frtra egészítse ki — a mire nézve nehézséget csak az okoz, hogy a pákai jövedelem fenmaradó része a felek, népiskolák fentartására van szánva — s ha ez azoktól elvonatnék, az 1500 frt hiányt a népiskolákat fentartó egyháznak (tehát ismét a birtokosság tagjainak) kellene pótolniok. A másik út, kérni az egyházkerületet, hogy mint a nagykőrösi és kecskeméti főgynmasiumoknak egy-egy tanárt, s a gyönki gymnasiumnak évi 500 frtot ad, adjon hasonlókép a kerületbeli többi gymnasiumoknak s azok közt a kunszentmiklósinak is egy-egy tanárt, annak fizetését (itt 920 frttal) fedezvén. Mely pénztárból, mikép s minő feltételek mellett: ez a főt. egyházkerület bölcsességére bizandó. A kúnszentmiklósi gymnasium anyagi helyzetének képe nem volna teljes, ha a Bernáth-alapítványt meg nem említeném. Nt. Bernáth István drávaszabolcsi lelkész — kit Isten még soká tartson közöttünk ! — 4000 frt tőke alapítványt tett oly céllal, hogy ennek a kamata a Bernáth család fiai taníttatására segélyül szolgáljon, ha a családból nincs tanuló, a kamat a tőkéhez csatoltassék ; s a tőke ma már 5500 frt. Másik alapítványa, eredetileg 10,000 frt, ma már 12,500 frt, melyeknek kamatai mindaddig a tőkéhez csatoltatnak, míg az 80,000 frtra növekedik. Ekkor 35,000 frt a gymnasium fentartásának alaptőké- 1 jéhez csatolandó; 35,000 a Bernáth-család öröksége, 10,000 frt pedig hasonmódon kezelendő s annak idejében ismét felosztandó alapítványul szolgáljon. Ezt nevezem én mindig megújító örök alapítványnak. S ha egyszer felosztásra kerül — a kúnszentmiklósi gymnasiumnak erős emelőjévé fog válni. Adjon Isten intézeteinknek több ily jóltevő s bölcs alapítókat! (Vége köv.) Szász Károly. T A R C A. Párhuzam a Krónikák s a Sámuel és Királyok könyveinek elbeszélései között. (Folytatás). A 1. Krón. 17. és a 2. Sám. 7. egy-egy nagyon kevés eltérés kivételével teljesen megegyező elbeszélésben arról tudósít, hogy Dávid eltökélte magában egy fényes templom építését, mely szándékához először Nátán próféta is készséggel hozzá járult, hanem aztán egy isteni kijelentés folytán tiltakozott a király ebbeli szándékának kivitele ellen. E tiltakozásnak indoka mind a két tudósításban az, hogy az Úr soha nem lakott cédrusfaból való házban, nem is kívánta ezt soha az ő népétől, hanem egy sátorból más sátorba járt mindig. Végül igéri az isteni kijelentés, hogy az Úr a Dávid házát megépítendi és megerősítendi, miért aztán Dávid hálát ad az Úrnak. Lényeges eltérést nem is találhatunk a két elbeszélésben. Sám. tudósítása egy kissé terjedelmesebb, s talán egy kissé erőteljesebb a tiltakozás hangja : »Vajjon s csinálsz-e nékem házat, hogy abban lakjam? Mert én nem laktam semmi házban, mind az időtől fogva is, mióta kihoztam az Izrael fiait Egyptomból, mind e mai napig: hanem jártam csak sátorban és hajlékban.« Viszont a Krónika hangja meg ott látszik egy kissé erőteljesebbnek, a hol az isteni kijelentés így szól Dávidhoz (10. v.): »Minden te ellenségeidet megalázám,« a minek megtelelő kifejezés a Sátn.-ban (11. v.): »Megnyugotlak téged minden ellenségeidtől.« E féle aprólékos dolgokból is ki lehet olvasni, hogv a Krón. nem olyan nagy ellensége a templomnak, s nagyobb tisztelője Dávidnak, mint a Sámuel könyve. Ha visszatekintünk az előbbeni fejezetekre, melyekben a krónikás oly nagy előszeretettel mondja el, hogy Dávid a láda hazavitele alkalmával, hogy rendezte a levitákat, s milyen rendezett isteni tiszteleti ünnepélyt tartott tisztán a papok és leviták közreműködésével; akkor első tekintetre különösnek fog előttünk feltűnni, hogy az a levita, ki a Krónikákat írta, Nátán prófétának Dávidhoz kijelentés folytán* intézett beszédét minden megjegyzés, vagy változtatás nélkül átveszi az előtte fekvő tudósításokból. De ha jobban meggondoljuk a dolgot, megmagyarázza ezt a körülményt az író tisztelete az isteni kijelentés iránt, valamint az, hogy ő e tiltakozást egészen más szempontból fogja fel, mint a Sámuel könyveinek szerzője. De ezt majd meglátjuk később, mert erre még visszatérünk, majd ha Dávidnak a templom építése érdekében tartott beszédét vizsgáljuk. Ugyanakkor megtudjuk azt is, hogy mi volt a tulajdonképeni ok, a mi Dávidot a templom építésben megakadályozta. A 1. Krón. 18. és a 2. Sám. 8. arról tudósít, hogy Dávid miként veri meg a filiszteusokat, moabitákat, Hadadézert, a Siriabelieket stb., és hogy mennyi"prédát ejtett szekerekben, lovakban, arany, ezüst és rézben. Kisebb-nagyobb eltérések vannak a két tudósítás között, mint pl. hogy a 1. Krón. XVIII. 4. szerint Dávid Hadadézertől 1000 szekeret és 700 lovagot, meg húszezer gyalogost nyert zsákmányul, míg a 2. Sám. VIII. 4. szerint 1700 lovagot és 20,000 gyalogost fogott el; hanem ez és az eféle eltérések nem fontosak, mindössze csak a későbbi történetíró tévedését mutatják, de nem jellemzik a szerző felfogását és célját. Azért ezeket mellőzve, most csak két jellemző eltérést emelek ki a két elbeszélés között. Az egyiket a 1. Krón. XVIII. 2. és a 2. Sám. VIII. 2.; a másikat pedig a r. Krón. XVIII. 8. és a 2. Sám. VIII. 8. mutatja fel. Amott a Sámuel könyveinek szerzője elmondja, hogy Dávid a Moábitákat megvervén, a foglyokat leteríté a földre sorban, s két kötéllel kimért közülők a halálra, egygyel pedig a megszabadulásra, azaz megkétharmadolta őket. Ezt a Krónika mellőzi, s hogv miért, elég világos már az eddig mondottakból is. Emitt pedig a Krónika mondja el, hogy abból a rézből, mit Dávid a Hadadézer városaiból hozott, Salamon a réztengert, az oszlopokat és a rézedényeket csináltatta. Erről meg a Sámuel 2-ik könyve nem emlékezik meg, míg a 1. Kir. 7. meg egészen terjedelmesen irja le ezt a réztengert és a többit, a mi igen jellemző a szóban forgó három könyv keletkezési korára nézve. Inkább csak a nyelvezetre nézve jellemző különbséget