Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-06-24 / 26. szám

alatt. Halála bc is következett pár év múlva. »Szegény Czeglédi uramot is — irja Enyedi István N.-Bányáról Telekinek 1671. junius 12-ről — utolsó Spiritusához közelítő betegségében felvitték (Pozsonyba) ezelőtt másfél héttel; az egész gyülekezet szörnyű sírással nagy messzére elkísérvén.«. Május 27-én indították a pozsoni útra a halálra váló beteg embert; mielőtt azonban oda ért volna junius 5-én meghalt a nagy-szombati mezőben 51 éves korában s így csak halva szállíthatták Pozsonyba s itt Bonis Ferenc mellé temették.*) 1668. szept. végén és október elején bejött Erdélybe a Fejedelemhez és egy hónapot töltött Erdélyben. Ezért azzal vádolták, hogy a bujdosó magyarok ügye lendítése végett volt az erdélyi Fejedelemnél. »Midőn amaz boldogtalan zenebona támada — irja Köleséri — ugyanezen 1670-ben és sok evangelikus főrendeket a generális (Csáki Ferenc) meg fogdostatott volna, fortéit fogván szegény jámborhoz, hogy Erdélyben támadás indítani járt válna, (holott mind a Méltóságok Sancte felelő tanúbizonyságot tésznek, s mind maga sokszor lelkiismeretének tisztaságával okát bemenetelinek, nem egyebet jelentett, hanem, hogy a kassai ref. Ecclesiához és Scholához patrociniumot szerezzen, melyet végben is vitt volt») stb. Idvességes lelki, testi áldásokat Istentül klmednek és a kelmed szerelniesinek kívánok szivbül! Talám a klmeddel való ismeretlenségem hozta nemzetes Istent félő Uram! hogy ennyi levelemre kid sem izen, sem irt; noha bizony Isten dicsőségét s igaz vallásunkat nézik a kidhez folytatott levelek, melyért mind meg kellene éppen magunkat tagadnunk, hogysem Isten haragjában esnénk. Á Mltgs Erdélyi Fejedelmet O Nsgát, ugy látom, nem illik már búsítanom többé, mert ebben az országban lelkekben megkeseredett és igaz vallások oltalmazásában éjjel nappal fáradozó református keresztyének valóban lelkesen várják vala klmes Urunk igireti szerént, a kibocsátandó könyveket Szebenbül; de egyebet már ennyi írásomra nem tudok mondani, hanem talám semmi reménység sem lehet ennyi sok izzadozásim s vénségemre elközelítő irásim kinyomtatása felöl. A keresztyén vér tudom még meg nem hült kidben, azért már el utoljára a Jézus Kristus véreért is kérem kidet, minden én Erdélybe küldött munkáimat szedesse egyben s küldje kezemhez *) ne veszen el enynyi erőm. Talám ad Isten itt valami patronust. Ha penig a mi kis Urunknak országos sok distractioji nem enged*) Sión Vára Czeglédi István életrajza Köleséri Sámueltől. ') 1ÓÓ8. aug. 8. Bornemisza Anna irja Telekinek Görgényből erre vonatkozólag : »A kassai prédikátor irását érteni kegyelmed maga is azt tudhatja, hogy az az héjában való rosz könyvnyomtató nem arra való, mivel más egry könyvet is, majd két esztendeji, miulta nála van s még sem kész. Klmed édes bátyám Uram ilyen formán tudósíthatja a', kassai praedikatort, hogy eddig sem mi rajtunk mult el, hanem nem arra való lévén az könyvnyomtató, nem mertük kezébe adni, mivel elvesztegetné, hanem ugyan gyalázatunkra nem adjuk vissza, hanem az mint kiddel beszéltünk Radnoton, azt az jót, az kit kegyelmetek s az papok eldeliztek, küldjünk el utána s hozassuk el ; hanem innen pénteken megindulunk, klmed is szombatra jöjjön Radnotra ott míndenrül beszélgetvén, küldjünk érette s hozassuk be onnan, mert az eddig én e öttem nem forgott s nem is tudtam; látom immár ehez is, hogy nekem kell hozzá nyúlnom, végben is aka-om vinni.< Ugyan e tárgyról igy ir: Szept. 24. iőbq. Fehérvár Bornemisza Anna 'Felekinek. Kgld levelét vettem, mit irjon értem az felöl az tökéletlen könyvnyomtató felől. Ugylátom az is szintén olyan cigány, mint szintén az másik, mind odaki Magyarországban koboila, csak szóval tarta bennünket. Az mely könyveket is elsőbben nyomtata, azt menyi ideig tartá nála. Az Czeglédi uram munkája is régen hevervén nála már. Im azért igen ték a könyvnyomtatókhoz való fejedelmi parancsolatját Szebenbe, menjen végire Udvarnál klmed és nékem hová hamarább irja meg, bárcsak becsületes, Nagy-Bányán lakozó Csehi János sógor uramtúl, tudjam magamat mihez tartani. Ugylátom igen kevés ember succural ez Isten ügyének Nemes Erdély országában, ha klmed az ű Felsége dicsősége mellé ki nem kél. Azonban kétszeris találtuk volt meg a Mltgs Erdélyi Fejedelmet, kis urunkat ü Nsgát, hogy ez mi kassai reformata Scholánkban, boldog örök emlékezetire, tartana ii Nsga, bár csak egy, vagy két esztendők alatt, egy philosophiát vagy theologiát tanitó Schola mestert. Erre is semmi válaszunk nem jöve s hát már, jó Nagy Isten, kihez vessük hátunkat ? Holott, e mi tárai scholának virágjábul szedegetett, harmadfélszáz gyermek s deák ifiakbul álló Scholánk bizony nagy ante muraija a kassai episcopalis akadémia ellen, melyben a Jezsuita páterek tanítanak, de még eddig a nagy úr segedelmébül soha bennünket sem philosophiából, sem theologiábúl csak a kis ujjonkig is meg nem szólíthattanak, nem hogy sok, tíz disputatiójokon meggyőzbettenek volna. Efféle szép fréquentiát nem kellene-e segélleni a mi klmes urunknak ? Eloszolhat e Schola (mert bizony nincsen gyámola) de bizonyára ennek megoszlásával soha is inkább religionk nem periclitolhat. Kinek kellene váljon ezeket remedialni ? Kelmednek Nemzetes Vitézlő Teleki Mihály Uram ! ki mind religionkhoz való buzgóságban s mind ü Nsgának tanácsában sokszor izzad s ül. Serkentse fel hát klmed magá -ban az Isten ajándékát, és ha csak nem magának született, mutassa meg keresztyén ekklezsánkhoz való buzgóságát. A könyörgésben való emberi érdemnek semmit sem tulajdonítunk; de ha e mi ker. ekklánknak s scholánknak is klmes Fejedelem Urunk s Nemes Erdély országáért való fohászkodásainkat hallaná: aligha ezt nem mondaná: Bizony meghallgatja Isten érettünk, messze földrül való imádságokat annak á keresztyén ecclesiának. Ha mindezek azonban csak silentiumban mennének és az én sok izzadozó nyughatatlanságaimmal szerzett könyveimnek kibocsátási nem lehetnének, mint irám, izenje meg klmed. És ha úgy kívántatik, ilyen öregségemben is, hadd menjek bé az én klmed. Isten kidet oly prudentiaval megáldotta, hogy e Caniculanak talám utolsó részében megindulván, magam szekerén, de kldtül (ha klmednek ugy tetszenék) küldendő lovakon, klmes urunkhoz mehetnék, míg Isten lelkemet magához szólítaná. Nagy Isten hozzám s hozzánk mutatandó irgalmának köszönjük ezt s klmednek örök emlékezete kitétendő s ecclánknak könyvében felíratandó hírének, nevének megmaradására, ha ezekben izzad, melyekre segélje a Nagy Isten, kidet s adjon azért örökké való nyugodalmat Szent országában ! Kassán, 23 julii, 1668. Kid alázatos szolgáló jó akarója Czeglédi István kassai helveticus lelki-tanító. sietve Írattunk mind neki az könyvnyomtatónak, ne tökéletlenkeJjék, hanem lásson dolgához, mind penig Keczeli uramnak megparancsoltuk, hogy másfélszáz articulushoz valót adjon, melyet is kegyelmedhez most nem küldhettünk, hogy hamarébb dolgához foghasson, postátul elküldtük Kolozsvárra. 2) Az kassai mester dolgát is ennél többször nem hallottam — irja a Fejedelemné Telekinek — hanem az felöl is beszélek kiddel Radnoton. 1667. dec. 4-én újból ezt irja: Immár Szabó Gergelynek az pénzt mind az pataki s kassai Schulákhoz valót s mind az fenn levő két deákok lehozatásokra valót kezibe adtuk, irván felöle Bocskainé i asszonyomnak.