Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-06-24 / 26. szám

ügyesen érvényre emeli a christológiában Pálnak Irencius által kiemelt, a középkori egyházban teljesen elhanyagolt, majd a 19. század theologiájában Schhiermacher, Dorner és Beysehlag által újból sikeresen földolgozott ama ma már közös evang. protestáns gondolatát, a mely szerint Jézus, a 2-ik Ádám az emberiség eszményi fogalmának megvalósulása, vagyis a christologia nemcsak theol., hanem anthropocentrikus alapon is konstruálandó. A hittan utolsó, soteriológiai részében a »megigazulás, megsz'enteltetés« §-ában helyesen értelmezi a protestáns egyház eme sarkalatos alaptanát, a mely szerint »a megigazító hit alatt a prot. egyház nem pusztán az isteni kijelentésnek, avagy az egyház tanának igazságként való elfogadását érti, hanem az isteni kegyelem bizalmas megragadását a Jézus Kr.-ban«, a mit a reformátorok »fides speciális«-nak neveztek annak »historica« alakjával szemben. A miért is „a hit által való megigazulás magában foglalja a ker. emb r szabadságának és nat

gykorus ágának eszméjéta melynek bölcsészeti analogonja a Cartesius-féle „cogito ergo sum" mely a gondolkodó tudatnak autonómiáját fejezi ki. »A keresztség és az úrvacsora« §-ában szerintem bővebben kellett volna kifejteni a gyei mekkeresztelés kérdését, még pedig úgy dogmatikai, mint történeti alapon, míg az úrvacsoráról szóló alapos fejtegetéseinél jobban kellett volna kiemelni a Krisztussal, nevezetesen az ö személyiségével és müvével való egyesülést és közösséget az ő „testével és vérével" való egyesülés helyett. Ez fődolog azúrvacsoránál, akár a Luther- akár a Kálvin-féle ritus szerint élvezzük is azt, különben is — mint ismeretes — a keresztelési igék betűszerinti értelmezését, valamint a Luther-féle amanducatió orális és impioriumcc meghatározást nem fogadhatjuk el, a miről azt hiszem a VIII. oszt. tanulók már fölvilágósíthatók. A hittan utolsó §-a az eschatalógiáról, a prot. dogmatika eme leggyengébb fejezetéről szól. A „ker. erkölcstan" első része a főbb erkölcsi alapfogalmakat, u. m. az erkölcs is a természeti világ, a törvényszerűség (legalitas) s az erkölcsiség (moralitas) közötti különbséget, a lelkismeret s a kötelesség fogalmát, végül pedig a ker. erkölcsiség fő elvét ismerteti, s alapos meggyőző fejtegetéseihez alig férhet bírálati megjegyzés. Mily szépek p. o. azon megjegyzései: »a törvényszerűségnek is megvan a tökéletes ker. erkölcsiségre nézve az a jelentősége, hogy t. i. az ember a törvény fegyelme alatt megtanulja a törvényt tisztelni és megszokja az engedelmességet, a mi a ker. erkölcsiségben s szükséges és hasznos. Ily értelemben mondja Pál apostol a törvényt nevelő mesternek a Krisztusra. Viszont a tiszta ker. erkölcsiség megnemisiti a törvényszerűséget, a mi meglátszik az állami törvényeken különösen abban, hogy a bűnök megítélésében nemcsak a külső cselekedetet, hanem az akaratot és szándékot is számításba veszik.« A bevezető §-ok egynémelyikét azonban fölcseréltem volna, mi mellett az erkölcsi törvénynek a kötelességekkel együtt a »lelkismeretet« megelőzőleg kellett volna tárgyaltatnia, mivel a lelkismeret már »az erkölcsi törvényt«, s az alanyi oldalon »kötelességeinket szentesíti.« Az erkölcstan 2-ik része szól a ker. főerényekről (hit, remény, szeretet, isteni félelem, ker. bölcseség stb.) s a vallásos élet ápolásáról, a földi élet, test, természeti dolgok, vagyon, munka stb. erkölcsi jelentőségéről, míg a 3 —ik, tapasztalatokban és erkölcsi megfigyelésekben gazdag rész a ker. embernek a társadalomban való erkölcsi életét tárgyalja. Sok öröme lesz annak a vallástanárnak, ki e tankönyvet elfogadva, e részt elő fogja adni érettebb gymn. vagy képezdei tanítványainak ! Vajha azok közé tartozhatnék, kik e vezérfonál alapján adhatják elő a hit- és az erkölcstan tartalmas rendszerét, a hit- s az erkölcsi élet gazdag tartalmának e kimerítő tárgyalása nem fogja célját téveszteni prot. tanuló ifjúságunk körében ! íme néhány kiszakított, az összefüggésből mintegy kiragadott lap, jeles tanárom tartalmas művéből! A rövid idézetekből is kitűnik, tartalmának gazdagsága, a tárgy iránti evangy. érdeklődése és ügyszeretete s igazan magyaros nyelvezetének folyékonysága, mi mellett elég tért hágy az előadó tanár magyarázatainak. »Nyugodt lelkismerettel« — mondom én is Bancsóval — »fejezem ki azon óhajtásomat, vajha prot. ifjúságiink e könyvet necsak tanulná, hanem a benne kifejtett világnézetet sajátjává is tenné és életében követné!« Alig szükséges tehát külön megemlítenem, hogy e derék művet — már az abbeli hiányokra való tekintetből is — a főgymn. és tanítóképezde! protestáns vallástanároknak alkalmas kézikönyvül a legmelegebben ajánlom. Szerző urat pedig vajha mielőbb üdvözölhetnők ismét a magyar protestáns egyház kevés számú és sokszor nem épen méltányolt Íróinak sorában, mivel annak igazán képzett s fölfegyverzett harcosokra még mindig nagy szüksége van! Eperjes, 1888. junius hó 17-én. Dr. Szlávik Mátyás. BELFÖLD. Esperességi közgyűlés. A bács-szet émi ág. hitv. ev. esyeresség folyó hó 12-én Újvidéken tartotta ez idei rendes évi közgyűlését. A közgyűlést megelőzőleg gyámintézeti istentisztelet volt, melyen az új-pázuai derék fiatal lelkész, Krutlschnitt Antal, igen megható és szép szentbeszédet mondott. Az istentisztelet után a gyámintézeti gyűlés ment végbe s ennek befejeztével kezdődött az esperességi közgyűlés, mely igen látogatott volt. Elnöklő felügyelő Scultéty Ede, pár szívélyes üdvözlőszóval a közgyűlést megnyitván, Pelohoi szky Gábor főesperes felolvasta évi jelentését. Ezen jelentés az első mozzanat, mely a közgyűlést igen érdekessé és tanulságossá tette. Nemcsak a lefolyt közigazgatási évben történteket nyújtja abban a főesperes, hanem mindenekelőtt visszapillant azon tizenöt évre, melyen át ő az esperességi hivatalt viseltes ezen időszakból mind azt feltünteti, a mi az esperességnek fejlődését, viszontagságait örömeit és szomorúságait jelzi. Ezen időszak alatt az esperességbeli egyházak száma 4-gyel szaporodott, meghalt 2 esperes felügyelő, 16 lelkész, 2 tanár és 20 tanító; 1 lelkész leköszönt. Eszközöltetett 20 papválasztás és a tanítói karban 60 változás történt. Felépült 4 templom, 4 teljesen renováltatott, állíttatott 6 imaház; beszereztetett 5 orgona és 17 harang; beterjesztetett 205 felmentvényi folyamodvány, melyek közül 90 díjmentesen intéztetett el, a többiért befolyt a ker. özvégy-árva intézetbe 1565 forint. Templomi célokra adakoztak egyházaink 156,280 frtot, iskolai célokra 69,723 forintot, paplakokra 10,390 frtot, vegyesekre 27,750 frtot, tehát összesen 264,143 frtot. Segélyt kapott esperességünk az államtól 2650 forintot, a magyarhoni gyániintézettől 3231 frtot, a Gusztáv-Adolfegylettől 4188 forint 78 krajcárt, a Zsedényi alapból 1076 frtot, a báró Baldácsi alapítványból 250 forintot,