Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-06-24 / 26. szám

ink phalanxával tudunk ellene állani a nagy ellenfélnek. Hogy e mellett a főcél mellett aztán mi egyebekért küzdött még a lap, azt most hagyjuk; e pillanatban ama fájó érzés tölt el, hogy a főcéltól oly távol látjuk magunkat, mint máskor még soha. Ág. hitv. evang. atyánkfiai egy részénél megindult az erősen felekezeties jellegű mozgalom, mely particularizmusával míg építni törekszik »Luther társaságát«, »theologiai szakkönyvtára kiadványát: aránylag nagyon kicsiny számban csatlakozik az egyetemes jellegű protestáns irodalmi társasághoz, s habár nyíltan nem mondja is ki az attól való idegenkedését, magaviseletével világos jelét adja ennek. A szász lutheránusok pedig »Luther« színjátékokat rendeznek s ott fejezik ki felekezeti törekvéseiket. És íélő, hogy a most trónra került új német császárban, ki úgy látszik a Stöcker, Kögel stb. orthodox új lutheránismusnak híve, a lutheránus orthodox, felekezeties törekvések Németországon nagy támogatást nyertek, hazai lutheránusaink nem csekély része ezekből szív majd erőt, s azokat akarja itt is megvalósítani. A lépéseket már kezdik tenni. A nemesebb, a fenköltebb gondolkozású és szélesebb látkörü emberek a kiknek ezek egyáltalában nem tetszenek, mint mindenütt a világon, úgy egészen természetesen náluk is, kisebb számban vannak. Debrecen s a békés-bánáti egyházmegye (azért említjük csak e kettőt, mert ezek hivatalosan nyilatkoztak) nemcsak hogy nem akarnak az unitáriusokkal az irodalmi társaságban egy széket ülni, hanem egy rész nyíltan hirdeti közöttük, hogy alakítsansk tiszta kálvinista irodalmi társaságot, a nagy reformátortól köl- ' csönözvén neki nevet és Mélius Péter sírból kikelt alakja kisért közöttük. Egy lépés még csak és megtagadnak minden közösséget, még a talán másként gondolkozni merészkedő más kálvinistákkal is. E lépéstől nincsenek már messze. »Egy egészséges magyar kálvinista quodlibet«-té akarja egy csomó úri ember ott Tiszántúl a »Szabad Egyházata tenni, »melyet az egyház minden tagja olvashat s rajta okulhat és épülhet.« Csécsi Miklós, Homolya, Dombi, Garzó, Kálmán Farkas, Kecskeméthy Ferenc stb. ajánlkoztak közreműködésre. íme féllábbal már a jelzettük úton vannak. Semmi megjegyzésünk nincsen reá, csak constatáljuk a tényt. Le is tudjuk a maga kellő értékére szállítani azt. Megírtuk, hogy itt legalább többen olvashassák, mint olvasnák a »Szabad Egyházában. Valamint ugyanezen okból azt is ide igtatjiik, hogy a »Szabad Egyháza szerint, — a melylyel máskor különben soha nem foglalkozunk, — az unitáriusok ma ^eszközeikül tudják letörpiteni (sic !) Ballagi lapjáta »mely díjtalanul emeli pártájukata stb. Az unitáriusokat pedig, a mint az alföldről a panaszok fel hangzanak, meg nem engedett utakon-módokon szereznek maguknak proselytákat és háborgatják a gyülekezetek békéjét. Éljenek, de ne a mások háborgatásával. Hol van — kérdjük — mind e törekvésekben az egyetértésnek, az egyetemes célok felé igyekezésnek, sőt a Krisztusi szeretetnek lelke ? Es e törekvéseket szemlélve valóban az első pillanatra csak bánthat bennünket, midőn azt, a miért annyi időn át küzdöttünk mintegy megsemmisítve látjuk. De még sem! Minden dolognak két, sőt több oldala is van. Nekünk is több célunk is volt, nem mindent tettünk rá a prot. felekezetek uniójára. Folvton-íolyvást a vallás-erkölcsi élet ébresztése, ébrentartása és növelése volt az a másik, amaz előbbinél magasabban eső, fenségesebb célunk. Es örömmel mondhatjuk, hogy ehez közelebb jutottunk. Mert hiszen mik egyebek ezek a particularis jellegűeknek feltűnő felekezeti törekvések: ha nem a vallásos élet erősebb lüktetései? ! S mi, kik annyi idő óta tartjuk az egyház üterén kezünket, megfigyelve annak minden dobbanását, csak azt mondhatjuk, hogv »vérben-érbena vidámabb keringés támadt, a mi mindenesetre egy kedvező jövő záloga s van még itt sok erő, sőt fejleszthető, növelhető erő ebben az organismusban. Mikor ág. hitv. atyánkfiai Luther szinjátékokat rendeznek, Luther társaságot alapítnak, Luther életrajzokat írnak, dogmatikákat adnak ki: ezekkel egyházuk, vallásuk s annak institu-O J 1 tiói, nagy alakjai iránt való érdeklődésüket, ragaszkodásukat fejezik ki. A gyarló ember mindég csak korlátok között bír mozogni, a végtelen, az egyetemes, az örök mind-mind csak törekvésének hajtó erői, de ő maga megmarad szűkebb, véges, particularis s időhöz kötött körében, mert különben elvész az űrben. Debrecen mozgalmaiban felújul a szigorú kálvinismus, mert megújult a vallás és egyház iránt való érdeklődés és követeli, hogy »a ti hiteteknek cselédeivel tegyetek jót.a Á történelem azt igazolja, hogy a midőn élénk és erős volt a vallási tudat, akkor mindég élénk és erős volt egyszersmind a felekezetek küzdelme, csak a közönyösség Bethesdája nem háborog; de ez nem is bír gyógyerővel. De hát akkor az unió és békesség csak a közönyösség mellett lehető ? Világért sem! Mert ez az unitas úgyis csak in necessariis szükséges, míg in dubiis