Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-06-17 / 25. szám

séggel és természetes hangon elmondott beszédcinek szavai. És e hang mennydörgővé csak ott válik, hol a beszéd tartalmát a felháborodott lélek sugallja: »Jaj neked Korazin! Jaj neked Bethsaida !« »Jaj nektek képmutató Írástudók és farizeusok! Bolondok és vakok!« Hs »ti az én házamat latroknak barlangjává tettétek« stb. Igen de a mi prédikátorainknak a legtöbb helyütt mindég dörgő és természetellenesen felemelt, hogy ne mondjam kiabáló hangon kell beszélniük, mert különben nem tudják betölteni a templomot, mely a mellett, hogy nagyon rosz akustikáju, még rettenetes terjedelmű is. Ha már most dörgedezni kell abban a templomban, hogy meghallhassa a beszélőt mindenki, egyszerű tanításokat, magyarázatokat, a melyeknek pedig legtöbb építő hatásuk volna, nem lehet a kathedrára vinni, mert hiszen az már mégis nevetséges lenne s megítélné az utolsó »pógár« hallgató is, hogy egészen közönséges, egyszerű, világos, érthető szavakat, de melyekben annyi az igazság, nagy enthusiasmussal, nagy hangon mond el a tiszteletes úr. A nagy hanghoz hát nagy szavak kellenek, a miket bele lehet kiáltani a templom öblös üregébe és evangéliumi szelid, komoly, tartalmas tanítás helyett lesz szónokolás, a mire pedig vajmi kevés szükség van. Nos, a maradinak tartott Debrecen mikor új templomot épít, épít olyat, mely teljesen beillik a XIX. századba és a mely megfelel a modern élet minden követelményeinek s a protestáns istenitisztelet természetének. Ő adja meg az első példát, hogy miként kell olyan templomot építeni, a melyben jól érezze magát a pap is, mert nem nyomja őt agyon az épület rengeteg tömege, és kényelmesen érezze magát a közönség is, mert mindenütt jól hall, nem fárad ki a prédikátor mellének és tüdejének zihálását látva és hallva; nem fázik, ha kinn csikorgó hideg van is és nem hűti meg magát a rosz építés miatt támadó léghuzamban, mert az ajtók elhelyezése s azok szerkezete a modern egészségtannak megfelelő. Ezek a dolgok természetesen merőben közönbösek az Istenországára nézve, de nagyon fontosak tekintettel a templomot látogató közönségre. A mi istenitiszteleteinkhez kisebb helyiségek kellenek s nem dómok, így lehet aztán igazán prédikálni. Templomainknak a modern kényelemnek megfelelőleg kell berendezve lenniök, mert nekünk a lélek jelenlétére, figyelmére, odaadására van szükségünk, s ezt nagy részben az által biztosíthatjuk, ha a test meg jól érzi magát. A mint a tudósítás mondja 1200 ember fér be az új templomba — ennyi untig elég is, sőt ez az a maximum a' melynél több emberre soha nem is kellene prot. templomot még csak tervezni sem; de jóformán — ezt már azonban nem feltétlenül állítom — ez volna az a maximum is, a melynél több hivő nem tartoznék 7 j egy lelkipásztor parochiájához. Mert pásztorság az, a mi nekünk az Úrtól adatott és nem uralkodás. Uralkodni lehet egy embernek milliók felett is, de valóban gondot viselni csak kevesekre lehet. A prot. egyház pedig benső természeténél, szinte mondhatnók, lényegénél fogva megköveteli a híveknek folytonos gondozását, megkívánja ezek élő és erős érdeklődését az egyház dolgai iránt és sürgeti, hogy a lelkek embereknek kötelével vonassanak az evangéliumhoz. Már most ha az osztatlan parochia rendszer mellett, mely alföldi nagy gyülekezeteinkben s néhány városi egyházunkban dívik, két—öt papja is van a gyülekezetnek, ott tulajdonképen azért csak egy van; cura pastoralisról pedig szó sincs. A parochia osztatlan, de a íelelősség a gyülekezet lelki állapotát illetőleg megosztott; a megosztott felelősség pedig tulajdonképen senkit nem terhel. Esetleg ismétlődhetik az első emberpár története. »Im ez, aszszony, kit én mellém adákc — mondja Ádám, mikor kérdőre vonatik. »Ama kigyó csala meg engemetcc mentegeti magát Éva. Ez már benne van gyarló emberi természetünkben. Végül csak épen rámutatok azokra a szeretetlen versengésekre, (még ha nemes verseny volna, csak haszna lenne belőle az egyháznak!), ádáz viszályokra, nem egyszer kenyéririgységre, a stóla felett való megosztozkodás-szülte kelletlenkedésekre, melyek az osztatlan parochia rendszer mellett két s több pap között előállhatnak, ha épen a szerencsés választások nem igazán nemesebb, emelkedettebb gondolkozású egyéneket állítanak egymás mellé, hogy szolgáljanak az Istennek és ne^ a Mammonnak. És Debrecen, a »magyar vallása főfészke, a magyar prot. egyház egyik leghatalmasabb védvára: a legelső, a ki belátja, hogy az eddigi állapotokon segíteni kell. Elhatározta tehát, hogy a meglevő öt lelkészi állomás mellé még két újat szervez, számukra két új templomot épít, az egész debreceni ref. egyházat hét parochiális körre osztja fel, ugyanennyi preshyteriummal s egy ezek felett álló nagy egyháztanácscsal. íme ez az a rendkívül fontos, nagy horderejű terv, mely megvalósulásának első stádiumát a cegléd-utcai új templom felépítésével és felavattatásával érte el. És a míg szívből csatlakozunk debreceni testvéreink öröméhez, melyet éreznek az Úr emez új hajlékának felépítése felett s kívánjuk, hogy legyen az még