Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-06-10 / 24. szám

beszédet s azután Ny. András falván a családi sírboltban helyezték nyugalomra. Béke hamvaira 1 * Szerkesztői üzenetek. Cz. M. úrnak K—t. Az írod.-Társaság ügyeire vonatkozó minden jelentés^ az ideigl. titkárhoz, Zsilinszky Mihályhoz (Budapest, Őszutca 30) intézendő ; ezt is áttettük ő hozzá. — Th. E. úrnak F. Cs. Kívánsága szerint fogunk eljárni mindkét dologban. — V—i úrnak. »Excelsior«-t a közlendők közé illesztettük. — G. Gy. úrnak Gy. Köszönet és szíves üdvözlet. — A budai és bonyhádi »adakozások« jövő számra maradtak. NECROLOG. I

Szakács .István 1847—1888. Az emberbaráti kötelességek közt legszomorítóbb az, midőn a halál beköszöntésével elhunyt barátunk emlékét fájdalmas érzelmek közt újítjuk meg. Ezt tenni mindig annál nehezebben esik, minél későbbre óhajtottuk volna szereltünknek elköltözését. Ránk nézve ily nehéz körülmények között idézzük vissza Szakács István a kecskeméti ref. főgymnasium jeles tanárnak emlékét, „hogy megismertessük nemes emberi alakját tetteiből. Őszintén szólva, azok között, kik őt ismerték, alig találkoznék egy is, a ki az ő kora elhunytán el ne keseredett, a ki a szomorú hír hallására így ne szólott volna: Kár volt még ily korán kidőlnöd a tát sadalom munkásainak sorából, a hol oly nélkülözhetetlen voltál, és még sokáig szükség lett volna ottlétedre. Igen. Őt munka és fáradozás között láttuk élni körünkben 15 éven át és munka közt összedőlni. Most már hiába keressük a társadalmi élet több pontján, a hol a vezér-szerepet vitte és a hol még sokáig szerettük volna látni, mert szerénységével szereplése közben mindenütt csak szeretetet és tiszteletet ébresztett maga iránt. Ezért kedvelt alakja volt ő városunk minden körének. Szakács István Erdélyben, Szent-Erzsébeten régi nemes székely földmívelő szüléktől született 1847 július 20-án. Elemi iskolái után a gymnasiumot ugyancsak a székely-udvarhelyi ref. főtanodában tanulta, mindig tiszta kitűnő osztályzat mellett. 1869-ben érettségi bizonyítványt nyervén az 1869—70-dik iskolai évet Sz-Udvarhelyen mint első éves jogász végezte,-mely idő alatt, tanárai részéről szeretetet és bizalmat keltve maga iránt, a IY-ik gymnasiumi osztályban helyettes tanítóul alkalmaztatott. A következő évben már a budapesti ref. theologia első évére vétette fel-magát; de egy rövid félév után ismét pályát cserélve a budapesti tud. egyetem bölcsészeti facultásánál, a természetrajzi szakon találjuk. Ügy látszik, hogy most már hajlama helyét, irányát eltalálva érvényesítette tehetségét, mert az egyetemi cursus végeztével a tanárképző intézetben előbb mind rendkívüli-, de az 187%-dik évben rendes tag 400 frt ösztöndíj mellett a természetrajzra gyakorló tanárul alkalmazta tik. Innen az igazgatóság ajánlatára lett 1873-ban a kecskeméti ref. főgymnasiumhoz rendes tanárnak megválasztva. Tanári képesítő oklevelet nyervén 15 éven át szolgálta az iskolai és a városi ügyet híven, dicséretesen, mert mindenütt szép eredményt tudott félmutatni. Időközben a honvédgyalogságnál hadnagyi rangra emeltetett, de erről gyenge testi szervezete miatt a szolgálati idő leteltével Önként lemondott. Ki volt ő és mennyit tett, csak azok képesek a maga tiszta értékében felfogni és tetteinek súlyát részrehajlatlanul mérlegelve megítélni, a kik vele közvetlenül egy és ugyanazon körben működtek. Az ügy, melynek hivatott szolgájává szegődött, az ő odaadó buzgalmával mindig csak nyert jelentőségében és állandóságában, hogy hasznára váljék a közművelődésnek és enyhítést nyújtson a sors által sújtottaknak a nélkülözések között. Vannak emberek, kik vagy valamely divatos eszmének válnak szóvivőivé, vagy a társadalmi élet véletlen alakulása folytán lesznek ünnepeltekké, de természetes, hogy ezek irányában a közbizalom és népszerűség nem szokott állandó lenni, Szakács nem az ephemér eszmék hirdetője és a társadalami szeszély felkapott népszerű embere volt, minek legfényesebb bizonyítékát látjuk abban, hogy ő távol szülő földjétől teljesen új otthont tudott magának rövid idő alatt teremteni és az a tisztelet, bizalom mely iránta 15 évvel ezelőtt nyilvánult, nemcsak hogy nem csökkent, sőt inkább évről-évre növekedett úgy közvetlen kortársai között, mint általában a tanügy terén. Benne mint tanárban széles körű ismeretének közlésére a világos előadási képesség, a gyermekek iránti, szeretet, igazságosság a kellő szigor mindenütt helyesen alkalmazva a természet szerencsés vegyüléke volt. Ez az a mivel magának tanítványai előtt állandó szeretetet és tekintélyt biztosított. A tanári zöld asztalnál felmerült ügyek megbirálálására, a nézeteltérések összegeztetésére, a reá bizott ügyek keresztülvitelére tapasztalata, higgadt gondolkozásmódja, tiszta felfogása és erélye érdemesítették és emelték őt kartársai részéről osztatlan becsülésre és kitüntetésre úgy az iskola körén belül az igazgató tanácsban, mint kivül az egyházkerületben, midőn titkársággal titkársággal tiszteltetett meg. Ilyen embert gyászol a kecskeméti ref. főgymnasium Szakács halálában, kit a nemes ügyszeretet tiszta becsületes jellem és őszinteségen kívül a humor és állandó jókedv a baráti körben is mindig kedveltté tettek; ki nem akarta megismerni a magára vállalt kötelességek súlyát, csakhogy első sorban, a közügynek szolgálhasson. És épen ezért mindenütt, mindenkinek hasznára, de önmagának kárára volt, mert testi szervezete nem állott arányban lelki erejével. így a terhek alatt észrevétlenül gyorsabban összerogyott a 40 éves ember, mint sem az összes orvosi tudomány még a délszaki enyhe, fűszeres levegővel is, ha végképen elejét nem tudta is venni, de legalább gyors rombolásában fenn tudta volna tartóztatni a pusztító kórt. Pedig mily áldozatoktól nem riadt vissza, hogy élete a tudománynak a társadalomnak és szeretett családjának meg legyen mentve. Es mily erősen táplálta a reményt még utolsó óráiban is, hogy ő eddig elfoglalt helyét a társadalomban ezután is betöltheti. És ha talán olykor a nyomasztó betegség súlya alatt bizalmat kezde veszíteni felgyógyulásához, fájdalma között mennyire nem óhajtotta azokat látni és hallani, a mik épen legkedvesebbek voltak azelőtt néki, sajnálván tőlük örökre elszakadni. — Fájdalmában az egész város épen úgy részvéttel osztozott, mint a mily elismerő és méltányos volt érdemei iránt, mert az intéző férfiak korán felismervén benne a tehetséget, az erőt a nemes ügyek létesítésére, tíz évvel ezelőtt a város összes községi iskoláinak élére állították, hol a népoktatás felvirágozta-