Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-15 / 3. szám

ISKOLAÜGY. Kiáltó szó a magyar haza protestáns gyü­lekezeteihez és oszlopembereihez. Szatmár-Németi sz. kir. város fekvésénél, lakosai számánál, ipari és kereskedelmi forgalmánál s kulturális viszonyainál fogva egy oly pont hazánk északkeletén, melyet a történelem tanúbizonysága szerint nagy fon­tosságú eszmék küzdő terévé, nevezetes események színhelyévé tett a mult a lefolyt századok során, s mely jelenleg is vezérlő-irányadó hivatással bír egy nagy ki­terjedésű vidéken s e hivatásának sok részben meg is felel. . A história nagyon szomorú, de egyszersmind lélek­emelő részleteket beszél el ezen városi két egyház küz­delmeiről. iéio-ben kollégiumi színvonalra emelt s másfél­száz éven át szép virágzásnak örvendett főiskoláját Mária Terézia korában nem sikerült megmenteni az előbb 1755-ben 9 hóig, később 1758 —59-ben 20 hóig, Eger­ben az érseknél, Pozsonyban és Bécsben a kancellárián és királynőnél járt városi és szatmármegyei küldötteknek. Eredménytelen maradt a szomszédos megyék és az er­délyi protestáns főurak ismételve felterjesztett s a kül­döttek eljárását melegen pártoló föliratainak egész özöne. Hiába hivatkoztak reá kérvényeikben, hogy a szatmári főiskola hazai protestáns egyházunknak, növendékeiben 3 református püspököt, számos esperest, lelkészt, tanítót növelt, s négy megyét látott el állandóan, műveltség te­kintetében saját koruk színvonalán álló világi tisztikar­ral. Mit sem használt az akkoriban nagy befolyású gróf Károlyi Ferenc tábornok s szatmármegyei főispán jó­akaratú támogatása is, melylyel a küldöttek célját a fő­helyeken elősegíteni igyekezett. Megfosztatott az iskola a városba betelepített jézsuiták által gróf Rédey Ferenc adományozta ingatlanaitól; a város református polgárai pedig királynői parancs útján el lettek tiltva az iskola és annak diákjai gyámolitásától, azon az okon, hogy a sörfőzés és egyébb javadalmazások elbírhatatlan, állami adóképességüket jelentékenyen csökkentő terheket róvnak a lakosokra. Ezután, mint egyszerű grammatikai iskola vagy algymnasium állott az fenn, létében még így is fenyeget­tetve nem egyszer, s kivált az 1853-iki Thún Leó-féle iskolai szervezet erőszakos keresztülvitele alkalmával. Fenntartóinak buzgalma azonban nemcsak megmentette azt, de az 1861 -ik évtől fogva nagy áldozatok árán emelte, fokozta annak színvonalát, az V-ik és Vl-ik osztály felállításában. Azóta, mint hatosztályú gymnasium, népesség-tanít­ványi létszám tekintetében párátlanul all a haza összes csonka gymnasiumai között, amennyiben évek sora óta 200 és 234 között váltakozik az iskolát látogató növen­dékek száma. Szemben a középiskolák ügyét országosan rendező törvénynyel, belátta a gymnasium fenntartó testületi köz­gyűlése, hogy vagy a négy osztályú gynmasiumi rangra való leszállás, vagy a nyolc osztályú főgymnasiumi szín­vonalra való fölemelkedés közt kell választania, mert az V-ik és Vl-ik osztály lassanként annyira el fog nép­telenedni, hogy fönntartása, a kikerülhetlenűl meghozni tartozott áldozatok miatt lehetetlenné válik. Egyfelől e kényszerhelyzet, másfelől az ezen főis­kola igénybevételére utalt protestáns vidék nagy terje­delme s a tényleg létező magas tanítványi létszám, sőt harmadik részről még az is, hogy a szerzetesi vezetés alatt állott s a kir. katholikus cím fölvétele után is ily vezetés alatt hagyott nagy-bányai és nagy-károlyi gym­násiumoknak az utóbbi időben történt kiegészülésével, ezekhez számítva még a szatmári hasonlószerű kir. kath. főgymnásiumot is, nagyon megszaporodtak megyénkben a róm. kath. középiskolák, holott a megye és város in­telligentiájának túlnyomó része, magyarfajú köznépe pedig egészen protestáns: arra ösztönözték saját gymnásiu­munk fenntartó testületét, hogy helyben és vidéken, egyeseknél és testületeknél s hatóságoknál kövessen el mindent, azon, mintegy 85 ezer forintnak összehozására, a mennyire a kiegészülés érdekéből, a mozgalom meg­indításakor létezett alapokhoz, az intézetnek még okvet­lenül szüksége van. Örömmel jelenthetjük hazai protestáns hitroko­nainknak, hogy egy, a fenntartó testületi közgyűlés által kiküldött alapgyüjtő bizottság pár évi tevékenységét, az általánosan érezett súlyos közviszonyokhoz mérten, fé­nyesnek mondható siker koronázta. Szatmár-Németi városa, a szatmári ev. ref. egyházmegye gyülekezetei, a helyben és vidéken lakó protestáns hitrokonok és kevés számban más vallású tanügybarátok, valóban majdnem egytől-egyig meghozván az erejökhöz mért, sőt azt töb­beknél haladó áldozatokat, mai napság — különben ki­sebb-nagyobb összegekkel folyvást szaporodva — 4.4. ezer frt van megajánlva s több, mint fele részben a kitűzött célra már felhasználhatólag be is fizetve. Mélyen tisztelt hitrokonok! az a protestáns közön­ség teszi ezt, élén az alig 9000 lelket számláló szatmári és németii testvéregyházzal, mely, hogy a hatalmasan fellépő római katholicismussal szemben egy más téren is nemes versenyre keljen, a már fenntebb jelzett áldo­zatokon kívül egy 26 ezer frtba került díszes csarnokot emelt, szintén a közelmúltban, a magasabb fokú leány­nevelés ügyének, s hatosztályú protestáns felső leány­iskolajaban egy nő-igazgatón kívül 5 nevelőnőt s 2 be­járó tanárt fizet. Az a protestáns közönség, mely ezen­kívül még az említett két gyülekezetben 17 ev. ref. elemi iskolai fiú- és leányosztalyt tart fenn ugyanany­nyi tanítóval, tanítónővel és jól felszerelt tanteremmel, színvonalán a mai korbeli oktatásnak, a nélkül, hogy léteért, s a hazai protestantismusnak a köznevelés és művelődés terén őseinkről átszállt jó hírnevéért vívott aránytalan küzdelmében, a haza további pontjain lakó hittestvérek segítségéhez valaha folyamodott volna; sőt saját, majdnem páratlanúl nagy kulturális szükségleteinek jórészt önerején való fedezésén kívül, magához az orszá­gos egyházi közalaphoz (a szintén nem kis összegű tőke­befizetéseket számításba sem véve) évenként 542 frttal járulnak e városi két egyház hívei. Most orcapirulás nélküli bizalommal fordulunk ha­zánk nagyobb protestáns gyülekezeteihez s oszlopembe­reihez. — De tesszük ezt csak akkor, midőn a helyben és vidéken, testületek és egyesek által meghozott, hír­lapjainkban részletesen is felsorolt áldozatok összegére, a 44 ezer forintnyi összegre mutathatunk, mely feljo­gosít mintegy bennünket, hogy a további halasztást nem tiirő, erőnket azonban meghaladó nagy cél valósításához, gymnásiumunk kiegészítéséhez, a hitbuzgó protestáns ősök, a megannyi egyházi pártfogók, iskola-alapitók utó­dainak, és a népesebb, jobbmódú hazai protestáns gyü­lekezeteknek gyámolítására bizalommal támaszkodhas­sunk. Mélyen tisztelt hitrokonok! nem lehet közönyös protestáns egyházunk egyetemére nézve a haza bármely

Next

/
Oldalképek
Tartalom