Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-06-03 / 23. szám
minden a rendes mederben folyik le, mintha csak az egyház érdekeit nem is érintené.« S mit mutat a legújabb idő ?« A romanismus működése a hazai protestánsokat is a működés és élénkebb érdeklődés terére utalta. Örvendetes dolog, hogy »luth. egyházi lapok«-ról lehet nálunk szó. Ilyen a pozsonyi »Ev. Egyház és Iskola«, míg a szlávoknak organuma havonként kétszer jelenik meg. Csakhogy e lapok meglehetősen nyomorúságos existentiával bírnak. Á magyar ev. közönség a túdósitó nagy fájdalmára hosszú idő óta a prot. egylet szellemében s a kálvinista Ballagi által szerkesztett Lapból nyeri táplálékát, s habár aránylag olcsóbb s — a mit nem lehet tagadni — hasznavehető munkásokkal rendelkezik, azért a fentebb említett heti iap, (már tudniillik a pozsonyi) meglehetősen nehéz állással küzködik.« Mély fájdalmának ád kifejezést a felett, hogy a németeknek nincsen közlönyük, s óhajtaná az »Ev. Wochenblatt« újból való feléledését. A tót lap szerkesztője pedig állásával játszik, s könnyen konsistorum elé kerülhet. Dicsérettel emlékszik meg a pozsonyi theol. akadémia tanárainak ujabban kifejtett irod. működéséről, s mélyen fájlalja, hogy oly gyengén vannak dotálva, de már a soproni és eperjesi theologia teljesen kikerüli figyelmét; kiemeli a Lutherlársaság működését, mely a népszerű vallásos irodalom terjesztése terén már eddig is megfelelt a maga feladatának s örömmel konstatálja, hogy egy tót nyelvű luth. naptárnak s népszerű Luther életének közrebocsátását is célozza. A Prot. Irodalmi Társaság feletti reflexióival fejezi be eléggé tanulságos, de itt-ott egyoldalú ismertetését a magyar protestantismus egyházi és irodalmi működéséről. Sajnos, hogy a prot. egylet derék irodalmi vállalata, melynek megszüntetését őszintén fájlaljuk, j valamint sok más figyelemre méltó jelenség, egészen ! kikerülte tudósító figyelmét! 2. Az írod. Társaság a külföldön. A Luthardt-féle j »K. Z.« 17. számaban reíerál a tudósító Társaságunk alakuló közgyűléséről, a melyről maga is elismeri, hogy a törekvő tehetségeket gyámolítani s a hazai protestantismust azon helyzetbe hozni fogja, hogy a katbolismus elleni szellemi küzdelmet sikeresen megállhassa, mire nézve az összetartásra s az ágostoni» charitas« gyakorlására van szükség. Kiemeli a társaság célját: a hazai egyháztörténeti studium fejlesztését s a népszerű vallásos-erkölcsi tartalmú iratoknak terjesztését. Az alakuló közgyűlés lefolyásáról referálva, konstatálja a debreceni ellenzéknek az unitáriusokkal szemben tanúsított magatartását s a jelen volt feltűnően kevés számú ágostai evangélikusok »passiv« részvételét, mi mellett úgy látszik nem ismeri Prónay báró szerepét, egyetemes prot. jellegű felszólításait s Zsilinszky Mihály titkárrá való kineveztetését, a mi nem igen mutat »passiv« magatartásra. A Társaság tagjainak 9 /1 0 -ed része tudósító szerint csupa kálvinistákból áll, azonban már azt nem mondja, hogy annak oka szűkkeblű felekezetieskedésből s helytelenül értelmezett exkluzív egyházi érdekekből mi vagyunk, mi mellett az is bizonyít, hogy oly kevés számmal voltunk képviselve az alakuló közgyűlésen. Vajha mielébb bizonyságot tehetne írod. Társaságunk a külföld előtt is a magyar protestantismus életerejéről és theol. munkásságáról! 3. Az ^Evangy. Szövetség * köréből. Az »Evang, Szövétség« f. évi ápr. hó 1 i-iki kelettel nyílt fölhívást bocsátott közre a német protestánsoknak fölfegyverkezésére az ultramontanismus határtalan túlkapásaival s a Windthorst-féle merész iskolaügyi túlkapásokkal szemben. A felhívás, melynek szószerinti szövegét a Beyschlag hallei tanár által jelesen szerkesztett »Deutsch Evang. Blattéra cimű lapjának f. évi májusi füzetében olvashatjuk, hivatkozik a Vilmos császár halála utáni római rátartós elbizakodásokra, XIII. Leo pápának Frigyes császárhoz intézett s a bécsi nuntius által átnyújtott feliratára, a melyben »a nem csekély engedmények«-re való kilátásnak reményét nyiltan kifejezi, továbbá a legújabb hamis egyházpolitikai békére, a melyet a jezsuita »békepápa« s annak fanatizált centrumcsapata csak »átmeneti« intézkedésnek tart, a legközelebbi pápai jubileumra s az azzal összekötött s az emberi imádással határos római hódolatokra és tisztelgésekre, végül pedig az egész római sajtónak kihivó magaviseletére és irányára, mely az egyes ker. felekezetek közötti békés együttélést csaknem lehetetlenné teszi; mindez elegendő ok arra nézve, hogy az ev. népszellem fölébresztessék és fejleszlessék, s a prot. lelkiismeret élesittessék. A midőn az evangy. prot. érdekek megvédése céljából keletkezett »Ev. Szövetségnek« eme valódi prot. érzülettől áthatott felhívását olvassuk, önként is eszünkbe jut az új szövetségi szent írásnak ama prófétai mondása : Gyümölcseikről ismerik meg őket, már t. i. a római egyházat, mely a Jézus korabeli farizeismusmak módosított kiadása, az Isten országa szent ügyének egyenes ellentéte. 4. Az ó-kalholicismus életéből. A porosz kormány az ó-katholikus püspök s a zsinat által kérvényezett éooo márknyi összeget az egyházi és iskolai ügyek fenntartására a legközelebbi budgetből törölte, mintha csak nemis a 19. század szabadelvűségének és szabad meggyőződésének, hanem a 17. vagy 18. század türelmetlen sötét fanatismusának századaban élnénk. Önkéntelenül is az a gondolat merül föl, hogyha az ó-kath. egyház államilag elismert és törvényileg biztosított közösségnek tekintendő, akkor a kivánt államsegély azt méltán megilleti, sokkal inkább, mint az u. n. állami katholicismus kétes hazafiságu engedelmes csapatát. A bonni ó-kath. theol. seminarium biztosítása céljából Nippold jenai, Beyschlag hallei tanár és Ehlers frankfurti lelkész nyílt fölhívást bocsátott közre az »Ev. szövetség« fiókegyleteihez és tagjaihoz, a melyben azokat az ó-kath. szellemi és vallásos-erkölcsi mozgalom támogatására hívják föl. Hiába, már az Űr is mondotta, hogy tanítványai az ő nevében sanyargatásoknak lesznek kitéve, a mi csaknem naponként ismétlődik a sokat üldözött s prot. orthodox vagy liberális körökben is félreismert ó-kath. egyházban. Aztán meg még ma is igaz, hogy az állani nem egyenlő mértékkel mér a maga alattvalóinak és hű polgárainak megítélésében. Sok még a tudatlanság s az előitélet az ó-kath. mozgalom megítélése terén! Örvendetes képet mutat az ó-kath. irodalmi működés. A 89 éves Döllinger apát a müncheni akadémiában legközelebb 1 '/2 óráig tartó előadást tartott „a vallási szabadság története" cím alatt, mely főleg az istentelen jezsuita rend története és elvei ellen irányult. „Akad. beszédei"-nek I-ső kötete legközelebb hagyta el a [ sajtót, melyben sok becses adatot találunk .a jelenkor egyházi és történeti kérdéseinek megítélésére. S az ó-kath. egyháznak más tudósai is tiszteletreméltó erélyt ! fejtenek ki az irod. működés terén, s közvetítik ; velünk protestánsokkal a hozzáférhetlen róm. kath. irodalmat. Ez okból is kétszeres figyelmünkre és méltánylásunkra méltók, mely azonban sajnos még ma is ritkaság nálunk, a szabadelvűséget s a szabad meggyőződést hirdető és. valló protestánsoknál. Valódi ev. prot. vallásosság és türelmesség, jöjjön el .a te országod! Stoószi fürdő, 1888. május 22rén. Dr. Szlávik Mátyás.
