Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-05-20 / 21. szám

a pápaság az egyház újjá alakítására és hogy mennyire szükség van most is egy folyton-folyvást tartó reformra. Az előadás mindamellett, hogy bizonyos emelkedettebb, magasabb színvonalon van tartva, olv egyszerű, keresetlen és közvetlen, hogy bárki élvezettel olvashatja a munkát, s azért óhajtandó, volna, hogy minél szélesebb körben terjedne el. Nem arrogálja magának sem a tudós fontoskodást, de nem keresi a minden áron való népiességet sem: mégis egyaránt kielégítheti a legműveltebb s a legegyszerűbb olvasót is. A Luther élettörténete körül felmerült vitás kérdések tárgyalásával nem fárasztja olvasóját, azoknak legvalószínűbb eldöntését fogadja el. A külső kiállítás is elég csinos, bár jobb lett volna, ha kevesebb nyomdahiba fordulna benne elő. Igazán értelemzavaró sajtó-hiba ugyan nem sok van, de annál több a betűk össze-vissza cserélgetése. A munka Kókai Lajos bizományában kapható. A legmelegebben ajánlhatjuk a prot. családok figyelmébe. Nemcsak a nagy reformátor élete és egyénisége érdemli meg vele való foglalkozást, hanem Gyurátz Ferenc műve is önmagában. Kenessey Béla. BELFÖLD. Az alsóbaranya-bácsi egyházmegy közgyűlése. Az idén Ujverbászon tartottak, a kölcsönösség és testvériség azon elve alapján, hogy a bácskai népes németajkú gyülekezeteket is tel kell koronként keresni, hogy az összetartó kapocs ily módon is szilárduljon. Eljöttek kozibénk Baranya végvidékiről, Slavonia távoli tájairól, valamint a szétszórottságban élő híveink köréből is a pásztorok és vének, ugy hogy huszonkilenc gyülekezet volt képviselve. Hálát mondottunk előbb a templomban, hol a gyermekek vegyes karu lélekemelő éneke után Erdős József imádkozott. A közgyűlést a nagyobbik iskolateremben Tóth János esperes alkalmi fohásza után Gál Péter egyházmegyei gondnok emelkedett hangú beszéddel nyitá meg, mire a gonddal szerkesztett esperesi időszaki jelentés felolvasása következett. Az egyházmegye elhunyt két jeles tanácsbirájának, néhai Ács Gedeon csúzai papnak s évek során át a tanügyi bizottság szakavatott elnökének és néhai Keményfi Pál világi tanácsbirónak emlékezete jegyzőkönyvileg is megörökíttetett. Egyszersmind az évközben választott egyházi tanácsbirák: Nagy Ignác kölkedi és Búzás Kálmán daróci lelkészek, az eskü letevése után hivatalukba iktattattak. Mindkettőjök részéről Nagy Ignác tanácsbiró szólott a nála megszokott velős rövidséggel és határozottsággal, mire általános éljen volt a helyeslő válasz. A közgyűlés közérdekübb tárgyai közül kiemeljük a következőket: A csúzai lelkészválasztás, mely Het, si Viktor javára dőlt el, megerősíttetett. Az újvidéki és hercegszőllősi egyházak lelkészei közt létrejött helycsere, jóváhagyatott. Hasonlóképen az ujszivaci kántortanítói és ujsóvei másodtanítói állomásokra megválasztott tanítók egyházmegyeileg megerősíttettek. A legfontosabb tanácskozási tárgyak ezúttal is iskolai, tanügyi természetűek voltak, bizonyságául azon valóságnak, hogy e téren az egyházmegyében igen sok a teendő. Sok bajjal, aggodalommal küzdenek kiváltképen úgynevezett slavoniai iskoláink, melyeknek érdekében az atyai gondoskodás teljes odaadásával, tekintélyének súlyával és bölcs körültekintéssel munkálkodik, fárad Szász Károly püspök ur. Ezekben ez iskolákban a horvát nyelv tanításának kérdése hová-tovább annyira előtérbe nyomul, hogy elodázhatlan intézkedés szüksége forog fenn. Az egyházmegyei közgyűlés figyelembe véve, hogy a horvát nyelv tanítása iránt ottani országos törvény intézkedik, másfelől megfontolva a helyzet nehéz voltát, mely szerint slavoniai magyar ref. tanítóink ez idő szerint a horvát nyelv tanítását végezni képtelenek : kimondotta, miszerint szükségesnek és célravezetőnek tartja, hogy ez iskoláink számára egyelőre három évi időtartamra, egy ambuláns horvátnyelvtanító alkalmaztassák és pedig az arra ajánlkozott Kulifai Elek tordincei lelkész személyében. E végből az egyházkerületi közgyűlés kéretik fel, hogy megfontolva slavoniai iskoláink zaklatott és próbára tett állapotát, buzgólkodjék az ambulans horvát nyelvtanitóság szervezését elősegélni s e célra az egyetemes konventtől évi 540 forint átalányt kieszközölni. Egyszersmind az illető tanítóknak kötelességükké tétetett, a mit az egyházmegye már 1879-ben kimondott, hogy a horvát nyelvet legfelebb három év alatt ugy elsajátítsák, hogy a rájok néző kötelességeket e részben is teljesíthessék s az egyházegyetem pénztára az említett évi átalány fizetésétől megkíméltethessék. Égető szükség van ott erre azért is, mert ugy szólván létkérdés forog fenn. Fordulnak elő esetek, mint Eszék mellett Rétfaluban történt, hogy a horvát iskolai törvény ellenére is neveztetik ki tanító a mi iskolánkba. És a panasznak, a keservnek, az agyonhallgatásnak nincs vége. No de a Dráván innen is van elég félreértés és sok egyenetlen dolog a nap alatt. Sellyéről azt panaszolta az egyháztanács, hogy az ottani elaggott tanító mellett csakis ideiglenes minőségben alkalmazott segédtanító után is követeltetik az országos tanítói nyugdíjilleték. Természetes, hogy ezt az egyházmegye jogtalannak nyilvánította. Szent-László meg olyan tanító választást kért megerősíttetni, a milyen — fájdalom — hova-tovább gyakori kezd lenni, dacára az elutasító határozatoknak. Ott egy képesített tanítót választottak, de azon kikötéssel, hogy tőle a földesúr által 1876-ban adományozott és az elhalt előd által holtig élvezett és a dijlevélbe is kebelezett kilenc hold szántóföldet megvonják. Ezzel be nem érve azt is feltételül szabták, hogy csak három évre fogadják fel s a szerint, a mint bevált, megtartják ismét. Az egyházmegye a választást végérvényesen megerősítette s az egyházat a csonkítatlan díjlevél kiszolgáltatására utasította. Ujverbászon pedig a megejtett tanítóválasztás körül előfordult szabálytalanságok miatt uj választás lesz. Mig így egyes helyeken egyes bajok merültek fel: az alsó-baranya-slavoniníai tanítói egyesület mint olyan, a felsőbb hatóságok intézkedéseit gáncsolta, azokat egyoldalúaknak, hatalmi szempontok által eldöntötteknek nevezve el. Az egyházmegye kimondotta, hogy a tanítói egyesület ugy in corpore mint in membris tartozik az egyházi főhatóságok határozatait köteles tisztelettel fogadni s azoknak engedelmeskedni. Ennélfogva gyűlésein ne a felettes hatóságok intézkedései ellen való feleselgetéssel, hanem az egyesület magasztos céljának elérésére törekvéssel foglalkozzék. A tanügyi bizottság terjedelmes évi jelentése jegyzőkönyvbe jővén, e helyütt annak adatait nem ismételjük. Az egyházmegye kebelében fennálló két tanítói egyesület átnézett alapszabályai jóváhagyás végett kellő uton felterjesztettek; a körügyelői állások szerveztettek s be-