Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-05-13 / 20. szám

i:eV azok közölve; elgondoltam azt is, hogy egyháztör­ténetünk megírásához e közleményekkel egy homok­szemnyit én is hordok, s olyan órákban, mikor más munkához fáradt volt a lelkem, neki álltam a magyar tanulók nevei jegyezgetésének, eszembe tartva Arany szép mondását: »Ha későn, ha roszul, ha senkinek, — irjad.v. Igen is Sz. úr, én jól akartam cselekedni s ha nem fordíthattam is rá annyi időt, mint más tehette volna, s ha a névsor hibákban bővelkedő is, a szíves olvasó fogja méltányolni tudni a jóakaratot. Mert tegyük fel, hogy névsoromból hiányzik ötszáz, ezer vagy két ezer név (nagy számokat veszek, hogy a mit én nyúj­tottam, annál kisebbnek tessék), még akkor is azzal az ezerszáz névvel, melyet közöltem, hazai történészeink ismerete szaporodott s én meg vagyok győződve, hogy ez nagyobb haszon} mintha 10 vagy 20 éu múlva megjelent volna egy oly névjegyzék, mely a legmagasabb igényeknek is megfelelne, mert az enyém legalabb kéznél áll. Antal Géza. KÜLFÖLD. Riehm Ede emlékezete. A legközelebbi semesterekben nagy veszteségeket mutatnak föl a halle-wittenber^i egyetemnek évkönyvei. Zaeher nyelvész halálát a polyhistor Pott halála követte, ki a tudományos világban arról volt nevezetes, hogy 28 nyelvet beszélt, ezenfelül értette hazánk zengzetes nyelvét is, cigány nyelvismereteit pedig különösen mél­tányolta József főhercegnek legközelebb megjelent díszes kiállítású cigány nyelvtana. Azonban nemcsak a nyelvé­szeti, hanem a theologiai szak is érzékeny veszteséget szenvedett a legközelebbi napokban Schlottmann I\. és Riehm E. ó-szövetségi tudósok hirtelen bekövetkezett halálával. Mindkét tudósnak híre a tudományos ó-szö- i vetségi irodalomban sokkal nagyobb, hogysem én, sze­rény tanítványuk, azt kellően méltányolni és kimeríteni tudnám. Riehm Ede temetése — mint Haliéból írják — ápril. 5-én vasárnapon ment végbe. Az egyetem derék gondnoka Dr. Schrader, a tanári kar s a hallgatóságnak Halléban levő része őt megillető tisztelettel kisérte a szeretett tanárt és collegát utolsó útjára. Hogy kije volt Riehm az ó-szövetségi szaknak, azt legjobban tudják annak szakszerű művelői e hazában is. Egyik tudós szerkesztő-kiadója volt Köstliu collegájával együtt az egész theol. tudományt felölelő »Theol. Studien und Kritiken« cimű, Ullmaun és Umb/eit által megalapított szak közlönynek; továbbá ugyancsak buzgó tagja volt a Luther-féle bibliafordítás német szövegének revíziója céljából az eisenachi értekezlet által kiküldött bizottság- 1 nak, mely Schlottmann elnöklete alatt a Luther-jubileumi évben ki is adta a sokat megvitatott és bizonyos ortho­dox körök részéről hevesen megtámadott „próbabibliát'' (V. ö. Riehm »Das I. Buch Mozis nach der d. Über­setzung Luthers in revidiertem Text mit Erláuterungen« 1873. »Zur Revision der Luther-bibel« 1882 és »Luther als Bibelübersetzer« 1884 című műveit). Szeretetre méltó személyisége, kitűnő itélő képessége és nagy tudományosságával mindazoknak rokonszenvét kivívta, a kik hozzá közelebb állottak. Leginkább ismeretes és el­terjedt »Hand\vörterbuch des biblischen Alterthums« cimű 1875—1884-ig 2 kötetben megjelent műve, a mely­ben alapos tanulmányon alapuló ó-szövegségi ismeretei­nek segítségével Izrael népének archaologiáját tette le. Az uj szövetség terén »a héber levél tanfogalma« 1858—59, 2. kiadás 1867, cimű művével tűnt ki, mely máig is legalaposabban tárgyalja nevezett uj szövetségi irat gondolatmenetét. »í)ie Messianischen Weissagungen« 1875, 2. kiadás 1885. cimű művében pedig meggyőző erővel mutatja ki az isteni üdvökonomiának gondvise­lésszerű útjait, mi mellett folyton az irás mély tanul­mányozásának alapján áll.*) A hallei ó-szövetségi tanszékre Hupfeld halála után 1862-ben hivatott meg, a melynek hírét a tudományos világban még az öreg Gesenius alapította meg. De nem­csak kizárólag az ó-szövetségi stúdiumok, hanem ezek mellett a döntő napi theol. kérdések is foglalkoztatták az ő nagy szellemét. Eltekintve attól, hogy töbszöri egyetemi rektorsága alatt fényes adminisztratív tehet­ségeiről is bizonyságot tett, »Kirche und Theologie« 1880. című művében alaposan tárgyalja az egyháznak és théol. tudománynak a kölcsönhatáson alapuló viszo­nyát, mi mellett egyik szorgalmas munkatársa volt a Beysehlag által szerkesztett »Deutsch-Evang. Blátter« című havi szakközlönynek is. Előadásai közül — mint közvetlen tapasztalásból tudom — az ó-szövetségi the­ologiáról szóló füzetei tűnnek ki, a melyekben nagy kincseket birnak ezerekre menő tanítványai. Azt hiszem, hogy ezek Öhler, Hitzig és Schulz ide vágó műveinek méltó kiegészítéseit képezik. Riehm az 1830-dik év december 20-kán Diers­burgban Baden egyház tartományában született. A kö­zépiskolai tudományok befejeztével akad. tanulmányait eleintén Heidelbergben, majd Halléban végezte. Egyet, theol. tanulmányainak befejeztével a gyakorlati lelkészi pályára lépett, s 1854. mint katonai lelkész működött Mannheimban. Gyakorlati teendői mellett azonban akad. tanulmányainak folytatásáról és fejlesztéséről sem felejt­kezett meg, úgy hogy 5 évi gyakorlati lelkészi hivata­loskodása alatt kifejtett tudományossága magára vonta a tudósok figyelmét. Eleintén Heidelbergben tanárkodott, hol összes erejét és szorgalmát az ó-szövetségnek alapos tanulmányozására fordította, úgy hogy már 1862. a halle-wittenbergi egyetem ó-szövetségi theologiai tanszékére hivatott meg r. tanári minőségben. Halála pótolhatatlan veszteség az ó-szövegségi irodalomban. Vajha sikerülne az ő helyét is méltó utóddal betölteni, mint Schlottmann collegájáét, a kinek tanszékét a tübingai Kautzsch nyerte el! Mi pedig, hálás tanítványai, őrizzük meg eme nemes harcos emlékét fogékony szíveinkben azáltal, hogy nyomdokait kövessük s a protestantismus, a drágán megváltott evangy élion,i keresztyénség érdekeit szüntelenül munkáljuk ! Úgy legyen. Dr. Szlávik Mátyás. KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hírek. A dunamelléki egyházkerület közgyűlésén a lelkész-avatási alkalmi beszédet Kenessey Béla budapesti theol. tanár fogja tartani. — A budapesti országos protest. árvaház lelkes barátja, Cséry Lajos budapest-szent-lőrinci birtokos, a napokban 50 darab színházi jegyet küldött az árváknak, hogy nekik egy kis * Egyéb művei: Die Gesetzgebung Mozis im Lande Moab, 1854. Die besondere Bedeutung des A. T. für die relig. Erkenntniss, 1864. Herm. Hupfeld 1867. Zur Erinnerung an Hundeshagen, 1874. Der Begriff der Siihne iin A. T. 1877. Religion und Wissensch ift, 1881 és Der bibi. SchöpfungsbericlU, 1881.

Next

/
Oldalképek
Tartalom