Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-05-13 / 20. szám

elsajátításának eszközeiről. A »konfirmációról« szóló § igen helyes, de feleslegessé teszi a »bevezetés« 3. §-át. A „ker. egyház rövid története" szakaszában a magyarokra való hirtelen átmenet nincs kellőleg közvetítve. Helyesen és valódi prot. érzékkel tárgyalja azt, hogy az egyház » külső diadala« karöltve járt annak »belső hanyatlásával.« A 34. §-ban tán sajtóhiba a ,,lelkészek" kifejezés, mert az egyháztörténelem bizonysága szerint a püspökök »tettek szert nagy tekintélyre a fejedelmeknél és királyoknál.« Luther két kátéja nem 1529., hanem 1527 és 29-ben jelent meg, mi mellett Zwingli és Kálvinról nagyon röviden szól. Ama tételében, „az egyesülés — unió — bizony nagyon kívánatos volna stb." szerzőnek egyetemes prot. álláspontja talál kifejezésre, a melynek valósulásától sajnos még ma is távol állunk. »A reformáció hazánkban« c. §-ban az erdélyi és szepesi német kereskedők mellett az 1522 óta Wittenbergben tanult magyar reformátorokról sem kellett volna megfelejtkezni, kik hatalmas eszközei voltak a magyar reformáció terjesztésének. Egyébként a magyar és erdélyi protestantismus terjedéséről szóló fejtegetései érdekesek és meggyőzők, habár a kettő közötti szerves összefüggést közelebbről kellett volna kiemelni. A „választanok" fejtegetésénél a nagyobb történeti keresztyén felekezetek mellett főleg a római katholicismus ismertetésénél bővebben érintenie kellett volna az ó-katholieismust is, a mire Lapunkban elég bő anyagot talált volna. Valódi prot. érzületről tesz bizonyságot ama tétele: „Egyik egyházról sem áll ugyan, hogy ő az igaz, egyedül üdvözítő egyház, hanem egyik egyház csak azon mérték szerint áll magasabban a másik fölött, a mely mértékben képes az Isten országát ébreszteni és előmozdítani." »A ref. és evang. egyház választanai« című §. szerintem nincs híven szerkesztve, mert közöttünk a fő különbség csakis az úrvacsorai tan különböző felfogásában rejlik, míg a praedestinatió Kálvin-féle alakja soha sem lett egyházilag szentesítve. ,,A külső itteni tisztelet" különbségei szerintem nagyon lényegtelenek, ilyenek az ev. protestantismus ág. hitv. egyházában is találhatók. Ismerteti az unitáriusoknak hozzánk való viszonyait is, a midőn derék tankönyve »a testvéri szeretet és vallásos türelem földére,« Érdélybe vezet át. Jól esik lelkünknek azt olvashatni: ,,világos, hogy az uni'átáriusok is, a szó tágabb értelmében szintén a protestánsokhoz tartoznak, mivel ők is a pápa és minden ellen tiltakoznak, ami a szent Írással és az észszel ellenkezik. A külső istentiszteletre nézve egészen a (hazai) reformátusokkal értenek egyet,« vagy a 71. 1. „a protestáns nevezet alatt közönségesen mind a három felekezetet értjük, és helyesen!" mi végből fölhozza Luther tiltakozását *) a „lutheránus" nevezet ellen, valamint azt is, hogy a lutheránus elnevezés a hazai törvényhozás szerint is törvénytelen. A „ Végszó" egyike a legsikerültebb részleteknek. Mennyire rokonszenvezzünk a szerzővel, a midőn az ősz Döllinger apát nyilatkozatát követve meggyőződésteljes hangon azt mondja: „a prot. keresztyénségnek annyi egyházfelekezetre való szakadása csak látszólagos fogyatkozás, valóságban pedig a legnagyobb előny... s csak azon egyház érdemes a szekta névre, mely dölyfösen a többiek fölé akar emelkedni s a többieket mind elkárkoztatja." A „függelékben" szól a vallásról, hitről, annak tárgyáról, a 3 tő vallásról, a szent Írásról, a 10 parancsolatról, Jézus életéről, a hegyi beszédről s Jézus példázatairól, mely függeléknek egyes részei azonban — mint mondottuk — kellő helyükön lettek volna értékesíthetők. Végre közli L.uther életrajzát, a melyet a Luther jubileumi évben mint göllnícbányai lelkész német nyelven kiadott, s a mely egyik legsikerültebb népszerű összefoglal ása a nagy reformátor élete történetének. Nem ártana e történeti részt népszerű vallásos jellegénél fogva külön lenyomatban is terjeszteni. Lelki örömmel olvastam végig Grátz barátom ismertetett művét. Vajha mielébb örvendeztetne meg bennünket »Árpád zengzetes nyelvén« hasontárgy u dolgozatokkal! Juttasson az ő nemes buzgó prot. meggyőződésének gazdag kincstárából olykor-olykor Lapunknak is ! Tankönyvét pedig a jelzett célra melegen ajánlom: meleg tárgyalás s beható szakismeret annak nagy előnye. Kövessék olvasóink az ismertető példáját, ki e derék tankönyvet konfirmandusai számára a jövő évtől kezdve vezérfonalul elfogadja. (sz.) *) »Először az.t kérem, hogy minek hallgassanak s ne nevezzék magukat Lutheránusoknak, hanem keresztye'neknek. Hiszen ezen tan nem az én tanom s nem is vagyok senkiért keresztre feszítve. Hogy is jutnék én nyomorult féreg ahhoz, hogy az egyházat nevem szerint nevezzék el? Nem úgy k. barátim, hagyjuk a pártneveket s nevezzük magunkat keresztyéneknek, Krisztus tana szerint, melyet birunk és vallunk. Én nem akarok senki mestere lenni. < Jő volna, ha e szavakat bizonyos luth. körök inegszivelnék és követnék! BELFOLD. Levél Felső-Baranyából. A felső-baranyai reform, egyházmegye ápril 17—19. napjain tartotta évi rendes közgyűlését, melynek lefolyásáról — a közérdekübb ügyeket tekintve — a t. közönség előtt a következőkben van szerencsém beszámolni. Az egyházmegye közgyűlése a harkányi fürdő — most még néptelen —helyiségeiben folyt le, általában szólva meglehetős érdeklődés nélkül. Azt tartozunk elismerni, hogy buzgó gondnokunk Szilágyi Dezső és Kovács A. esperes elnöklete mellett a tanácsbirói kar csaknem teljes számmal jelent meg; azt sem tagadhatjuk, hogy időnként nem egy lelkésztársunkat láttuk kevés időre betekinteni ; de a gyűlés állandó, tehát határozatok hozatalára hívatott közönsége egyrészt tisztviselőkből, másrészt egy vagy más ügyben érdekelt felek sorából telt ki. Ez pedig azt bizonyítja, hogy a két év óta beterjesztett házszabályok tárgyalásának ideje nemcsak hogy eljött, de immár égető szükséggé vált. De erre idő most sem jutott. Mindjárt a gyűlés elején dr. Külley Zoltán és Szendy Lajos eskettettek fel világi tanácsbirói, illetve egyházi aljegyzői hivataluk folytatására. Azután Bajó K. eddigi egvházmegyei egyházi főjegyző, és tanácsbiró lemondása olvastatott, melyben hivatkozván szemeinek mind jobban jelentkező gyengülésére, a nála megszokott szép sorokban kéri hivatalaitól való fölmentetését. A jeles tollú főjegyző e lemondása őszinte részvétet, s fájó érzelmet keltett a közgyűlés tagjainál, melynek jegyzőkönyvileg adatott kifejezés; mind a mellett, bár a főjegyzői lemondás elfogadtatott, bölcs tanácsát, mint tanácsbirónak továbbra is igénybe venni óhajtván ez állásában megmaradására jegyzőkönyvileg kérte föl; s még e gyűlés folyamán érkezett levelében az egyházmegyei közgyűlés eme kérése előtt meghajlását bejelentette, s késznek nyilatkozott a közügyeket az adott körülményekhez képest továbbra is szolgálni e téren. Következett az esperesi jelentés, mely minden nagyobb igények nélkül a megszokott chablont követi, s a canonica visitacio eredményének egyszerű elősorolása. A 40