Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-08 / 2. szám

keze. Tisztelt laptársunk, az erdélyi »Prot. Kozlönv« egyik mult számában némi éllel jegyezte meg, hogy a sajtó újabban három dologgal foglalkozik legtöbbet: a pápa jubileumával, a német trónörökös betegségével és az unitáriusokkal. Hát bizony kénytelenek vagyunk ez utóbbiakkal foglalkozni, mert nagy munkásságot fejtenek ki. Mindenfelé colportálják eszméiket; tartalmas és a fe­lekezeti jelleget erősen kifejező műveket bocsátnak közre; az ifjúi tetterő lüktet bennök s valóságos hódító had­járatot intéznek egyébb felekezetek ellen. Jó volna talán valamit eltanulnunk tőlük. — Ha ők hódíthatnak a Krisz­tus nélkül, hát mi mennyit hódíthatnánk s illetve tart­hatnánk meg a Krisztus szent nevével, ha ugyanoly te­vékenységgel s buzgósággal vinnők mindenféle alakban és minden módon egyházunk tanait, szent vallásunk igazságait s a Krisztus evangéliumát a társadalom külön­böző rétegeibe, egyiket téjnek italával táplálva, a mást keményebb eledellel! Ha ők tudnak lelkesedni ügyökért a Krisztus nélkül, hát minket nem tudna-e ezerszer in­kább lelkesíteni az isteni személy és szellem, mely egy új világot tudott teremteni?! Ha megnézzük saját vallá­sos irodalmunkat, fájdalmasan kell bevallanunk, hogy tu­dományos irodalmunk alig nevezhető valamicskének. Népies, a gyakorlati vallás-erkölcsi életet építő irodal­munk pedig vagy népünk egész szellemétől, ismeretkö­rétől távol álló idegen, külföldi »szent ponyvairodalom« termékeiből áll, vagy a mi hazai talajon terem is rész­ben teljesen sekélyes, részben oly túlzó pietistikus lég­körben mozog, a mi megint nem szól népünk kedély­világához s így nem épít. Csak nagyon kevés az, mit e téren valóban egészséges productumnak mondhatnók. Úgy látszik, mintha hiányoznék egyházunkban az érzék a vallás eszméinek épen ily módon való terjesztéséhez. Egy-két buzgó emberünk áldozatok árán is meg-meg­indít egy-egy ily vállalatot s aztán anyagi és szellemi pártolás hiányában kénytelen vele felhagyni. Nagyon óhajtandó volna, ha egyszer már a belmisszió e rend­kívül fontos ágát egyházunk is felkarolná s ne lenne előtte közönyös, hogy mit és mily irányból műveket olvasnak híveink. Bezzeg nem közönyös ez a katholi­kusoknak és az unitáriusoknak! Névkönyv az erdélyi ev. ref. egyházkerület sza­mára. Szerkesztette Incze Lajos ev. ref. püspöki titkár Harmincadik évfolyam. 1888-ra jelent meg. Ara 55 kr. A névkönyvben a széki egyházmegye egyházközségei­nek története van folytatólag közölve és bevégezve. — Majd a részletes névtár közöltetik egyházmegyénként. Világos, könnyen áttekinthető statisztikai kimutatások és úgy az egyházi és iskolai hivatalnokoknak, mint az egy­házközségeknek betűrendes névmutatói fejezik be a nagy gonddal, ügyesen 'összeállított munkát. Az erdélyi egy­házkerületben van 543 anyaegyház, 539 leány- és fiók­egyház. Az összes lélekszám 357,151. A tankötelesek száma 51,737, tényleg tanuló 43,505. A lelkészi állomá­sok közül be van töltve 509. betöltetlen 44. Első osz­tályú lelkészi állomás van 89, II. oszt. 99, III. oszt. 84, IV. oszt. 281. Átlag egy-egy lelkészre 701 lélek esik. A tanítók s illetve énekvezéri állomások száma 620. — A felekezetközi irányt illetőleg az erdélyi részekben ev. ref. 357,151; római kathol. 270,391; g. kath. 663,344; g. keleti 646,218; ágost. evang. 203,130; unit. 51,194; izraelita 35,149, egyébb 997. Ajánljuk a munkát az ér­deklődők figyelmébe. Kapható Kolozsvárt. A Protestáns Népkönyvtár XI. füzete a következő tartalommal jelent meg: »Adventi ének« Bere Imrétől; )>A gyermekszobaból« Szemestől; »A boldogság országa« Tolnai Józseftől; »Az ócska biblia« Forgács Endrétől; „ Törők közmondások" ; >> Egy kis visszaemlékezés Hollan­diár-a« Kenessey Bélától; »Fásítsunk!« Török Józseftől; »A innenitor« Kajabusztól végül az »Apróságok« rovat­ban több közhasznú ismeret van közölve. A négy íves füzet ára 20 kr. A tudományos különösen az egyháztörténeti seminariumokróí. Történet-neveléstani értekezés. Irta Erup:c István pozsonyi theol. akad. magán-tanár A la­punk mult évi folyamában közlött értekezés most külön lenyomatban jelent meg. Kapható szerzőnél. Ara ? KÜLÖNFÉLÉK. * Lelkeszvalasztás. A beregi egyházmegyébe ke­belezett kajdanói gyülekezet közfelkiáltással Sütő Miklós s.-oroszi-i h. lelkészt választotta lelkipásztorává. * Az „Irodalmi Tarsaság"-ba jelentkeztek: alapitó­tagul Kármán József újverbászi lelkész. 100 írttal; rendes tagul Kármán Pál torzsai lelkész évi 6 írttal. — Ala­pítványát, 100 frtot befizetett a pest megyei evang. espe­resség Laukó Károly kecskeméti ev. lelkész utján; a pénzt takarékpénztárba tette a — Szerkesztő. * Egyházmegyei választasok. A felső-baranyai ev. ref. egyházmegye ez évre kiküldött szavazatbontó bizott­sága a napokba bontotta fel az egyházi aljegyző- és egy világi tanácsbirói állásra beérkezett szavazatokat. Szó­többséggel egyházi aljegyzővé választatott a pontossá­gáról, ernyedetlen szorgalmáról, szeplőtlen becsületessé­géről széles körben ismert Szendy Lajos vejtii lelkész megyei számvizsgáló bizottsági tag, több éven át ügy­értően s odaadással működött iskolai körfelügyelő : vi­lági tanácsbiróvá pedig — szintén szótöbbséggel — ez egyházmegyében még új ember, Kiilley Zoltán siklósi járási közjegyző. * Karacsonyfa a tiszaker. ag. hitv. ev. árva­házban. Rozsnyóról írják lapunknak: Megható, lélek­emelő ünnnepélvnek voltunk tanúi folyó 1887. év decem­| ber 23-án a tiszakerületi árvaházban. Ugyanis ekkor lett felállítva a leány-iskola nagytermében a felebaráti sze­retet s a szerencsétlenek nyomorán envhíteni kész könvö­í rületesség által gazdagon feldíszített karácsonyfa. Az ünnepély a 16 árva éneklésével kezdődött, mely után Czé­kus István püspök úr megható szavakkal festette a ker. vallás áldását, mely az embereket méltóvá teszi emberi nevökre, rámutatott továbbá a szeretet munkáira, melyek­nek egyik ékesen szóló bizonysága ezen árvaház is. Végre köszönetet mondott minden kegyes szívű párt­fogónak. A beszéd végeztével hő imában hálát adott a mindenható Istennek, s áldását kérte az intézet minden gyámolitójára. Ezután következett az ajándékok kiosztása, mely különféle étel, játék és ruhaneműekből állott. A mi ez után következett azt látni kellett, mert leirni ne­héz a szegény apátlan és anyátlan árvák örömét, s midőn végre az árvák elmondták köszönő üdvözleteiket, a jelen volt díszes közönség szemeiben örömkönnyek csillogtak. — A jelen volt, többnyire nőkből álló közönség mélyen meghatva távozott. — D. S. * Iskolai ünnepély. Szép ünnepélynek voltunk tanúi folyó hó 3-án a siklósi ev. reform, elemi-iskola nagyobb növendékek osztályában, mikor is Szűcs Dániel tanító neve napját ünnepié. A kedves kis tanoncok már előre feloszták maguk közt a szerepet, ki miként üdvözölje szeretett tanítóját. Midőn a tanító belépett, rendben áll­tak ki az egyes osztályok megbízottaik a maediumra s egyenként elkezdték mondani szívből jövő s elérzékenye­désök közepett töredezett hangon, öröm könnyek között

Next

/
Oldalképek
Tartalom