Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-29 / 18. szám

szép és változatos, sokat igér a jövőre nézve, s szerencsés szerep- és munkabeosztás mellett ezen célját Istennek segítségével meg is fogja valósítani. Nincs tehát szükség arra, hogy önmagát — mint Balogh F. akarná •— nullifikálja és ujabb, tan komolyabb megfontolással megalakuljon. Azonban egy kérdést még sem vett föl a Társaság a maga programmjába, a melyet a pesti körök előtt föl is vetettem, a mennyiben szilárd meggyőződésem az, hogy az akad. theol. tankönyvkérdés csak egyetemes protestáns, nem szűkebb felekezeti állásponton oldható meg sikeresen. E szempontból tekintve — bár teljesen méltányolni tudom a pozsonyi akad. theol. tanárok dicséretes buzgalmát — még sem hiszem, hogy a kellő erkölcsi és anyagi támogatást szűkebbkörü ágost. egyházunkban megtalálnák. Tágabb olvasó közön-éget kell az akad. tankönyvirodalomnak teremteni, a melyet csakis az egyetemes egyház lelkészi kara és theol. ifjúsága képes nyújtani. Aztán meg : győzzön a jobb ! A tudomány terén csak nagyon kivételes esetekben ismerhetem el a megbízás jogosultságát, s a tankönyvek szerkesztésénél a valóban szükségesekre kellene tekintettel lennünk. Pozsonyi collegáim többi között több oly művet akarnak kiadni, a mivel már birunk, p. o. egyháztörténetet, neveléstan-történetet stb., míg a bibliai bevezetések és theologiák, symbolika s dogmatörténet elmaradtak. A kik a pataki Warga Lajos jeles és alapos egyháztörténeti művét ismerik, tudják, hogy azzal legalább is néhány évtizedre beérheti a magyar protestantismus ; Masznyik »Egyházi« illetőleg »Evang. dogmatikája« mellett szükségünk volna egy egyesült prot. hittanra is; Radácsi évek óta dolgozik a maga ó-szövetségi bevezetésén, Mitrovics a maga Liturgikaján, Pukánszky ó-szöv. tanulmányain, Csecse/ka egyházjogának első füzete már ismeretes, végül Bölcsészettörténetem mellett Symbolikái.vimal és Dogmatörténetemmel azonnal a pályázók sorába léphetnék, mihelyt a kellő erkölcsi és anyagi biztosíték meg volna egyházunkban. Szóval theologiai munkásokban nem volna hiány, csak az olvasó közönségnek mennél tágabb alapon való megteremtésére volna szükség, a mint azt különben már más alkalommal is kimutattam. Félre tehát az elkülönítő ellentétekkel, s keressük inkább az egyetemes egyesitŐ kapcsokat a theol. tankönyvkérdés terén is, mert egyedül ez a módja a szerencsés megoldásnak! Ne halaszszuk soká a dolgot, mert nincs s nem lehet theol. tanár e hazaban, a ki be nem vallaná, hogy a theol. tankönyvkérdés egyik legégetőbb magyar prot. kérdésünk. Ilyen benyomásokkal hagytam el a társaság alakuló közgyűlését. Mint minden, úgy a Társaság is erős áldozatokkal nagy nehézségekbe került a hazai protestantismusnak ; ezt mutatja annak egész története, s e nehézsegekkel számolnia kell a jövőben is. De ha hű marad a társaság az alakuló gyűlésen elfoglalt egyetemes magyar protestáns, Balogh által »exkluzivnak« nevezett álláspontjához és jellegéhez, nincs itt veszélyeztetve sem a »ref.« sem általában a prot. »lelkismeret«, de még »a hitelv szilárd alapjacc sem, s aztán itt nem is 50 ezer unitáriusról, hanem a Társaság egyetemes prot. jellegének megmentéséről van szó. Hangoztassa és fennen lobogtassa a maga működésében is amaz egyes prot. körökben máig sem teljesen érvényesített valódi prot. elvet : in necessariis unitas, in dubiis libertás, in omnibus chatitas, s akkor élni, nőni és virágozni fog ! Dr. Szlávik Mátyás, eperjesi theol. tanár. T A R C A. A napokban volt négyszáz éve annak, hogy Htttteni Ulrik a reformáció híres, világi bajnoka a Fuldától hat órányi távolságban, meredek sziklán fekvő Steckelberg várában született. A mint az számos hírneves embernél elő szokott fordulni, úgy Hutteni Ulriknál sincsenek tisztában a történészek annak születési napjával. De Strausz Dávid, Huttennek legalaposabb életirója azt mondja: »Az 1488. év ápril 21-én délelőtti 10 órakor történt, hogy Ulrik lovagnak fia született.« Hősünk atyja t. i. szintén Ulrik nevet viselt, és nejével, Eberstein Ottiliával négy fiút és két leányt nemzett, kik között a mi Ulrikunk az elsőszülött volt. Az öreg Hutteni Ulrik már azért is érdekes alak reánk, magyarokra nézve, mert a császári hadakkal hazánkban is harcolt. Tudjuk, hogy azon időtáj, melyben a mi Hutteni Ulrikunk született, egy nagy, új kornak hajnalát, vajúdási szakát képezte. Az akkori császár, III. Frigyes, végéveit élte, a császárság kiterjedett, mozaik természetű birodalmában mély és általános mozgalmak hullámzottak, melyek a birodalmi alkotmány megváltozását célozták. Ulriknál 33 évvel előbb Reuchlbt,- 21 évvel Erasmus, 18 évvel PirckhUmer Wilibald, 16 évvel Rufus Mutiamis, 9 évvel Melanchton, 8 évvel Rubianus Crotus, 7 évvel Sickingeni Ferenc, 5 évvel Luther, 4 évvel Zzvingli születtek, és Ulrikkel ugyanazon évben Hesze Eoban, kikkel hősünket az isteni gondviselés későbben közelebb érintkezésbe hozta. Elegendő e nevek felemlítése, hogy a protestantismusra vonatkozólag ama kor fontosságát helyesen megítélhessük. Hiszen a felsorolt nevek viselői egytőlegyig, bár különböző utakon, kivétel nélkül harcoltak a szellemek és lelkiismeretek felszabadításáért a római hatalom ellen, de egy se annyira gyakorlati, mindig az élőre találó fegyverekkel, mint Hutteni Ulrik. Strausz Dávid Hutteni életrajzát 1858-ban, annak dialógusait pedig 1860-ban adta ki, akkor, midőn Róma a concordatumok békóiban fogva tartotta a nemzeteket és Hutten életrajzához való előszavában többek közt azt mondja: »Egyébbiránt ezen könyvemnek korántsem kivánok csupán elégedett és kedvező, hanem igen sok elégedetlen olvasót is. Milyen könyv is volna az Hutteni Ulrikról, melylyel az egész világ meg volna elégedve ? Vajlra e művem mind azokat szivök mélyéig mérgesítené, kiket hőse, ha ma élne, méregbe hozna ! Vajha szétzúzni akarnák a tükröt, mely ábrázatukat oly álcátlanul szemeikbe tükrözi vissza! Hiszen épen az Huttennél a szép, hogy a tárgyakat és a személyeket, kivált a gonoszokat, egyáltalán igazi nevükön nevezi meg. Egy oly férfiú képe a concordatumok ezen idejében épen kapóra jön. A pápai Rómának Hutten ellensége volt élete utolsó leheletéig : ő tudta és meg is mondja, hogy miért volt az De az ő nyilai halhatatlanok, .és