Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-08 / 2. szám

A kérdést illetőleg sem én, sem a Konvent nem vagyunk abban a nézetben, hogy ezen vagy más tervezet által minden létező bajon segíteni lehessen. De jelen körülmények közt a benyújtott javaslat sokat segíthetne. Az indítványban szereplő számok nem tekinthetők véglegeseknek, hanem csak példaképen vannak felhozva. 20,000 forintnál többet is használhatunk fel. De azért nem céloztatik, hogy a Közalapnak egész összege használtassék fel ily módon, hanem csak az céloztatik, hogy tetemes része használtassék fel ez alakban, a többi pedig más módon rendkívüli szükségletek kielégítésére fordíttassék. A Fejes-féle módosítvány elvileg — szerintem — nem különbözik Szász D. javaslatától; ezért mindkettőt megfontolás végett ki lehet adni az egyházkerületeknek. Mondja egyszersmind ki a Konvent, hogy ezen indítvány s módozat mellett látja lehetőnek az ügyön segíteni, azonban mielőtt ezen kérdésben véglegesen határozni, meg kívánja hallgatni az érdekelt egyházkerületeket. Kun Bertalan. Az eddigi szólók közül senki nem neheztelte ez egyházkerületekhez való leküldést, s az itt való végleges döntést senki sem kívánja, ezért idő nyerés tekintetében bátor volnék javasolni, fogadja el a Konvent gr. Dégenfeld előterjesztését. Szász Káioly. Megvallom őszintén, hogy én nem látom határozat hozatalára a kérdést megérve, mert különböző vélemény van : egyszerűen küldessék, ajánlattal küldessék, vagy úgy küldessék, hogy ezzel együtt egyéb dolgok is a kerületek figyelmébe ajánltassanak. Én azt hiszem, ott, hol bajok vannak, miután a Közalap e bajokat egyszerre megszüntetni nem képes, termékeny eszmék jőnek létre, melyek ápolva előhozhatják, ha nem is egyszerre, a bajok megszüntetését. Én Szász D. javaslatát ilyen termékeny eszmének tekintem, melyhez a módozatot illetőleg talán sokat lehet tenni, de magvát látom benne olyan termékeny eszmének, mely mindnyájunknak — értve a Konventet, kerületeket, egyházakat — hozzájárulásával nagyon elő fogja vinni azon cél megközelítését, melyet magunk előtt tartunk. De meg vallom nem osztom Degenfeld gr. nézetét, hogy azok miket itt Mocsáry és Kerkapoly felhoztak, ezzel a kérdéssel összefüggésben ne volnának, sőt nagyon is szoros összefüggést látok e dolgok között. Számba kell venni mindnyájunk nézete szerint, de a dolog természete szerint is, mindazokat az egyházakat és lelkészi chartákat, melyeknek felemelésén, megjavításán állhatatosan munkálkodunk. Lesznek a számbavétel után olyanok, melyeken affiliatíó által lehet segíteni. De világért sem mathematikai munka lesz ; mert vannák vidékek, hol ezt semmi esetre sem engedném meg, mert itt a bajt rosszabbá tehetné, nemzeti és vallási romlást idézhetne elő. Lesznek helyek és esetek, hol lehetséges lesz Kerkápolyi indítványa, ámbár hozzá kell tenni, hogy annak egy előfeltétele van, annak kimondása, hogy minden lelkésznek egyszersmind a tanítói diplomát is meg kell szerezni. A hol sem egyik, sem másik nem való a segítségre, azokat a helyeket fogjuk az indítványozott segély útjára terelni. Ha e módokat nem kombináljuk, akkor arra a meggyőződésre jutunk, hogy fog lenni 2 ezer egyházunk közül 800 olyan, melyen segíteni kell és ha azt mindnyáját ezen segítségi mód számhíjára írjuk, a sorrendet meg nem álapíthatjuk, s az egyházak legnagyobb részére elesik a segítség lehetősége. Ebben látom ezen segítségi módok szoros összefüggését, számba vévén a viszonyokat és körülményeket. Én tehát a midőn ezen indítványt s e mellett felmerült eszméket figyelembe veszem, legelső és legfőbb szükségnek tartom számbavételét mindazon egyházaknak és lelkészi állomásoknak, melyeket egy vagy más módon megsegíteni kell. És ebben a tekintetben már meglehetősen haladtunk, mert a Közalap eddig is temérdek adatot szolgáltatott arra, hol van segélyre szükség. A misszió az eddig gondozás alatt nem álló lelkeket is számba vette. Az egyházmegyék és kerületek a további adatok beszerzésére is felkérendők. De hogy addig, míg ezen adatok beérkeznek, időt ne veszítsünk — mert sietni kell — ezen javaslat nemcsak egyszerűen mint indítvány tétessék az egyházkerületekhez, hanem mint termékeny elv, a kivitel módjának megvitatása és hozzájárulás végett; figyelmét híván fel azokra a dolgokra is — és ezt határozatba óhajtanám vétetni — hogy ezen számbavétel alkalmával az iránt is mondjanak határozatot, hogy hol lehet más a felhozott és felhozandó módokon kívül még máskép is segíteni ezen bajokon hogy így szerves munka állván a következő Konvent előtt, mind a segélv módja, mind a kivitel részletei felett határozhassunk. Szívesen járulok azon határozathoz, hogy az egyházkerületek figyelme felhivassék. Célom, hogy ne legyen hazánkban a magyar ref. egyházhoz tartozó egyetlen lélek is, a kinek a hitben, a kinek a vallásunkban kisded korától való neveltetése és halála órájáig való megtartása eszközölhető ne legyen. Lükő Géza. Az egyházkerületek kötelességévé tenném, hogy az adatok beküldését már a jövő konventi gyűlésre felterjesszék. Erre aztán jött az elnöki enunciació, mit annak idején közöltünk. Gyorsirói feljegyzései alapján Apostol Pál. REGISEGEK. A felső-őrsi ev. ref. egyház múltjának rövid rajza. (Folytatás). II. Deáki István veszprémi lelkész, felső-örsi prédikátor lesz, feljegyzi Örsnek régi történeteit. Felső-Örs nevezetessége. Viszontagságai. Biró Márton. Tanuhallgatások 1714—1808. Szomorú és gyászos emlékezetű volt a XVIII. század kezdete a protestánsokra, különösen reánk dunántúli reformátusokra nézve. A vallásért való üldözések, török háborúk elmúlása után, egy új, mondhatjuk, legveszedelmesebb módját kezdték el a térítésnek: a börtönt, és a protestánsoknak lakóhelyeikből való kiűzetését. A dunántúli, vagyis helyesebben veszprémi egyházkerületnek püspökét, Hodosi Sámuel veszprémi reformálus lelkészt előbb Esztergomba bebörtönözték, majd midőn innen királyi kegyelemre kiszabadult, Volkra veszprémi róm. kath. püspök 1710-ben elűzte, »a mikor kerületét elhagyván a tiszáninneni egyházkerületbe Szikszóra vonult; 4

) s ettől az időtől fogva nem is volt többé a veszprémi egyházkerületnek püspöke. Hodosi Sámuel elűzetése után Deáki István lett veszprémi lelkész egész 1714-ig, a mikor Gergely napján — március 12-én — Felső-Örs lelkészévé lőn. Mihelyt új állomását elfoglalta, első gondja az volt, hogy az egyházában születtek, egybekeltek és meghaltak nyilvántartására anyakönyvet nyitott, a melybe a rendes bejegyezni valókon 4) Tóth Ferenc: >Túl a dunai református püspökök élete.« Győr, 180S. 150. lap.