Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-22 / 17. szám

Harmincegyedik évfolyam. 17. sz. Budapest, 1888, április 22. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. tar, Kínizsy-utca 29. sz. 1. sm. Előfizetési ára: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 k;:., egyszeriéit 7 kr. sorja. — Bélyegdíj külön 30 kr. IW Teljes számú példányokkal mindig szolgálhatunk. "KI A protestáns irodalmi társaság megalakulása, A hét nagy eseménye a rég óta vajúdó irodalmi társaság megalakulása, melynek lefolyásáról lapunk más helyen részletes tudósítást közölvén, itt csak a nyert általános benyomásoknak kívánunk néhány észrevételben kifejezést adni. Az alakuló gyűlés külsőleg iényes, tárgyalásaiban lelkes és emelkedett, egész lefolyásában impozáns volt. A protestantizmus mindenik árnyalata, papi és világi eleme, püspökei és főgondnokai, esperesei és gondnokai, tudósai és irói, tanárai és közpapsága, sőt még leendő papjai is díszes koszorúban, fényes képviseletben, egyazon nagy célra törve : oly impozáns látványt nyújtottak, oly momentuozus eseményt képeztek, minőt hazánkban teljességgel nem, külföldön is csak a fejlettebb egyházi és egyesületi élettel biró angol faj körében lehet néha látni. Az irodalmi társaság április 16-án tartott alakuló gyűlése az eszményekért lelkesülő, a közös célokra törekvő, a felekezeti exclusivitás íölé emelkedett és a közös ellenségek ellen tömörülő egyetemes protestántismus diadalünnepe volt. Sok nemes szív repesett az örömtől, hogy a protestáns testvériesülés e napját megérhette s nekünk, kik az egyetemes protestantismus eszméjét 30 év óta hirdető e Lappal teljesen együttérezünk, most midőn az irodalmi egyesülés igéjét megtestesülni látjuk, lelkünk kétszeres örömmel telik el. Nagy jelentőségű vallás- és egyháztörténeti mozzanat már magában az is, hogy a protestantismus egyetemes irányának ily számos és előkelő híve van e hazában, hol az egyházi és különösen a protestáns egyházi erők társadalmi és irodalmi tömörítése az egyházak erősítése mellett nemzet-szilárdító sulylyal is bír; de még nagyobb örömet okozott lelkünknek azon fölemelő tapasztalat, hogy az egyesítő nagy célokért nem csupán a theoritikus és doktrinár természetek lelkesülnek, hanem komoly érdeklődéssel forgolódnak körülöttük a protestáns anyaszentegyháznak azon világi oszlopemberei is, kik a közélet gyakorlati iskoláiban nőve fel, megszokták csak komoly realitásokért áldozni és tenni. Már pedig a gyűlés menetének figyelmes szemlélője nem zárkózhatik el azon benyomás elől, hogy ez irodalmi egyesülésnek leghathatósabb pártfogói a világi urak legműveltebb, legelőkelőbb és legtiszteltebb elemeiből valók, kiknek ily meleg érdeklődése midőn az egyesülés barátjait kitörő lelkesedésre ragadta, az exclusivisták különben is gyér sorait számban és meggyőződésben feltűnően meggyengítette. Oszlopembereink határozott állásfoglalása az egyetemes protestáns eszme mellett forma szerint konsternálta az értekezleten még számos és hangos ellenzéket, kik közül nem egy bevallotta, hogy a gyűlési beszédek és benyomások imponáló hatása alatt az egyetemes alapon álló óriási többséghez volt kénytelen csatlakozni. De azért az alakuló gyűlés benyomása még sem mindenben kedvező. A debreceni egyház és tractus küldötteinek merev magatartása sokunk szívében keltett aggodalmat s az ügy érdekében való sajnálatot; mert tapasztalásból tudjuk, hogy az ily bizalmi természetű ügyet a szavazás hatalmi szavával megnyugvást keltőleg megoldani nem lehet. A debreceni álláspontban a történelmi hagyományhoz s a felekezeti öntudathoz való ragaszkodásnak oly momentuma van, melyet elvileg lehetetlen tiszteletben nem tartani. A confessiókhoz való szilárd ragaszkodásban a meggyőződés tiszteletreméltósága mellett az egyház conservativ ősereje nyilatkozik, melyet soha sem szabad kicsinyelni. De azt már nagyon lehet hibáztatni ez irányzat