Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-15 / 16. szám

fejedelmek csak eszközök voltak a vérszomjas jezsuiták kezében.« Hoszasan tárgyalja a jo éves hábortí történetét, a protestantismus eme gyász- s a katholicismus történetének szégyen — fejezetét. Gusztáv-Adolf beavatkozásánál érdekes jelenetet beszél el. A midőn 1630 végén a hős svéd király Erfurtban utóiérte a jezsuitákat, a »báránybőrbe öltözött eme ragadozó farkasokatcc, e remegő és kegyelemért esedező képmutató phariseusokhoz a következő morálprédikációt intézte: »A polgárháborúkban kiöntött vérért számolni fogtok az Isten igazságos ítélete előtt. Jobban ismerlek benneteket, mint sem hiszitek. Ti vagytok a hosszas háborúk nyomorúságainak okozói. Tanítástok veszedelmes, szándékotok gonosz, összes gondolkodástok és törekvéstek megvetendő. Azt tanácsolom nektek, kövessétek más lelkészek példáját s ne avatkozzatok az államügyekbe s vért többé ne ontsatok.« S a szent lélek elleni bűnnel azonos htentelenségökért egyéb büntetésben nem részesültek. Majd rátér Eisele az egyes országok jezsuita garázdálkodásainak történetére, s kimutatja azon tényezőket, a melyek a rend felosztását szükségessé tették. így gyűlölte őket a pápaság s az állam politikai szereplésők miatt, továbbá erkölcsi és szellemi életök valóságos csődöt mondott, a »szüziesség« fogadalmát nem tartották meg, a mennyiben a gyóntató széken nem mindenkor és kizárólag imádkoztak és katechizáltak és Relle szerint a nőkkel szemben oly kifejezésekkel éltek, a melyek a szent szeretet fogalmában nem foglaltatnak; az engedelmesség is csak formainak bizonyult be, úgy hogy Jézus társasága saját erkölcstelen alapelvein ment tönkre, még mielőtt a pápai bulla a rend feloszlatását szentesítette. A feloszlatásnak egyik főindoka azonban a nép felvilágosultsága volt, mely a lelkiismereti kényszernek, a szellem Itigázásának s a hitbeli üldözésnek eme rémseregét többé meg nem tűrhette; az erkölcsiséget megmételyező morálja pedig ellenkezett az újabb idő erkölcsi felfogásával. A halálos ítéletet 5

) XIV. Kelemen mondotta ki a politikai udvarok folytonos unszolására, s 1773. julius 21-én kibocsátott bulláját, melv saját életébe is került, örömmel üdvözölték mindenfelé. A jelenlegi békeszerető (!) Leo pápa meghagyása folytán a jezsuiták a Kelemen pápától eredő összes kéziratokat, btdlákat, brevéket és dekrétumokat, a mi lyek a rend felosztásara vonatkoznak, a pápai archívumból, emez elrejtett aranybányából fölkutatták és megsemmisítették, nyilvánvalólag azon célból, hogy a jezsuita-rend felosztásának történeti tényét majdan protestáns ráfogásnak bélyegezzék, a mit különben az ujabb ultramontán történetírás eléggé beigazol. Ily körülmények között valóban nem ártana, ha az olasz kormány az emberiség művelődésének szent nevében lefoglalná a vatikáni könyv- és levéltárt, mint a haladó emberiség közös kincsét! 11. A jezsuiták külmissziója a derék Warneck kimutatása szerint a lehető legfelületesebb és legigaztalanabb. így p. o. a paraguy-i jezsuita állam inkább kereskedelmi, mint missziói pont volt, a hol a keresztyénség tartalomnélküli, külső formalismusnak bizonyult be. S a jezsuiták külmissziói keresztyénsége ma sem más, mint a pogánysághoz való lehető alkalmazkodással a szentek, Mária s az ereklyék tisztelete és imádása. Benső, a személyiséget átalakító keresztyénségről ily pogányos eljárás mellett szó sem lehet, úgy hogy a rend a maga keresztyén- és erkölcsellenes alapelveivel a valódi ker. 5) A bulla teljes szövegét közli Wolf >Geschichte der Jesuiterx III. 450. lap. kultura úttörője soha sem lehet, s japáni és amerikai missziójuk teljesen tönkre is ment (.Döllingerj. 12. A jezsuita-rend visszaállítása a pápaság restaurátiójának s a sajátságos konzervatív politikai felfogásnak a műve (1814. ang. 17.); az 1850. és 60-ik év pedig a jezsuiták bő aratásának éve. A vatikánummal s más kedvelt jezsuita dogmákkal a jezsuitismus egyeduralomra jutott a római egyházban, úgy hogy jezsuita és katholikus vagy ultramontán ma azonos fogalom, a melynek körében egy Sailer, Wessenberg, Möhler vagy Döllinger katholicismusa számára nincsen hely. A jezsuitismus és katholicismus fogalmának elkülönítésére már azért sem vagyunk feljogosítva, mivel csalhatatlan pápai dekrétumok mindkettőt azonosították. A Syllabus és Vaticánum egyháza épen a hivatalos jezsuita egyház, a melynek körében a jezsuiták állítólag »a trón és oltár« őrei. így uralkodnak ma azok a jezsuiták a róm. egyházban, kiket a kath. Wessenberg következőleg jellemez : »Alapelveik oly természetűek, hogy a ker. hit- és erkölcstan alapjait aláássák, s az állam és egyház közötti viszonyt megingatják. A pogányság összes nemeit, névszerint pogány és pharizeusi érzelmeket fejlesztenek mindenfelé. A probabilismus, a reservátió, az eszközöknek a cél által való szentése, az eskünek magasabb célok érdekében való érvénytelensége stb. megsemmisítik a keresztyén erkölcsiség lényegét. Az egyházjogról szóló jezsuita — ultramontán tanokkal semmiféle felsőbbségi hatalom, vagy államkormány önállósága nem férhet meg. Mert ezen rend keletkezésének természete s tanainak szelleme alapján az állami, egyházi és egyéni élet feletti »universaldespotismusra« törekszik, úgy hogy csak a vak nem látja, hogy e rend a legveszedelmesebb és leghatalmasabb titkos társaság államra és egyházra nézve egyaránt stb.« S mennyire beigazolta a tapasztalás Wessenberg látnoki szózatát! 13. Az líjabb római ellenreformátió vagyis a jezsuita katholicismus főtörekvése a római egyház érdekeinek minden téren való előmozdításában, a protestantismus elleni küzdelem élesztésében s egy újabb keresztes hadjáratnak előkészítésében áll, mi végett a 3 nagy faktort használ föl, u. m. a sajtót, az egyesületi életet és a pénzt, mely római fegyverekről volt már alkalmunk máskor is szólani. A római sajtó célja a jezsuita-kath. tudat élesítése, a római egyház magasztalása s a protestantismus gyanúsítása és gyalázása által. A kath. egyesületi élet a kath. nép összes rétegeire kiterjed, úgy hogy a néptömeg magán-és nyilvános élete ma már teljesen a jezsuitismus hálójában van. Nem kevésbe fontos római fegyver a protestantismus vallása és szellemvilága ellen a római pénzművelet is, a hová az újonnan választott püspökök által fizetendő »pápai konfirmátió pénzekcc, a végéremehetetlen és felette jövedelmező »dispensációk«, az »ereklyekereskedés«, a »beatificatió« és »sanctificatió« dús jövedelmei s végül az ismeretes »péterfillérek« tartoznak, amelyek legközelebb is 60 milliónál többet jövedelmeztek »a szegény vatikáni fogolynak.« Csuda-e, hogy »a mamnon kincsei leginkább a római egyházban halmozódnak össze«, megerősítvén Goethe Faustjának amaz ismeretes mondását : »az egyháznak jó gyomra van«, főleg ha a protestantismus megsemmisítéséről van szó. A római egyház közvetlen ellenreformátori tevékenységéhez tartozik az ultramontán történetírás Manning biboros azon programmja alapján : »a történet a csalhatatlanság dogmája szerint korrigálandó,« mely téren Jamisen, Perrone és Stöckel babérokat aratott, továbbá az evangy. misszió római kiszinezése az angol Marschall receptje szerint, mely törekvést legközelebb Warneck leplezett le »Prot Beleuch-