Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-15 / 16. szám

század végén különösen az alsóbb néposztályokban harapódzott el a hamis esküvés, és Frigyes Vilmos 1796. rendeletet bocsátott ki, melyben az ev. papságnak kötelességévé tétetik, hogy a sz.-háromságot követő 23-dik vasárnapon évenként az eskü lényeges tanait hirdessék, és a confirmandusokat annyira oktassák az esküről, hogy ezek eskütételre képesekké elismerhetők legyenek. Az eskü történetére vonatkozólag nincs ó-kori s újkori nép, mely esküvel nem élt volna. A scythák halottaik sírjainál esküdtek. Hesiod és Homer is esküről tesz említést; rómaiaknál a nyilvános tisztviselők eskütételre köteleztettek. Mózes szerint Isten haragját vonja magára az, a ki hamis esküt tesz. Jézus (Máté 5, 33—37.), nem mellőzni kívánja az esküt, hanem a korabeli visszaélések ellen fordulva azt csak nemesíteni, egyszerűsíteni akarja. Mert a zsidók különbséget tettek kötelező (az egy istenre szóló) és a nem kötelező (templomra, oltárra, az égre, az esküvő személyére hivatkozó) eskü közt. Ezért is gyűlölték a rómaiak a zsidókat. Csak az Essenusok képeztek kivételt Jézus korában, amennyiben »igen« vagy »nem« volt esküformájok. A szent írásban több hely említi az esküt (I. Mós. 14. 21. 22. 23. 42; Jerem. 4, 1. 2.; János ev. 8, 12.; Római levél 9, 1. stb.); maga Jézus is bírósági esküt használ. Mindezekkel az eskü szentsége és fontossága eléggé ki van mutatva. A reformátorok mindegyike elismeri az eskü szentségét és szükségét. Kant nézete eltérő; szerinte »az eskü teljesen babonás szokás, mivel bizonyos formalitással akarja az embert az igazság bevallására indítani, amely a bevalláson kívül semmi egyebet nem foglal magában, mint azt, hogy az isteni büntetéseket hívja le az esküvőre, — mintha ez Ítélőszék előtt kellene számot adni«. De e nézete mellett is Kant meg van győződve az eskü fontosságáról, mint amely eszközül szolgál arra, hogy a hitel, hűség és igazságosság az emberi társadalomban biztosíttassék. Az európai büntető codexek nagyobb része abból a nézetből indul ki, hogy az eskünek nem vallási, hanem jogi jelentősége van; a porosz büntető codex a hamis esküt határozottan a nyilvános hűség és hitel ellen elkövett vétségnek jelzi. A hamis eskü okai közt a) első helyen említendő a könynyelműség, mely abból ered, hogy az eskü fontossága ismeretlen, és hogy a külső formalitások elhanyagoltainak. Az iskola nem tehet mindent, de annyit igen, hogy a tanulókat igazmondásra nevelje (némely iskolában erény az ellenkező ! ?), hogy életből vett elbeszéléssel tüntesse fel a hazugság következményeit. Némelyek azért vetemedtek hamis esküre, mivel feszület, és égő gyertyák hiányoztak, vagy mivel az Isten utólagos kiengesztelésében biztak (imával vagy talán misével); mások lelkiismeretét az nyugtatja meg, hogy míg a jobb kézen három ujjat kinyújtanak, azalatt a bal kézen ugyancsak három ujjat tenyérbe húznak. Vége legyen már a mechanikus vallásoktatásnák, mely a külső formát teszi lényegessé ! bj Tekintetbe veen'dő továbbá az a körülmény, hogy a hamis eskü legtöbb esetben nem a vétség kezdete, amennyiben a hamis esküvők 40%-ja már előzőleg fenyített egyén. A fenyítés oka rendesen munkakerülés és prostitucio, melyeknek elharapódzására befolyással vannak: az élelmi szerek árai, a kereseti s közlekedési viszonyok átalakulása, a pálinkaivás és a fenyítések enyhesége. Az iskola és család kölcsönös érintkezés utján is törekedjék példával s oktatással a tanulókba beleoltani a munkásság szeretetét, a tevékenység örömét (de ne túlterheléssel!) és a takarékossági hajlamot. Statisztikailag kimutatható, hogy a tolvajlások száma jó termésű években s a kereskedelem emelkedésekor csökken. Azonban semmisem rongálja annyira az egészséget és erkölcsöt, mint a pálinkaivás; a foglyok három negyed részénél pálinka a romlás első és utolsó oka. Angliában 1869—78. években nem kevesebb mint 9217 ember (ezek között 2261 asszony) »halálra részegedett Ie.« E tényekkel s az iskola javitó kötelességével szemben ellentétet képez az állami felügyelet s intézkedés. Poroszországban 1869—1887 években a vendéglők száma 42,187-ről 60,912-re, azaz 44°/0

-kal nagyobbodott, az italmérések pedig 69,869-ről 86,05 5-re aza

z

23 °/0

-kal szaporodtak; 1869-ben 7257 nem engedélyezett pálinkamérés volt, és ezek száma 1877-ig 16,750-re emelkedett ! (Hazánkban ez a virtus bizonyára bujábban tenyészik.). Amennyiben a schnaps az erkölcsi érzéket is tompítja, nem csoda, hogy sok iszákosságnál a jogi rend és lelkiismeretesség meghaladott álláspont; okadatolt hát egy bűnvallatás e katechézise: »Mért bűn a lopás ?« »Azért mert az ember fogságba kerüL« Ell kell ugyan ismerni korunk humanismusának nemes vonásait, de a büntető eljárás azt egyrészt túlozza, másrészt mellőzi : a büntetéseket rövidre szabja, a bűnös vissszaesését túlkimélettel itéli meg, és a foglyok elkülönítéséről eléggé nem gondoskodik. Volt eset arra, hogy a 12-ik lopáson rajtakapott egyén, ki előzőleg már 9-szer volt büntetve, csak 10 havi fogságra ítéltetett el. Egy másik 4 havi fogságot kapott, aki egyszer sértés miatt, egyszer sikkasztásért, kilencszer lopásért volt előzőleg büntetve. Egy harmadikat (ez már hazai virág!) anyja látogatta meg a fogságban, cs látván, hogy fiának tiszteséges kosztja, ruházata s lakása van, oly magaviseletre figyelmeztette őt, hogy a fogságból egyhamar ki ne bocsássák, mert otthon nem lesz olyan jó dolga. Iskolában igazságszeretetre, munkásságra, takarékosságra kell nevelni, a társadalom és bíróság pedig ne fektessen nagyobb súlyt a túlvilági mint ez életbeli büntetések s óvó intézkedések szigorára. 2. Említett közlemények másodika „Statisztikai tudósítások a porosz királyi tanítóképző intézetekről Dr. Schneider adatai alapján (»Das Volksschuhvesen im preussischen Staate«) készült. E királyi tanítóképző intézetek száma 114; a bennök működő fi- és nőtanároké összesen 800 (nő 24.). Tehát egy intézetre több mint 7 tanár esik. Magyarországon van összesen 70 tképző intézet. A 24 állami tanítóképzőben megközelítőleg ugyanaz a rendes tanárok száma; ellenben a felekezetiekben kisebb (átlag 4-nél alig nagyobb). Dr. Schneider adatai szerint azon porosz tanítóképző tanárok fizetése következőleg oszlik meg. Berlinben az igazgató évi fizetése 5400 márk = 3240 frt, rendes tanároké átlag 2160 frt, segédtanároké átlag 1000 frt. Berlinen kívül más tanítóképzőkben az igazgató évi fizetése átlag 2620 frt, rendes tanároké 1560 frt, segédtanároké átlag 800 frt. Ez évidíjakba bele nem értendő a lakpénz illetőleg a szabad lakás. Nálunk a rendes tképző tanárok évi fizetése 1000 frt, a segédtanároké 450 frt, mihez átlag 200 frtnyi lakbér járul még. Megjegyzendő, hogy ama 114 porosz intézet közül 10 a mult században alapíttatott (legrégibb köpenik-i 1748-ból); 42 a jelen század első felében, a többi pedig 1884-ig alapíttatott (legkésőbb a hadersleben-i és prüm-i 1884.). 3. A Paedagogische Blátter f. évi második füzete egyebek közt „A nagyvárosi gyermeknevelés fő hiányairól értekezik. Eléggé komor tényeket sorol elő a nagyvárosi életből, gondosan kiemelve azok befolyását az ifjúság testére, értelmére s erkölcsére. Tény — úgymond — hogy a nagy városokból: Babylonból, Alexand-