Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-15 / 16. szám

Az irodalmi társaság alakuló gyűléséhez! Meleg szivvel, örvendező lélekkel üdvözölheti minden protestáns ember egyházunk azon jeleseit, kik a deáktéri evang. díszteremben öszszesereglettek, hogy az irodalmi társaság megalapítása által a prot. egyházi irodalom, a tudományos és vallás-erkölcsi élet fejlesztésére egy nagy szabású intézményt létesítsenek. Meleg szívvel, örvendező lélekkel üdvözli Lapunk is e vallásépitő és egyházszilárdító szép kezdeményezést, melynek mind eszméje fölvetésében, mind előkészítése munkájában neki is van némi érdeme, s így most midőn a protestantismus minden rétegében kedvező fogadtatásra talált ige testté válni készül: azt hiszem, hogy egyházunk számos jeleseivel együtt nekünk is van okunk, nekünk is van jogunk szívből örvendeni s az eszme pártolóinak, a főváros protestánsai nevében is, szívből jövő Isten hozottat kiáltani! Örömre hangoló a mozgalom eddigi folyamában a protestantismus mindenik árnyalatának az anyagi pártolásban nyilvánult érdeklődése. Az alakulásra való »Felhívás«-t aláirt püspökök és főgondnokok' meg lehetnek elégedve az egyházi körök eddig tanúsított pártolásával, mert a hatóságok és magánosok előleges jelentkezése tisztán önkénytes elhatározásból oly impozánsul mutatkozik, minőt nálunk protestáns irodalmi és egyesületi vállalkozás eddigelé soha elérni, sőt még csak megközelíteni sem volt képes. Harmincnégy ezer írt tőke természetű adomány s e mellett közel harmadfél ezer frtra tehető évi járulék megajánlása majdnem 800 testület és magános részéről: a mai mostoha viszonyok között elvitázhatlanul oly fényes anyagi eredmény, melyre méltó önérzettel tekinthet minden protestáns ember. Különös elismerés illeti meg az eddigi siker elérésében a ref. papságot, mely különösen Dunántulról és Tiszántúlról tömegesen belépett a társaság tagjai közé. Dicséretre méltó érdeklődést tanúsítottak a mozgalom iránt a református egyházkerületek és egyházmegyék elöljárói is, kik felénél jóval nagyobb részben sorakoztak a mozgalom zászlaja alá, ebben is jó példát mutatva alantasaiknak, egyházközségeknek és egyeseknek egyaránt. És hogy a legnagyobb áldozattevőkről, a mozgalom pártfogóiról se felejtkezzünk meg, tűzzük a megérdemlett elismerés koszorúját teljes tisztelettel azon Vayak, Tiszák, Prónayak, és Telekiek fejére, kik dicső emlékű őseikhez méltó buzgalommal és áldozatkészséggel támogatják az üdvösnek felismert egyház-irodalmi mozgalmat. A protestantismus e világi oszlopembereinek lelkes példája bizonyára érdeklődésre fogja buzdítani világi uraink azon részét is, mely eddig még távol tartja magát a hazai protestantismus e nagy horderejű vállalatától; mert hinni szeretjük, hogy a kik még kívül állanak a mozgalom árján, azokat nem a közöny és nem a kicsinylés tartja vissza a tényleges részvételtől, hanem részint az ügy fontosságának kellő fel nem ismerése, részint azon túlzott óvatosság, mely a hasonló vállalkozások eddigi sikertelensége miatt az aggodalmasabb lelkűeknél gyökeret vert. De reméljük, remélni szeretjük, hogy mind az eddigi jelentkezők szép és tekintélyes száma, mind az alakuló gyűlés bölcs indítása ezeket is meggyőzi egy ily vállalat tudományos és gyakorlati szükségességéről, s a tényleges működés megkezdésének idején ők is ott lesznek azon buzgó egyháztagok sorában, kik az Irodalmi Társaságban egy hatalmas védbástyát akarnak emelni az egyházi irodalom meddősége és a hitközöny vallásernyesztő sivársága ellen ! A társaság az eddigi pártolás által anyagilag biztosítottnak tekinthető, mert azon 4000 frt évi jövedelem, mely a mai napig aláíratott, ha nem is nagy, de oly tisztességes anyagi erőt bocsát az egyesület rendelkezésére, melylyel már kezdeni lehet valamit. Fő dolog e tekintetben a bölcs gazdálkodás : a legsajgóbb sebek gyógyítása, a legégetőbb irodalmi szükségletek kielégítése, hogy ez által a társaságéletképes, szükségpótló s népszerűségben is folyton emelkedő intézménynyé izmosuljon. Egész lélekkel azon kell hát lennünk, hogy a társaság szellemi oldala is oly alapra fektettessék, mely míg egyfelől szabad és szélesebb fejlődésre nyit utat, addig másfelől a jól felfogott közszükség minden jogosult követelményének kielégítését biztosítsa. Az eddig nyilvánosságra jutott kívánalmak körülbelül úgy formulázhatok, hogy a prot. irodalmi társaság az alapszabály-tervezetben is különösen kiemelt egyháztörténelem művelése mellett, ölelje fel a theologiai tudományok minden többi ágait és fordítson kiváló gondot a népies vallásos irodalom felkarolására. Az alapszabályoknak ezen irányban való megalkotása feltétlenül szükséges, ha azt akarjuk, hogy kezdeményezésünk a közszükségnek megfelelő legyen. És én azt hiszem, hogy e tekintetben alig lesz véleményeltérés az alakuló gyűlésen, kivált ha meggondoljuk, hogy ezen célok kijelölését hangosan sürgették az eddigi felszólalások. Az e tekintetben való kilátások tehát szintén elég kedvezők sőt egészen megnyugtatók. Van azonban az eddigi felszólalásokban