Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-08 / 15. szám

márc. i-jén a tűzvész áldozata lőn. Nevezett templom, melynek alapkövét Luther születésének 400-as jubileuma emléknapján 1883. nov. 11-én tették le, 225 ezer márkba került s 1886. ápr. 4-én beszenteltetett. Megrongálása annyival is inkább fájlalandó, mivel a Tamás-templomot ez idő szerint restaurálják, úgy hogy Lipcse városának Tamás-gyülekezete jelenleg templom használata nélkül van. Schlottmann Konstantin a halle-wittenbergi theol. ó-szövetségi tanszékére a tübingai Kautzsch, Hagenbach Ehcyklopaaiájának ismeretes átdolgozója hivatott meg, ki a meghívást el is fogadta, s tanszékét a jövő téli semester elején fogja elfoglalni. Magam részéről a választást eléggé szerencsésnek találom. A Luther-féle bibliai fordításnak revíziójára a bold. Schlottmann elnöklete alatt kiküldött bizottság ápr. 4—14. napjain összeül Halle városában, a melyhez ápr. 20-tól kezdve az ismeretes hallei »próbabiblia« felülviszgálására kinevezett értekezlet fog csatlakozni. Kívánatos volna, hogy e fontos tárgyakban valahára végleges megállapodásra jussanak. 3. Irodalmi értesítő. Richtcr Fr. berlini lelkész az unió egyesületben tartott egyik jeles előadásában érdekes párhuzamot vont a »protestáns-egylet« s az »evangy. szövetség« között, a melyet a berlini Wcbsky-féle »Prot. K. Z.« 8. száma egész terjedelmében közölt. Richter alaposan kimutatja a két egyesületnek az alapszabályokon s a máris kibocsátott röpiratok irányán alapuló különbségét, — de benső egységét is. Mindkettő az evangy. protestántismus jogos érdekeinek megvédését célozza, Róma óriási hatalmának ellensúlyozását, s a valódi evangy. szellemű katholikus mozgalmak előmozdítását, a különböző felekezetek békés együttélhetésének módját, a keresztyén élet fejlesztését s az egyes tartomány egyházak közötti organikus összefüggésnek lehetővé tételét. Ugyanazt hirdeti a protestáns-egylet is, mely hasonlóan az evangyeliom s a valódi protestantismus körüli csoportosulásra hívta föl a prot. köröket. A prot.egylet s az evangy.-szövetség testvéri rokonsága kétségbevonhatlan s Bluntschli 1871. darmstadti ismeretes thesisei s a »szövetség« felhívása közt a legbensőbb rokonság észlelhető. A két egyesület közötti különbséget Richter a szövetségnek hitvallásszerű jellegében s az abból folvó szűkebb működési körébtn találja. Az »evangy. szövetség« Jézus Krisztust, Istennek egyszülött fiát, az üdvnek egyedüli közvetítőjét s a reformátió alapelveit vallja,« így hangzik annak hitvallása, a melynek apologetikai magyarázatát Richter helyesen abban találja, hogy a »szövetség« a »hitetlenség« vádját bizonyos orthodox körök részéről kikerülje, mert máris halljuk, hogy a »szövetséga ellenei annak tagjait »félhivőknek« és »hitetleneknek« qualifikáljak. Richternek i. v. dogmatikai fejtegetéseit, a melyek szerint az »egyszülött« csak niceai dogmai meghatározás, mely nemcsak Krisztus egyetlenisteni méltóságát, hanem csudás születését is foglalja magában, s ily módon a szövetségnek dogmatikai alapot adna, nem fogadhatom el. S míg a „szövetség": »a benső egyházi béke fenntartására s az egyes tartomány egyházak kölcsönhatásának felelevenítésére« törekszik, addig a prot-egylet 1866. kasseli felhívása szerint »a vallásos gondolatnak az evangyeliom positiv alapján való szabad tudományos fejlesztésében« áll a jelenkori egyház legfőbb feladata, a miből R. azt következteti, hogy a »szövetség« nagyon szűk, ellenben a prot.-egylet tág téren formulázta az evangy. egyház jelenkori feladatait. Erre nézve hivatkozik Schwarz »a prot. tanszabadság határai«, ScJu nkel »az unió elve«, Holtzmaim »a történeti Krisztus kérdése« (1867), Hanne »a biblia tekintélye«, (1868) s Lipsius (1872) thesiseire, mely utóbbiak világosan körvonalozzák: »az evangy. egyház egyetlen alapja Krisztus személye, tana és műve. A ker. ember egyetlen ismertető jele pedig a Krisztusról szóló evangyéliomnak szabad meggyőződéssel való [elsajátításában, s a szeretet általi megvalósításában áll. Az »evangy. szövetség«-végzi R. üj egyházi egyesület, mely Róma hatalomteljes egységével szemben a protestantismus egységes hatalmát nem képviselheti, a mennyiben az egyház szabadsága és önállósága az egész német protestántismus műve, a maga részéről azonban a legnagyobb lelkesedéssel csatlakozik az ev. szövetség mozgalmához. Lic. Hossbach pedig a 2 egyesület közötti különbséget — Richter említett előadására válaszul — a Prot. K. Z. hasábjain közzétett magyarázata értelmében következőleg formulázza: »Az ev. szövetség s a prot.-egylet közötti különbség nem a hitvallás formu(ázásában, hanem abban keresendő, hogy a prot.-egylet a római lényegnek elvetése mellett benső egyházi célokat is követ, míg a »szövetség« kizárólag a római ellentétet tartja szem előtt, s a benső egyházi kérdésekkel szemben semleges marad«. Különben ő is annak híve, mivel a prot.-egylet programmjának egy részét a »szövetség« felhívásában is képviselve látja. — Dreyer gothai generalsup. »Undogm. Christenthum« c. legközelebb megjelent művének, »orthodoxiacc c. fejezetében különbséget tesz „naiv, képmutató,, politikai s tudatos vallási orthodoxia" között. Hogy melyiknek mi a jellemző sajátsága arról érdekességénél fogva más alkalommal fogok beszámolni, úgy szintén Ziegler és Gass. »A ker. ethika története« 1886 s 1881- 87. cím alatt megjelent műveiről is. Dr. Szlávik Mátyás. Orosz szekták. A »Contemporary Review« e havi számában egy cikk jelent meg, valami Tsakni nevű orosz író tollából, melyben^'az oroszországi fanatikus szektákat ismerteti, melyek ott az ismert »erélyes« intézkedések dacára is szerinte ragályként terjednek. A szelídebbeket bemutatom e lap olvasóinak, mert fájdalom az oroszoknak sok galibát köszönhet egyházunk is. A szombatosok a múltban, és az annyi sok papnak méltán nem kevés aggodalmat okozó nazarénusok a jelenben, valószínűleg orosz talajból eredtek. Igaz ugyan, hogy a két szektának, legalább általam ismert extravagantiái, kiválóan mérsékelteknek mondhatók az oroszokéival szemben, de azért a rokon vonások sok ponton felismerhetők. Oroszország népe valóban érdekes talaj lehet ez idő szerint a tanulmányozó psychologus számára. Mily különböző, mily ellentétes charaktereket, nézeteket találhat ennek körében. A mindent vakon, papja szavára »hivőt«, a mindent merészül megtagadót, a kétségbeesett materiálistát, az álmodozó mystikust és spiritualistát; a pánszláv sovinisztát és a nemzeti régi korlátról tudni sem akaró szociálistát, a közbeeső példányokkal egyetemben. A legvadabb és legbarbárabb szekta az, mely »csonkítók« — skoptsy — néven ismeretes, ők magukat a Krisztuséinak vallják. Ezek a mult század végéről datálódnak és virágzásuk tetőpontját e század elején érték el, a mikor is a legmagasabb rangúaktól le a jobbágyokig voltak tagjai, a jelenben különösen a pétervári és moszkvai gazdag kereskedők körül szerzi e ragályos betegség áldozatait. Borzasztó rítusuk indikálva van a nevükben. Az a szekta szolgált egyszersmind kiindulási pontul több hasonló »confraternitás« keletkezé-