Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-04-08 / 15. szám
hogy »a k'er. erkölcstannak jezsuita tárgyalása a ker. életet a maga bensejében mérgezi meg.« A jezsuita morál a föltalált n-ik parancsolat a ker. erkölcsiség egyenes megtagadása. 7. A jezsuita-rend politikai alapelvei a protestántismus megsemmisítésében, a középkori katholicismus s a pápai mindenhatóság terjesztésében kulminálnak. E fejezetnél Mariana, Heller. Ellendorf műveit sa Sy/labust használja föl forrásul a szerző. De Bonali, azt hiszem, fején találja a szöget, ha a jezsuita-rendet ,} J politikai és vallási malitiáu -nak nevezi. A jezsuiták irataiból Aquinói Tamás segítségével kimutatja, hogy a pápai csalhatatlanságról és absolut teljhatalomról szóló jezsuita tan középkori s a vatikáni zsinat óta modern katholikus tan. A népsouverenitásról szóló jezsuita állambölcseség .szerint bármely nép kénye-kedve szerint változtathat a kormány formán, mely forradalmi nézetnek természetes következménye a zsarnok uralkodó elűzésének és megölet és ének tana. E végből a jezsuiták az angyali doctorra hivatkoznak, a ki azt a tételt állította fel: »a ki a haza felszabadításáért egy zsarnokot megöl, megdicsérendő és jutalmazandó.« A zsarnokok elüzetésének és megöletésének theoriájával legbehatöbban Mariana foglalkozik, ki annak jogosultságát vitatja, s bő moralista idézetekkel támogatva állítja föl Eisele azt a tételt, hogy a pápai mindenhatóságról szóló tan szükségszerűséggel vezet a zsarnokok elűzésén k helyeslésére és magasztalására, mi mellett a „.zsarnok" nagyon tág értelmezést nyer, úgy hogy alatta „eretnek király" is érthető, sőt Rainold »a zsarnokok legveszedelmesebb faját az eretnek királyokban látja. Mily értelme van mindezek alapján XIII. Leo azon csalhatatlan szózatának, hogy »a reformátió a forradalmak szülő oka ?« A jezsuita-rend politikai alapelvei 1870 óta a római egyház tanai, a mennyiben a jezsuitákra nézve diadalmas vatikáni dekrétumok szerint a pápáé a döntő, elhatározó Ítélet a hit- erkölcs- és kormányzás dolgában, mely jezsuita pápai eszmény szerint a pápa hatalma mindenre kiterjed, a mi a nap alatt van, s az ő csalhatatlan szózata valóságos orákulum. S a vatikánum nemcsak benső egyházi, hanem jogi, állami jelentőséggel is bír, úgy hogy tényleg a vatikánum által az állam is a középkor értelmében teljesen a pápának, mint a legfőbb bírónak .van alávetve vagyis a római egyház e terén is jezuitizálva van. Jogosan mondhatta tehát Rauscher: »evidens az, hogy a csalhatatlanságban vetett hit által vezérelt kath. ember az államnak született ellenséged Egyetemes kánonjogi tan az, hogy „Az eietnek fejedelem alattvalói a hűségi eskü alól feloldhatókvan-e nagyobb ellentét a róm. egyház s a modern állam ellentéténél? A Syllabus pláne az állami hatóságoknak egyenesen tudomására is hozza, hogy csak a római vallás a kizárólagos államvallás, s minden más hitvallás kiirtandó. (Vége köv ) Dr. Szlávik Mátyás. BELFÖLD. Az erdélyi ág. h. evang. magyar gyámintézet közgyűlése. Hosszufalu, 1888. márc. 20. - • ' Az erdélyrészi ág. h. evang. magyar gyámintézet f. évi március hó 12-én Hosszufaluban rendkívüli közgyűlést tartott, a melyet Szmik Gábor főerdész, mint alelnök hívott össze. Az alelnök jelentéséből kitűnt, »h"ogv a gyámintézet tagjainak száma, mely alapításkor 1885-ben 231 volt, nem hogy emelkedett volna, hanem 1886-ban iéo-ra, 1887-ben 149-re, 1888-ban 89-re szállott le; a jövedelem, mely 1885-ben 688 frt 79 kr. volt, 1886-ban 121 frt 98 krra, 1887-ben 191 frt 80 krra, az 1888. évben 3 frt 50 krra sülyedt, sőt 1887-ben is csak Pap György zajzoni lelkész nemeslelkü 100 frtos adománya emelte azt, 191 frtra; kitűnik, hogy ezen szomorú eredmény azon elhanyagolásból származik, a melyet a gyám intézet ügyeinek vezetése iránt az elnök Mihályi Károly apácai lelkész megbotránkoztató módon tanusított«. Már az 1886. évben ugyanis 6 választmányi gyűlés helyett csak 4 tartatott, 1887-ben csak 1, úgymint márc. 2-án, azóta pedig egy kerek év lefolyása alatt egyetlen egv sem; az országból 1886 és 1887-ben begyült adományokból, hirlapilag még egy krajcár sem lett nyugtázva és megköszönve; a kultur-egyesülettől érkezett átiratokat rendesen a választásra kitűzött határidő után terjesztette az elnök a választmányi gyűlés elé, a legsürgősebb határozatot az elnök — ha végrehajtotta — néha 5 hónap múlva hajtotta végre; rendes számadás az egyesület fennállása óta (1885. noveinb.) még egy sem terjesztetett se a választmány, se a közgyűlés elé. Az 1887. évi márt. 25-ike óta pedig, midőn a jegyző Moór Gyida brassói lelkész ezen tisztéről lemondott, teljesen megszűnt az egyesület működni és még az egyesület iratainak, jegyzőkönyvének átvételéről s az új jegyző kezébe leendő átadásáról sem gondoskodott az elnök mai napig se. Minek következtében általános lett az elkedvetlenedés és elhidegülés az egyesület iránt. Ily állapotban az ügyeket tovább hagyni nem lehetvén, kényszerítve érezte magát az alelnök egy rendkívüli közgyűlés összehívására, a mely a bajok orvoslásáról gondoskodjék. A jelenlevők nagy figyelemmel hallgatták meg az alelnöknek az egyesület hanyatlását, tengernyi számadatokkal, statisztikai táblázatokkal bizonyító szomorú kimutatását és neki a nagy buzgalommal és különösen meleg ügyszeretettel készített jelentésért forró köszönetet szavaztak. Ezután a bajok orvoslása kerülvén szőnyegre, mindenekelőtt kimondatott, hogy a beérkezett adomák nyolc a »Budapesti Hírlapban« és két egyh. lapban minél előbb nyilvánosan nyugtázandók. A többi hiányos megszüntetése csakis az elnöki tiszt rendes és lelkiismeretes ellátása mellett válván lehetővé a közgyűlés, a névszerinti szavazás után 7 szó kivételével *) az összes tagok hozzájárulásával a következő határozatot hozta: Miután Mihályi Károly elnök az által, hogy egy egész esztendeig egyetlen választmányi gyűlést sem hivott össze és általában 1887. márc. 25-dike óta egyetlen lépést sem tett az egyesület ügyeinek vezetésében a legnagyobb fokú hanyagságot tanúsította, sőt a fiók-gyámintézetek elnökeinek világgá bocsátott röpiratokban történt megtámadása által az egyesület kebelében viszályt és egyenetlenséget támasztott, miután továbbá a brassói magyar evang. esperességet a melynek istápolására a gyámintézet alakult, 1887. márc, 15-iki közgyűlésen tartott megnyitó beszédében gyanúsította, később röpirataiban gyalázó kifejezésekkel illette, sőt megsemmisítése érdekében harcot indított és így a gyámintézet irányával, éles ellentétbe jött — a közgyűlés nem nézhetvén megnyugvással ilyen méltatlan kezekben az egyesület ügyeinek vezetését, az öszszes elnöki teendőket a legközelebbi rendes közgyűlésig az alelnökre bizza, *) A hét szó : Borzsa Mihály bácsfalusi, Kiss Árpád csernátfalusi lelkészé és öt állami tanitóé volt. E/.ek kívánták, a régi állapotot továbbra is. ..'.'..... ...
