Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-08 / 15. szám

Harmincegyedik évfolyam. IS. sz. Budapest, 1888. április 8, PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. kar. Kinizsy-ufca 29. sz. 1. em, Előfizetési ára: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. WT Teljes számú példányokkal mindig szolgálhatunk. ÍM Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetésük az első negyed beálltával lejár, előfizetésük megújítására kéretnek föl. A prot, tudományos irodalmi társaság megalakulásának küszöbén. Alig néhány nap választ el már csak attól, hogy az ige testté legyen, hogy összejőve, egyesült erővel alkossunk egy oly művet, mely a múltnak annyi mulasztásait lesz. helyre pótolandó és a mely egyházi életünk számára egy jobb, szebb jövőt lesz előkészítendő. Mikor mintegy érezném, hogy miként siet rohanva az idő és mindjárt-mindjárt egyenes tevékenységre szólít mindnyájunkat, még az egy talentumot nyert szolgákat is : újra elővettem azt az első felhívást, mely e mozgalmat megindította, az alapszabály tervezetet, mely formát s keretet akart ennek adni. Azután felidézgettem lelkemben a multat, azt a régebbi törekvést, melyet ugyanily céllal a bold. Révész Imre indított volt meg a hatvanas évek legelején ; összehasonlítgatám a kettő szellemét, intentióját és ezzel mintegy egészen önként tértem rá a külső viszonyok egybevetésére is. Mondhatom nem minden haszon nélkül való volt e munka. Kezdjük itt a legutolján. A »Prot. egyh. és isk. lapcc-nak 1863. szept. 20-iki számában Révész Imre »Nehéz idők és a magyar prot. irodalmi társulata címmel vezércikkezett. Bizony mi is írhattunk volna épen ilyen cím alatt s kezdhetnénk mi is tökéletesen úgy, mint ő kezdette : »Nehéz, igen nehéz idők vannak valóban !« O elmondja, hogy minő nagy az inség épen az alföldön, hazánk tejjel-mézzel folyó Kánaanjában és könnyebb arról prédikálni, hogy: »Uram tarts meg minket, mert elveszünket — ez háládatosabb théma, mint erről: »Mit féltek oh kicsinvhitűek ?« Sajátságos körforgása az eseményeknek, —. bizony nincs új a nap alatt! A Csallóközben inség, az alföldön víztenger, a felvidéken tűztenger és észak felől a nyugtalanító, a helyzetet' bizonytalanná tevő háborús hírek. Hogy merjen megindulni ily viszonyok között a békességet, csendet és a bizonyos tisztességes jólétet megkívánó tudomány? . '. ' Hála Istennek! — és ez mutatja az idők nagy változásait minden ő körforgásaik mellett is — ezt a kérdést mi szerencsésebb kornak gyermekei még sem vagyunk kénytelenek felvetni s ha ismételhetjük is némi igazsággal : »Annyi bizonyos, hogy igen sok gyülekezetünk-; ben majd magának a mindennapi kenyérnek; megszerzése, lelkészek s tanítók fizetésének kiszolgáltatása nem kevés gondot és erőfeszítést kiván« — azt már nem kell utána • tennünk »vajjon nem lenne-e jobb a magyar prot., irodalmi társulat megalakulását magának az ügynek érdekéből is, kedvezőbb időkre halasztani ?«" Nem bizony! Mondhatjuk rá teljes hittel és:

, bizodalommal. És ha egyébbre nem alapít-5 hatnók is bizalmunkat, elég volna a rég múlt példája. Avagy nem villámlások, mennydörgések és záporok között hirdettetett-e ki a zsidó társadalmat íijjászülő mózesi törvény ? S avagy nem égi jelek: vér, tűz és füstnek oszlopai jelelték-e meg az ó-világot romba döntő isteni léleknek megindulását, hogy ez teremtsen egy új világot ? /: És hogy Istentől vagyon most e mi dolgunk, mutatja az, hogy nem esett össze és nem; mult él annyi controversiák, annyi féltékenykedés, hogy ne mondjam, annyi türelmetlenkedő szeretet lenség között. A negyedszázaddal ezelőtt elhintettéletképes mag nem vesztette el még azóta csiraképességét, kihajtott s most majd 1

étő^' fává nő ! ' 'r / ; De nemcsak e jelekben s ezek dacára lehet az alakuló társulathoz reménységünk, hsmcftj