Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-01 / 14. szám

1772. Gondoffer Károly (fizika), Deák Péter, Szabó Sámuel. (3). 1773. Báthory György. 1774. Lázár István. 1775. Sövényfalvi János, Nánássi István. (2). 1776. Conradi József (orv.), Hari Dániel, Katona Imre. (3). 1778. Jantsó József, Szabó Pál, Balog Józset (orv.). (3). _ 1779. Zai György, Török István. (2). 1781. Kiss Mihály, Bodola János. (2). 1782. Erdélyi Sámuel, Pántzél Pál. (2.) 1784. Ferentzi Ferenc, Miskolczi Ferenc. (2). 1785. Szombati Pál, Intze Sámuel. (2). 1787. Szegedi Sámuel, Bodola István. (2.) 1788. Szilágyi Ferenc, Polgári Márton. (2). 1790. Kolosvári István. 1791. Molnár Imre, Ábrám János, Szász Ferenc. (3). 1793. Herepei László, Orbán Péter. (2). 1868. Kovács Ödön. A leideni egyetemen beiratkozott magyar ifjak száma megközelíti a 600-at. De mint ezt az Utrechtben járt magyar tanulóknál láttuk, itt is lehettek elegen a a kik hosszabb-rövidebb időre jöttek ki s nem iratkoztak be, csak úgy hallgatták az előadásokat. Egy különbség van a két egyetem között. Utrechtbe majdnem kizárólag theologusok jártak, míg Leident orvosnövendékek, jogászok (köztük néhányan főuraink közül) látogatták. Az oroszlán rész azonban itt is a theolgusokat illeti. A gröningeni s franekerai egyetemek közül úgy látszik az utóbbi (1811-ben megszűnt) látogatottabb volt, mint az előbbi, bár a két föntebb nevezettel egyikük sem vetekedhetik. Talán lesz alkalmam az ezeken járt magyar ifjúk névsorának közlésére is. Antal Géza. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. 1. »Az evangy. szövetség köréből.* Az evangy. szövetség áldásos működése iránt még mindig idegenkednek ama körök, a melyeknek Nitzsch egykoron azt mondottá : „>hitvallás, varázs a te neved! Téged csak megnevezni, vagy aláírni, veled csak kérkedni, kell s olvasás sőt megértés nélkül is lecsillapulnak a hitetlenség büszke hullámai.« Gyakran halljuk — mondja Beyschlag »kék füzeteinek« legújabb számában — hogy csak a luth. egyház összes hitvallásaihoz való merev ragaszkodás tesz bennünket győztesekké Rómával szemben, mi mellett amaz egyedül üdvözítő luth. felekezeti körök kétségtelenül arra a hitvallásra, ama »discordiára« gondolnak, a melyhez XVII-ik századbeli lutheránusok a kálvinisták ellenében görcsösen ragaszkodva a jezsuiták által csaknem megsemmisíttettek, mig a »szövetség« rövid evangyeliomi hitvallása az összetartás s a Róma elleni eléggé indokolt szövetkezés tekintetében őket ki nem elégíti. Pedig a mai fegyveres béke s a Rómával kötött s máris gyümölcséről ismeretes „átmeneti" kiegyezés napjaiban igazán szüksége volna a német protestantismusnak a szükségesekben való unitasra s a mindenekben való szeretetre, a mennyiben a létért való küzdelem katholicismus és protestantismus között épen napjainkban erősen előtérbe lépett. S e küzdelemben — fajdalom ! — a német protestantismus, az evangyéliom drágán megváltott egyháza a tehetetlenségnek, egyenetlenségnek és szétszakadozottságnak jellegét viseli magán. Ha nem sikerül a türelmetlenség gonosz római szellemét az eltérő hittaxii nézetek iránt legyőznünk a közös eredet és közös veszély jó szellemének felismerése által, az esetben a reformátió egyháza keveset fog nyomni a latban a döntő elhatározás percében. Mindennek dacára a »szövetség« terjedésének ügye örvendetes képet mutat, mely Beyschlag szerint a vehemens megtámadtatások mellett is közel 20 ezer tagot számlál. 15 főegylettel s közel 40 fiók-egylettel bir, egyedül a luth. scholastikus dogmatismus főhelye, a Kliephoth által fanatizált Mecklenburg maradt még mindig érintetlenül, állítólag a tiszta luth. hitvallás javára! Az orthodox körök támadásai mellett Róma az ellenségeskedés és gyanúsítás kipróbált hagyományos fegyvereivel él a »szövetség« -gel szemben, mely eljárás sokszor a személyeskedés terére is lép, mint példának okáért az evangy. hitvallásra tért boroszlói hercegprímás, a nemes lelkű és fenkölt gondolkodású Szdlnitzky-vQ 1 szemben, kinek áttérése nagy port vert föl az egyedül üdvözítő római akol pásztorai és juhai között. Á jezsuita Gury morálisa azt mondaná erre: finis sanctificat média!« A »Westph. Merkur« pláne azt mondotta az evangy. szövetség üdvös és történetileg — tapasztalatikig igazolt mozgalmáról, hogy »immár véres zászlaját tűzte ki« — talán bizony — úgy mond Beyschlag az inqusitió pápáinak csalhatatlan rémeire gondolt abban a pillanatban. Legtöbb eredményt mutat föl a »szövetség« az irodalmi működés terén. A würtembergi u. n. „Zöld füzetek" érdekes dolgokat közölnek a würtembergi királyság felekezeti viszonyairól, s közelebbi helyi jelentőségük mellett egyetemes prot. érdekkel és értékkel is bírnak. A hassiai tartományegyházi »szövetség« pedig dr. Gottschick giesseni theol. tanár tollából igen tanúságos és érdekes röpiratot hozott az evangy. hitegységről Rómával szemben, s azt az igazságot fejtegeti, hogy a különböző (névszerint a »jobb« és »balpárti«) theol. irányok jogosultsága nincsen érintve a »szövetség« eszméjében való egyesülés által, valamint azt is, hogy Rómával, a közös ellenséggel szemben el kell némulnia minden theol. ellentétnek az evangy. prot. össztartozás tudatában. Ilyen békehangok mennél ritkábbak ma a reformátió anyaföldén, hol Bismarck herceg még csak legközelebb mondotta, hogy »a politikában nincs morálfc, s a pápaságot pláne »belföldi institutiónak« qualifikálta. Az egyetemes »ev. szövetség röpiratai«-nak legközelebb megjelent, 12—15. füzete hasonlóan érdekes tartalommal bir. Schulze erfurti lelkész »a kath. és evangy. erkölcsiség közötti különbségről«, Warnack, a külmisszió ügyének eme föJkennt harcosa »a pogánymissziói romanismusról«, Weber gladbachi lelkész pedig »a társadalmi kérdés evangy. megoldásáról« értekezett. Utóbbira nézve hivatkozhatunk Uhlkom apát hasontárgyú jeles, s már 2. kiadásban megjelent művére, mely Felméry Lajos s e sorok Írójának ismertetéséből Lapunk közönsége előtt is eléggé ismeretes. Hogy az »evangy. szövetség« bőkezűsége meddig terjed, mutatja azon körülmény, hogy hallei és frankfurti ága 50+100 márknyi segélyben az ó-kath. mozgalmat is részesítette. Valóban dicséretre méltó áldozatkészség, mely nem kérdi: »ki az én felebarátom ?« Atyámfiai ! Az »ev. szövetség üdvös mozgalma ugyan német mozgalom, azonban az általa képviselt igazság nekünk magyaroknak is szól! 2. De nobís. Külföldi tartózkodásom alatt, főleg a lázas schulvereinos időben számtalanszor győződtem meg arról, hogy a német egyházi és politikai sajtó nem igen elismerőleg szól rólunk magyarokról; de hogy