Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-01 / 14. szám

hódított tartományok adóztatási viszonyaihoz : azonban az új testámentomban mégis találtam egy helyet, mely legalább némi tájékoztatásul szolgál nekem. Máté XVII. 24-ik magyarázata közben mondja Starke, hogy különbség nélkül minden 20 éves és azon felüli zsidó, még a kéregető is tartozott fizetni fél sekelt a templom számára; hasonlóképen Róma számára is fizetni kellett évenként minden zsidónak két drakhmát. Ha igaz Starke állítása, akkor az özvegyek sem lehettek adómentesek, dr. Sommerville pedig jogosan mondhatta a publikánusokat az árvák és Özvegyek fosztogatóinak. Dr. Sommerville bizonyára nem szorult arra, hogy illetéktelen támadások ellen az én csekély személyem védelmezze: de ennyit elmondani jogosítva éreztem magam; azonban utolsó esetben dr. Sommerville maga adhatja leghitelesebb magyarázatát saját szavainak és ha épen szükséges, bizonyára adni is fogja. Révész Mihály. Dr. Sommerville az ellennézetek tüzében. Nem kívántam szólni; de ha szólnom kellett: Nem ülhettem némán foirásaim mellett , . . Hogy gyuladt ki a tüz ? Éppen Mezőtúron voltunk belemerülve az angol énekek tanulásába, midőn keresztül hangzott a közbeeső szobán: »tűz van, vizet!« Dr. Sommerville szobájában lángba borult az egyik függöny, melyet oltani mindnyájan berohantunk. El is oltottuk szerencsésen s nem maradt a bajnak más nyoma, mint egy-két égési seb tenyereinken. Ekkor mondotta Dr. Sommerville, a kegyes öreg : »az istenfélő emberek hogy megrémülnek egy kis tűztől is, míg az istentelenek nem félnek a pokol tüzétől sem.« De nem erről a tűzről akarok most szólni hanem a másikról, melynek kettős lángja Gyomán és Budapesten lobbant fel, t. i. az ellennézetek tüzéről, melynek lángjai közé Dr. Sommerville jutott. A fővárosi tüzet, mely e lap 11-ik számában lobbant fel, ismerik és látták e lap olvasói; a gyomait pedig megismertetem én, úgy a mint fellobbant, híven és igazán. Dr. Sommerville ugyanis Mezőtúron Lukács ev. 19: 1-9 felett tartott beszéde által felbuzdíttatván, én is prédikáltam, illetőleg homiliát mondtam Zakeus felett s a többek között én is hangsúlyoztam, hogy — hány kizsarolt özvegy és árva panasza is emelkedhetett az égre e publikánus ellen ! Midőn kijöttünk a templomból, e passust Kálmán Farkas társam kifogásolta. Én erre azt feleltem: »édes barátom tévedésben vagy.« De ő nem engedett, sőt azt mondá: „én tudom stb. stb. s kész vagyok felvenni a vitát bárkivel is irodalmi téren.« Ezt követőleg jelent meg, e lap 7—ik számában Révész Mihály segédlelkész úr közleménye, mely Dr. Sommerville Mezőtúron mondott beszédének a kivonatát is hozta, azon jegyzetekre támaszkodva, melyeket nevezett segédlelkész úr, az eredeti angol után gyorsirt. Ez ellen szólalt fel Kálmán Farkas társam hangsúlyozván hogy — a már általa nekem szemben is incriminált passus, t. i. az özvegyek és árvák zsarolása »nagy szeget ütött a fejébe.« Azzal vélte tehát kivetni a szeget, hogy e lap 11—ik számában gyújtotta — a tüzet, illetőleg tette közzé az .,Egy kis helyreigazítástazon előttem is nyilvánított célzattal, hogy: »meg van igazítva a »szerencsétien« tévedés. A szomszédnak szólt tehát (mert Révész úr itt a szomszédban, t. i. Túrkevében lakik) az én társam; de úgy hogy a komám *) értsen belőle. Megértettem. Nem tagadhatom, *) Komák is vagyunk. G. Gy. hogy első pillanatra a közlemény kellemetlenül hatott reám, annyira, hogy még ezt is mondtam: »nem jól cselekedted!« Később azonban meggondoltam, hogy a mit ő kezdett\ azt jogom van folytatni, miután meggyőződésünk nyilvánítása, nincs alárendelve, sem a kollegiális viszonynak, sem a komaság érdekeinek. Az ő kezeiből nyert jogommal élek e szerint, midőn folytatom a mit ő elkezdett. Ha tehát azt gondolná valaki e sorokat olvasva, hogy — a villám lecsapott a két gyomai pap közé: fektesse megnyugvását az ezen pont előtti sorokra s legyen meggyőződve a felől, hogy ez a cikk, melynek útját maga Kálmán Farkas társam készítette, nem fogja megrendíti ni bennünk azt a tiszteletét, melylyel egymás meggyőződébe iránt viseltetni tartozunk. Ez a tisztelet a villámhárító ! Ha az dönthetné el a kérdést, hogy mit irogatott össze Dómján János uram, a ki a képzett theologus Révész Mihálylyal állíttatik szembe; vagy hogy mint emlékezik Turgonyi lelkésztársunk, a kivel meg én nem értek egyet: körülbelül ott végződnék az ügy, hogy a két tanú a két tanút ellensúlyozván, a phis és a minits megsemmisítenék egymást. De megálljunk csak ! Van itt még egyéb is, t. i. a római törvény, melyet Kálmán Farkas társam idéz. Ezt — mint mondja — ismernie kell Dr. Sommervillenek, s jói kellett tudnia, hogy a római törvények oly humanusok voltak e tekintetben, hogy nemcsak özvegyek-árvák voltak adómentesek, hanem a nyolc gyermekű apa — egyenlő viszonyok közt — kevesebb adót fizetett, mint a két gyermekü.« Itt a hangsúly erre van fektetve: „e tekintetbenÉ11 pedig azt mondom, hogy nem helyesen, miután a „Le.x Júlia és Papia" (Kr. u. 8.) nem az özvegyeket és árvákat, hanem a családalapítókat jutalmazta, midőn Rómában, három, Itáliában négy, a tartományokban pedig öt gyermeket mentesített a fejadó alól. Ez az idézet tehát, még ha helyesen alkalmazta volna is ezt Kálmán Farkas társam, az ellennézetek tüzét el nem olthatja. Törüljük le tehát az egész helyreigazítást, hogy a tabnla rasá-ra, teljes pontossággal felírhassuk a mi következik. A kérdés közérdekű, nemcsak azért, mert Dr. Sommerville személye körül forog, hanem még azért is, mert a publikánus ok zsarolásait, igáz világításban szemlélninekünk lelkészeknek is közérdekünk. Nem úgy gondolom szerint irok, hanem, olyan forrásokra támaszkodom, a melyekhez nem fér semmi kétség, és a történet szellemére, mely világot vet azon pontokra is, melyek csak a sorok között olvashatók. Ezért vagyok jó reményben, hogy a források felett, Kálmán Farkas társammal kezet szorítandunk s azt fogja mondani maga Sommerville is : »az ily vitát, én magam is hasznosnak tekintem.« E történeti alapvetés után pedig felkérem a jó öreg Ballagit, kinek egész élete az igazság őszinte keresésének fáradságában emésztődött fel, hogy e cikk előtt is nyissa meg lapja sorompóját, és adjon alkalmat arra, hogy az a mi őt egész életén keresztül boldogította, az igazság őszinte keresésének öröme jusson nekem is osztályrészül, a ki »nem kívántam szólni, de ha szólnom kellett: nem ülhettem némán forrásaim mellett«.... Hogy Dr. Sommerville ismeri kétségkívül, a lex Júlia et Pa pia Poppaea házassági ügyre s az állam javára szolgáló intézkedéseit, a felől én magam is teljes mértékben meg vagyok győződve. De az már aztán megvallom nem fér a fejembe — és itt részünkön van Dr. Sommerville is! hogy miként lehetett ezeket az intézkedéseket az „e tekintetben" kategóriája alá venni s összeköttetésbe hozni, az özvegyek és árvák adómentes-