Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-03-11 / 11. szám

kólák megkíméltetnek a káté-kényszertől. Másként áll a dolog az egyháznál, mert sok és sokféle tananyaggal birkózik. Az »unió-katekizmus« 80 oldalán 166 kérdést foglal magában feleletekkel és szent írási mondatokkal, melyek emlézendők. Van oly katekizmus is, mely 100 oldalon 320 kérdést, sőt amely 180 oldalon 574 kérdést tartalmaz. Mindehez még tömérdek bibliai mondat járul. Valóban a dogmatikai anyagnak nagy tömege, melynek legyőzése rendszeres berendezése által még nehezíttetik. — A tananyag methodikai tárgyalása is tradicionális. A kérdések szószerint értelmeztetnek, bibliai helyek és (ritkábban) énekversek bevonásával; ritka esetben szolgál például a bibliai történet. Hz oktatás befejezését a confirmatió képezi, melylyel a 14 éves gyermeknek »érettségi bironyítvány« adatik életbeli, egyházi, sőt égi (?) útja számára. Ez a rendes lefolyás ; a kivételek ritkák. Második kérdés: miben állnak a tradicionális kátéoktatás veszélyei (gyarlóságai ?) Klug számos feleletet ád, még pedig először magát az oktatást tekintve. 1. Mellőztetik a genetikai tanmenet. A katekizmusi egyes tételek, a szent írási idézetek, énekversek, történetek mind csak »disjecta membra« (széthányt tagok), melyeket mesterkélten kell egységbe hozni; uralkodó az oktatás dogmatizáló jellege. 2. A tanításból hiányzik a szemléltető kezelés. Nem a tantételeknek, hanem a történeteknek kellene a tanításnál alapul szolgálniok. A történet becses nyersanyagot nyújt, melyből az egyházi hitvallás fogalmai elvonandók. Jézus sem adta a dogmatika »rendszerét« tanítványainak, nem is oktatta őket egyes dogmatikai tételekkel, hanem igenis idő és alkalom szerint szcmléletileg-épületcs tanmóddal nyújtott nekik utravalóul arany életszabályokat és hitszabályokat. A katekizmusi szokásos oktatás is tanulhatna Jézustól valamit. 3. Tiltakozni kell a káté-tanítás emléztető mamája ellen. A beemlézet tananyag mennyisége gyakran a keresztyén jellem ismertető jele gyanánt tekintetik, holott nem fő érdek a tudás, hanem inkább a lelkiismeret. Szívet s kedélyt kell nemesíteni. 4. Panaszolkodni lehet akár az egyház akár az állam nyomasztó befolyásáról. Az egyház kívánja pl. a bibliai történetek könyvnélkülözését; az 1884. jul. 24-diki miniszteri (porosz) rendelet pedig a perikopák emlézését rendeli el! 5. A confirmatió teljesen vizsgálati színezettel bír. Nem érzületvizsgálat az, hanem csak dogmatikai dísz-mars. Ezenkívül figyelembe veendő még az is, hogy a lelkészi oktatás idő tekintetében sokszorosan összeütközik az iskolai oktatással. — Ámde Klug szerint nem csak az oktatás, hanem a cselekvő személyek is sértetnek a tradicionális káté-oktatással. A puszta dogmatika köveket ád a gyermekeknek kenyér helyett. A dogmatika törvényei legfeljebb a bűn tudatát, de nem az attól való szabadulást idézhetik elő. A családban arra kell oktatni, hogyan kell cselekedni. Hol van olyan anya, ki gyermekeit a német nyelvre tanítván vele először a grammatika egy cursusát átvenné ? Ha mindezen visszaélések (»veszélyeké) dacára a gyermekek mégis szellemi életet vagy mélyebb benyomásokat merítenek a káté-oktatásból, oka az, hogy a tanító személye mellett a gyermekek benső hitében és meleg szeretetében maga a confirmatiói cselekvény maradandó nyomokat hagy, és mivel a gyermek vallásos igénye magától mohón szed fel minden szellemi morzsákat. — Egy másik cselekvő személy a tanító, aki érzi, hogy a tradicionális eljárással meggyőződése ellenére téves útra került. A kérdések átlag nagyon nehezek, azért nem eredményeznek feleleteket vagy legalább nem üde feleleteket. így nem lehet az egyháztagokban meggyőződést és hitvallási hűséget fejlesz*teni; e vonások nélkül pedig az egyház tagjai ártanak magoknak és hitsorsosaiknak. Szenved a család, egyház és polgári község. A katekizmus, melynek épen az életben sok kérdésre felelnie kellene, gyűlöletessé válik és félretétetik, tradicionális modora miatt. Sokan a confirmatió után hátat fordítottak már az egyháznak. Sok szülő csak szokás és megszólás miatt küldi gyermekét az iskolai káté-oktatáshoz és a confiiv matióhoz; s ez a leggyengébb út a képmutatáshöz, melyet községnek s államnak fájdalmasan éreznie kell. Harmadik kérdés : melyek a káté-oktatás javításának teltételei? Sok katekizmus — mondja Klug —- kerül ki a sajtó alól. Ez áram megakasztandó. Helyes célhoz csak akkor lehet jutni, amikor már egyezség jött létre a mellőzhetetlen javítási feltételekre nézve. A legelső és legkiválóbb föltétel : egyezség létesítendő az elvekben, melyek helyes paedagogiai berendezést és kezelést biztosíthatnak az iskolai és templomi káté-oktatásnak. Theologiának s paedagogikának szövetkeznie kell, és kijelölniök kell az iskola és templom feladatát, miáltal a két feladat összefüggésbe is kerülne. »A paedagogikának még azt is meg kell mondania, hogy a tulajdonképi templomi vallásoktatás (sajnos!) még soha semmi egyházban nem engedte meg vállásos classikusok (bibliai könyvek s történetek) megszólalását és nem használta fel ezeket hivatásuknak megfelelően. Az ó-kori művelt nemzetek ismeretére vezető philologusoknak — bár egynémely végzetes balfogásokat követtek el — soha sem jutott eszökbe az, hogy classikusaikat zugba tegyék és helyettök a görög és római míveltség elvont katekizmusát cmléztessék! Epen úgy egy német tanító, ki a német nemzet javait (hazát, anyanyelvet, erkölcsöt, érzületet, művészetet s munkát) kedvesekké és becsesekké tenni akarja az ifjúság előtt, bizonyára nem esik bele a tévedésbe, hogy elvont katekizmus alakjába erőszakolja bele a történeti, költészeti és népismereti irodalom »szellemét.« És ha talán mégis oly hibába esett volna egyszer, a tapasztalat bizonyára arra tanítaná, hogy az az út nem ismeret-, szeretet-, becsüléshez vezet, hanem alapos rágalomhoz és megvetéshez.« Klug szerint legcélszerűbb intézkedés volna az, hogy az iskolának s egyháznak hivatott képviselői az ügyet együttesen megbeszélnék. Ebez az egyházi gyűlések, zsinatok és tanítói értekezletek elég alkalmat szolgáltatnak. Mindenek előtt szükséges 1. visszatérni a bibliához és bibliai történethez. Ez legyen az első igaz forrás, melv a jó káté-tanítás legjelentékenyebb ismertető jeleit, a szemléletet s épülést mintákul nyújtja. 2. Az énekes könyv nagy mérvben használtassék az oktatásnál (KI. aligha veszi észre, hogy ezzel épen a »tradicionális tipust« támogatja, mely terjengő »alapos« bizonyítékokkal, szóidézetekkel hajhász vallásosságot. Sok bizonyíték s idézet eltemeti a lényeget és gyanússá teszi épen azt az igazságot, melyet támogatni akar. Gyermekeknek nem bizonyíték kell, hanem tanulságos szemlélet és tény!) 3. Magának a káténak gyarlóságai vizsgálat alá vétessenek. 4. Az új (t. i. bibi. történeti) anyag már magában kizárná az oktatásból a túlságos dogmatikai anyagot; a gyermekeknek szánt minimumot meg kell állapítani és célszerűen elosztani. 5. Az egyes részleteket is gondosan át kellene dolgozni és különösen azok tanítását elővenni, melyek az egyházi hitvallást megszilárdítanák a gyermekben (Klug úr, talán akarata ellenére, itt inkább a tanulást, mint az épülést szorgalmazza ; a felekezeti hitvallási oktatást jobb volna a confirmatióhoz áttenni!).