Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-03-11 / 11. szám

protestantizmus egyes tagjainak különválása vagy éppen tömeges elszakadásával fenyeget, oda egyházunk fensőbb hatóságai minden rendelkezésük alatt álló pénztárból, a viszonyok által megkívánt lehető legnagyobb segélyezést fordítanák s az ilyen gyülekezeteket is részeltetnék legalább oly mérvű anyagi támogatásban, mint amaz egyes missziói köröket, melyeknek kikerekítése és lélekszáma csak a papiroson van megírva, s az ott elérendő eredmény nagyon is problemátikus színben áll előttünk. A vízkereszt és más par excellence pápista ünnepek becsempészése, az ev. reform, híveknél ez utolsó kenet s bármely róm. kathol. szertartás és szokások megkedveltetésének és behozatalának ellenében egyedül a lelkipásztorok, tanítók és a presbyterium odaadó lelkiismeretes buzgalma, lelki ébersége és erkölcsi bátorságában vélem a hathatós ellenszert, oly módon, hogy már az iskolai tanítás és nevelésnél a gyermekek lelkébe hitfelekezetünk szelleme jókorán beplántáltassék, a mi hit és erkölcsi elveink, szertartásaink s ünnepeink célja és jelentősége kellőleg megmagyaráztatván, azok folytonos ismétlés tárgyát képezzék, és pedig nemcsak a mindennapi, hanem főleg az ismétlő iskolákban is, melyek egy részében most — fájdalom — nemcsak hitfelekezetünk, de még az általános vallás és erkölcsi oktatásnak is vajmi kevés nyomaira találunk. Itt ezen a helyen kell megemlítenem azon égető szükséget is, mely nálunk protestánsoknál a nép kezébe való olcsó és könnyen érthető olvasó könyvekben mutatkozik. Bizony-bizonv nagy igazságot mondott ki K. Tóth Kálmán úr, hogy a »Protestáns Irodalmi Társaságcc kimondhatatlan szolgálatot és hasznot tenne egyházunk egyetemének, ha lebocsátkoznék azokhoz, »a kik nagy részben alkotják az egyházatcc t. i. lebocsátkoznék a néphez, adna annak kezébe oly olcsó, eszéhez, felfogásához s iskolázottságához mért könyveket, melyekből okulást és prot. hitében megerősítést meríthetne. Ez is egyik óvó vagy épen gyógyszer lenne a róm kath. propagandával szemben. Szükséges még, ha bár nem igen biztos kilátással,a törvény utján való erélyes fellépés is, t. i. az ev. ref. 7 éven túl levő gyermekek római kathol. szüleit bírság és minden más jogunkban álló eszközök alkalmazásával kényszeríteni arra, hogy ily korú gyermekeiket legalább vallás oktatásban részesítés végett iskoláinkba jönni engedjék. Valamint ugyan ily erélyes és törvényszerű elbánással kell véget vetni a pápista papok mindennemű oly beavatkozásának, mely a prot. hivők lelki gondozása és a saját maguk szertartásának azok körüli végbevitelével akarja magát érvényesíteni. Végre azzal zárom be fejtegetéseimet, hogy nagyon célszerű és üdvös hatásúnak tartom, ha az illető — ily események hullámaitól közvetlenül érintett — lelkésztársaink, ha más okból nem is, de éppen ezen kritikus helyzetre való tekintetből összejöveteleket, értekezleteket tartanának, a melyeken is a baj okainak tanulmányozása, az óvszerek, az ellen akció módozatainak keresése és megállapítása igen érdekes és messze kiható megbeszélések s tanácskozások tárgyául szolgálhatnának, mert az ilyen egyesült közös erővel történendő működés és fellépés minden oldalról biztosabb kilátásra és kedvezőbb sikerre nyújtana reményt. Sütő Kálmán, b.-somi ev. ref. lelkipásztor. Az illeték-egyenértékre vonatkozó 1887. XLV. törvénycikk. E lap 1882-ki évfolyamában (18. sz). az 1881. XXVI. tc. alapján az illeték-egyenértékről tanulságos s figyelemre méltó cikk látott napvilágot. Mivel pedig ezen törvénycikk némely határozatai az 1887-ki XLV. tc. által módosíttattak, azt hiszem, nem hálátlan munka ezen ujabb törvényes intézkedést megismertetni. Ezen törvénycikk szerint »illeték-egyenérték 1888. évtől kezdve tiz évre való érvénynyel szabatik ki. Az illeték-egyenérték érvényessége tekintetében 1888. január 1 -jével megkezdett első évtizednek, valamint minden későbbi évtizednek leteltétől számított 90 nap alatt, szabadságában áll az illetékkötelezett félnek új bevallást benyújtani s annak alapján a terhére előírásban levő illeték-egyenérték helyesbítését kérelmezni. Viszont a kincstár is jogosítva van minden évtized kezdetével akár egyes illetékkötelezett jogi személyekre nézve, akár általánosságban új bevallást, elrendelni. — Ha az illetékköteles fél a fentebb megállapított 90 nap alatt, ujabb bevallást nem nvujt be, akkor az évtized végével terhére előírásban álló illeték-egyenérték folytatólag további tiz évre érvényben marad.« (8. §.) A tiz évi időtartam közben is keletkezhetik valamely új illetékköteles jogi személy. Például új gyülekezet alakul, iskola alapíttatik, melyek illeték-egvenértékköteles vagyonnal birnak. — A tiz évi időtartam közben is változás merülhet fel a vagyon állagára nézve, teszem azt adásvevési, csereszerződés, ajándékozás alapítványozás által. Ugy az egyik, mint a másik körülmény az 1881. XXXIV. tc. értelmében (4. §.) az illeték kiszabási vagy adóhivatalnál bejelentendő ; még pedig a) ingatlannak szerzése, kicserélése stb. a csere, a szerződés létesítésének időpontjától számítandó 8 nap alatt, b) ingó vagyonnál a változást követő naptári év első havában, oly módon, hogy a létesítő okirat, eredeti vagy hitelesített példánya becsatoltassék. Ha az okirat eredeti példánya mutattatván be, nyomban vissza is kívántatnék, akkor ennek egyszerű másolata is becsatolandó, máskülönben az eredeti okmány az illeték-egyenérték kiszabása előtt vissza nem adatnék. E bejelentés alapján az illeték-egyenérték a ro évből még hátra levő időre iratik elő, illetve igazittatik