Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-03-04 / 10. szám

ledeztek, repedeztek, úgy annyira, hogy előbb közbiztonsági szempontból bezáratott — majd az 1869-ik évben hatóságilag lebontatott. Az óta, tehát 18 hosszú éven át, romokban hevert az erkölcsiség véghetetlen nagy karára. E tizennyolc év alatt, a rittbergi kisded gyülekezet mindent megtett arra nézve, hogy a romokat eltakarítsa és az Úrnak hajlékát önerejéből megépítse. Hanem, ama nemes törekvése, hogy mindezt önerejéből eszközölje — a felette az óta átzúgott mostoha évek aldastalan voltán sokáig megtörött. Nem csoda ez; mert hiszen a hetvenes évek kezdetétől fogva mostanáig alig volt év, melyben örvendezve arathattak sokat ott — a hol sírva vetettek; ellenben nagyon sok év volt olyan, melyben aszaly, jégverés s más elemi csapások következtében alig-alig termett vető magjok s szűken volt meg betevő falatjuk is, úgy hogy az 1872—1875 - 1879 —1880—1881. években inségi-kölcsönre szorultak. De bár ily áldástalan évek jártak is felettük, mégis mivel folyvást szemeik előtt lebegett az a nagy cél, s mivel emberi számítás szerint, méltó okuk volt bizalommal tekinteni a jövőbe, a mult 1887-dik év tavaszán megkezdették — néhány ezer forint tőkéjökkel, egy új templom építését. Azonban csalódtak, mert az 1887-dik év is, melyhez oly szép reményeket kötöttek — mostoha volt hozzájok, kalászos növényeik nagy részét több ízben történt jégverés seperte el, kapás növényeiket pedig a tartós hévség forrázta le. És most a jobbára földmivelésből élő község népe, úgy szólván, ínséggel, nyomorral küzd, s nincs reménye, hogy a megkezdett művet, mely ott all csonkán, azt egy torzó, önerejéből bevégezhesse. Ily körülmények között a nevezett egyházközség a legnagyobb bizodalommal fordul a nagy érdemű, aldozatrakész közönséghez, a végett, hogy Istentől nyert javaik némi csekély részével kegyeskedjenek segítségükre lenni szent célúk elérése, templomuk felépítésében s ez által tegyék lehetővé, hogy csaknem egy század óta oly hőn ápolt vágyuk elvégre valósággá váljék, s a kik eddigelé az idegen ajkú s vallású nép tengerében csak egy kis sziget valának, fölépítendett templomukban egy új védő bástyát nyervén — a vallás-erkölcsi és nemzeti élet téréin rájuk néző nagy hivatásuk felé biztosabb léptekkel haladhassanak. — Szives ádományok alólirthoz küldendők Rittbergre (Temesmegye, postahely). Budapest, 1888. febr. 17. — Zöld Mihály, rittbergi ev. ref. lelkipásztor. * Halálozás. Mint részvéttel értesülünk, Buzogány Áron közoktatási miniszter nyug. osztálytanácsos meghalt. Nem volt még öreg ember, csak 53 évet élt, de az utóbbi évek nagyon megtörték. Betegeskedett s kedélye is elborult. Tavaly visszalépett hivatalától, melyben résztvett a közoktatás újjászervezésének nehéz munkáiban. Még báró Eötvös József hivta őt meg a minisztériumba titkári ranggal, hogy képviselője legyen ott az unitárius felekezetnek. Buzogány Áron akkor tanár volt a kolozsvári gimnáziumban s ugy emlegették, mint finom műveltségű és sokat tanult embert. Székely nemes családból származott, de atyja a szabadságharc áldozatául esett s Buzogány Áron nehéz küzdelmekkel vergődött fel. Fiatal korában kiküldték Ferenc Józseffel, a mostani unitárius püspökkel a németországi, párisi s londoni egyetemekre. Ott szerzett tudományát s tapasztalatait aztán alkalma nyilt gyümölcsöztetnie a népoktatás szervezési munkái közt. Meg is tette legjobb tehetsége szerint. Mikor tavaly visszavonult, sokan kívánták neki, hogy tálalja föl a megérdemlett pihenést. De nem találta meg. Arca a szenvedés nyomait viselte, egyenes magas alakja meghajlott. Febr. 25-én aztán jobb létre szenderült. Özvegyén kívül négy gyermeke (három leány s műegyetemi hallgató fia) maradt, kiknek fajdalmát az általános részvét enyhítheti. Febr. 27-én délután 4 órakor temették el, a közoktatásügyi minisztérium számos tagjának és nagy részvevő közönségnek jelenlétében. Béke hamvaira! * Szerkesztői üzenetek, F. J. úrnak E. Szives küldeményét s a bejelentett Ígéretet köszönettel vettük. A cikk a jövő számban. K—d S. úrnak. Jövőre maradt, hogy egyszerre közülhessük. — P—r József úrnak. Tudakozódásaira válaszunk: 1. Kovács A. egyházjogtana még nem jelent meg 2-ik kiadásban, de közrebocsátása tervben van. Prot. egyhazjogtant Csecsetka S. pozsonyi evang. theol. tanár adott ki a mult év végén. 2. Eötvös K. L. Egyházi közigazgatás kézikönyvének i-ső füzete a napokban hagyja el a sajtót. 3. Az egyházkerületi jegyzőkönyvek tárgymutatója némi pótlások megtétele végett szerzőjének viszszaadatott, s a mint ezek is készen lesznek, a kinyomatásnak semmi sem áll útjában. iiiiHiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiim HIRDETESEK. A nagy-röcei ágostai hitvallású evangélikus egyháznál egy segéd-lelkészi állomás betöltetni fogván, az ezt elnyerni óhajtók szabályszerűen felszerelt folyamodványaikat, alólirott elnökségnél folyó 1888. évi május hó 31-ig nyújtsák be. Feltételek a következők: 1. Készpénzben évi fizetés 300 frt o. ért. 2. Természetben lakás és fűtés. Kívántatik a magyar és tót-nyelvekben való tökéletes jártasság. Kelt Nagy-Rőcén, 1888. évi február hó 20-kán. Stefancsok Károly, Reusz Lajos, felügyelő. 2—3 ev. lelkész. Régi könyveket, különösen magyarországi nyomtatványokat a történelmi szakból, továbbá irodalom-történeti és szépirodalmi műveket a XVIII. és XIX. századból, valamint XVI. és XVII. századbeli magyar theologiai irodalmat folytonosan vesz méltányos áron Dobrowsky Ágost könyvkereskedése 9—10 Budapest, IV. Egyetem-utca 2. Felelős szerkesztő: Dr. Ballagi Mór. Főmunkatárs: Szőts Farkas. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos: Dr. Ballagi Mór. DEUTSCH M.-féle művészeti intézet Budapesten.