Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-03-04 / 10. szám

Minden superintendentia önállólag gyakorolta a cenzúrát, oly formán, hogy a cenzori tiszttel eleintén a széniorok, illetőleg szuperintendensek, később pedig az egyházkerület által a papság köréből választott egyház­kerületi könyvvizsgálók bízattak meg. Az író, mielőtt könyvét a nyomdába adta volna, benyújtotta azt az egy­házkerülethez. Az egyházkerület aztán soha sem egy, hanem két vagy három cenzornak adta át megbírálás végett s a mennyiben a bírálók úgy találták, hogy az illető munka tartalma sem az ország törvényeivel, sem a vallás alapigazságaival nem ellenkezik, a nyomtatási engedélyt rendszerint meg is adta. A cenzori approbatió példájául álljon itt a Tóth Ferenc egyháztörténetének címlapján olvasható két cen­zori jegyzet. Az egyik így hangzik : »Mivel a törvénynek rendeléseihez van alkalmaztatva, azonban hasznos munka is : kinyomattathatik. Laky Mihály túl a dunai ref. superintendentiaban törvényes könyvvizsgáló.« A másik előbb kelt approbatió, egyszersmind ajánlat is és így hang­zik : »Ezen igen nagy mértékletességgel és szorgalom­mal írt históriát, melynek címje stb,; — mivel ez kü­lönben is sem a vallás fundamentumaival, sem a hazai törvényekkel nem ellenkezik, az én ítéletem szerint bíz­vást ki lehet nyomatni. 0svaid Sigmund a pápai ref. collegium curatora és a dunántúli superinten. könvv­vizsgálója«. Ugyancsak a gyakorlat szabta meg azoknak a bün­tetését, kik cenzori approbatió nélkül adtak ki olyan könyveket, melyeknek tartalma ellenkezett az egyház tanaival, vagy a melyeknek hangja és modora a tisztes­ség szabályait sértette. A leggyakrabban alkalmazott büntetés nemek voltak: a reversalis-adás, a deprecatió (megkövetés) és a könyv elkobzása. A reversalisban, mely ünnepélyes formában állít­tatott ki s a superintendentialis gyűlésen felolvastatván rendszerint jegyzőkönyvbe vétetett, az író fogadást tett, hogy az egyházkerület előleges jóváhagyása nélkül soha többé nem ad ki semmiféle könyvet. így terjesztettek pl. a nyughatatlan vérű Tolnai János elébe aláirás végett 1647-ben egy reversalist, melynek 4. pontjában Tolnai igéri, hogy »imide-amoda illetlen Írásokat, izengetéseket nem tészen és akármiféle könyvek kieresztésében is magát a püspök s az eklézsia híre, tetszése nélkül nem egyelíti.cc A deprecatió szintén az egyházkerületi gyűlés színe előtt ment végbe. A „ Vallási egyesülés ideájának" szer­zőjét (.Pap István vilonyai ref. prédikátor), — hogy a sok példa közül egyet említsek — a Tatán 1823. má­jus 29—31-én tartott superintendentiális gyűlésen Már­ton István, Sebestyén István és Koimár József recenzió­inak meghallgatása után deprecatióra és reversális adásra büntették. Végre az incriminált könyv elkobzása az egyházi közigazgatás által történt. Az állami közegeket az el­kobzás foganatosítása céljából már csak azért sem lehe­tett igénybe venni, mivel az egyházi cenzúráról a kor­mánynak akkor még hivatalos tudomása nem volt. Az egyházi cenzúrának a reformátusok legfőbb hasznát abban látták, hogy saját körükben a pártütők száma megfogyott s a nyugtalan elmék újításának meg­akadályozásával az egyház belső békéje annyira a meny­nyire megóvatott. A polemikus irók magasra lángoló szenvedélve kizárólag az ellentáborra tereltetett.« u O (Folyt, köv.) —y— BELFÖLD. Egy kedves ajándék története. (Három levélben.) 1. Szilágyi Benő ref. lelkész úrnak Gyomron. Nagytiszteletü úr ! Egy darab száz forintos arany­járadék kötvényt szelvényeivel, s az erre vonatkozó alapítványi levelet oly kéréssel van szerencsém ide csa­tolni, hogy ezeket további intézkedés végett elfogadni, s ez alapítványnak rendeltetése céljára leendő fordítása fölött mindenkor őrködni méltóztassék. Fogadja stb. Budapest, 1888. febr. 20-án. Tisza Lajos, m. k. 2. Alapítvány-levél. Az ifjú gróf Eszterházy Lászlónak és gróf Teleki Katinkának 1888. január 31-én tartott esküvőjére uta­zott násznép, a mellékelt száz forintról szóló arany­járadéki kötvényt oly feltétel mellett bocsátja a gyömrői ev. ref. népiskola tulajdonába, hogy az 1-ször ,,Katinka alapíivány" néven alapszerüleg kezeltessék; 2-szor évi kamatja fordíttassék az iskola legjobb tanulói között jutalomkép kiosztandó népszerű olvasó könyvek vásárlására. Budapest, 1888. febr. 20. A násznép nevében Tisza Lajos, m. k. 5-Nagymélt. Tisza Lajos úrnak Budapesten. Nagyméltóságú gróf, kegyelmes urunk! Az a kel­lemes meglepetés, melyben az ifjú gróf Eszterházy László és gróf Teleki Katinka folyó évi január 31-diki menyegzőjére utazott násznép nevében Excellentiád a gyömrői ev. ref. népiskolát, a száz forintról szóló aranv­járadéki kötvény kegyes ajándéka által részesítette, ked­ves kötelességünkké teszi, hogy hálás köszönetünket úgy Kegyelmességed, mint a nagylelkű s fenkölt gon­dolkozású násznép iránt mind magunk, mind egyházunk nevében őszintén tolmácsoljuk. Midőn ezennel kijelentjük, hogy,az alapító levél­ben foglalt feltételeket kötelességszerűleg híven megtar­tandjuk: egyszersmind örvendünk rajta, hogy a »Ka­tinka alapítvány« szerencsés inventiója által, az előttünk különben is kedves és drága név, még késő uno­káink előtt is örökre áldott és kegyeletes emlékezet­ben marad. Hálás köszönetünket megújítva mély tisztelettel maradunk Gyomron, 1888. febr. 26. Nagyméltóságodnak alázatos szolgái, a gyömrői ev. ref. egyházi és iskolai előjáróság: Szilágyi Benő lelkész, T. Kovács István, Potondi Mihály, Tóth János, Potondi András, Katona

Next

/
Oldalképek
Tartalom