Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-01 / 1. szám

»ti pillangói a hideg télnek és fecskéi a zord időnek, hozzatok hírt egy magasabb, szellemi világnak tavaszáról, mely egy ily napon szállott a földre s gyúljatok fel ti apró fénysugarak s világítsatok be a derengő homályba, hogy hadd lássuk meg azt, ki e napon a mennyei szeretetet hozta alá e földre«. Azután szólott Jézusról, a gyermekek áldott barátjáról, a könyörület nagy mesteréről s miután utalt volna arra, hogy az árvaház gyermekei árvaságuk mellett is mily szerencséseknek mondhatók egyébb elhagyatott nyomorultakhoz képest, intette őket egymás iránt való szeretetre, jóltevőik iránt tanúsítandó örök hálára és mindenek felett az árvák atyjához, a mennyei Atyához való ragaszkodásra, engedelmességre, tiszteletre és szeretetre. Már nem annyira az árvákhoz, mint inkább a jótékonyságban munkás közönséghez voltak intézve Doleschaíl Sándor ág. ev. lelkésznek szavai, ki a német beszéd tartását volt szíves elvállalni. Nagy lelki örömmel szemléltük az idén is a felhalmozott hasznos és szórakoztató ajándékok tömegét, mint a _ nemes szívek jótékonyságának hatalmasan szóló jelét. És míg árvaházunk mostani fejlettségét látva az alapítók jogos önérzettel mondhatják: »eddig segített az Ur!«, addig másfelől mi meg örömmel tehetünk ez alkalomból is tanúságot a mellett, hogy az emberek gyengeségei által is hatalmas a mi Istenünk nagy dolgokat cselekedni. Szívünkből óhajtjuk, hogy ne szűnjék meg gondoskodása ezutánra sem! * A prédikátori Tár pályázatáról, melynek határideje mult évi dec. io-én járt le, Szász Gerő szerkesztő és a pályadíjak kitűzője a »Prot Közl.« 51-ik számában részletes jelentést tesz. Ki volt tűzve közönséges egyházi beszédre 60, alkalmira (karácsonyi, húsvéti vagy pünkösti) szintén 60 frank ; keresztelési agendára 40, esketésire szintén 40 frank. Beérkezett a közönséges egyházi beszédre 53, az alkalmira 23, az esketési beszédre 21, és a keresztelési beszédre 13, összesen tehát 110 pályamunka. Birálókul most is Szász Béla, Baló Sándor és Dézsi Gyula kérettek föl, kiknek jelentése után az eredmény közhírré fog tétetni. — A jelentés tudatja továbbá, hogy a Prédikátori Tár II—ík kötete lehetőleg május végéig meg fog jelenni,; hogy Szász Károly püspöknek Jézusról Budapesten tartott beszéd-cyclusa a Pred. Tárban fog megjelenni; végre, hogy a Pred. Tár kiadását Kókai Lajos fővárosi könyvárus vette át oly formán, hogy mig az erdélyi egyházkerület papjai 1 frt kedvezményi áron szerezhetik meg a könyvet, addig a többi egyházkerületek papjaira nézve a kiadó határozza meg a bolti árt, mely körülbelől 2 frt lesz. * Luther biografiája a túlsó táborban. Pozsonyból írják nekünk, hogy ott »Stampfelnél megjelent egy 3 hetenkint kibocsátandó és 7—8 füzetre tervezett munka első füzete. Ára füzetenként 20 kr. Címe pedig ez: y>A protestantismus vádjai a katholicismus ellen. Válasz Masznyik Endre úrnak Luther élete cimü munkájára.« Irta Lepsényi Miklós, sz. ferencrendi áldozópap. Nem tudjuk, mint fogadja majd a vállalatot a megtámadott, ha újév után Pozsonyba visszatér; de annyit minden olvasó, a ki az értelmi színvonalak megbecsüléséhez konyít, már most is mondhat, hogy Lepsényi úr nem neki való fába vágta fejszéjét. Hanem azért csak folytassa megkezdett munkáját: hátha nem vesz kárba egészen?« * Szalva Károly pánszláv tanítót, a Domovy Kalendár hírhedt szerkesztőjét, a kishonti ág. evang. esperes sség fegyelmi bírósága hivatalvesztésre Ítélte. Az Ítélet indokolása többek között ezeket mondja : szükséges, hogy a törvényszék mint protestáns bíróság ez ügy elbírálásánál a prtotestant'smus, még pedig a magyar protestantismus álláspontjára helyezkedjék; mely magyar protestantismus jogai s autonomiája, törvényes exiztenciája a magyar államiságon alapszik, ennek megtámadója tehát egyúttal megtámadója a protestantizmus alapjogainak. Szalva Károly klenóci tanító fegyelmi ügyénél a fősuly arra fektetendő: alkalmas-e a kérdéses könyv tartalma annak konstatálására, hogy e könyv szerkesztő-kiadója nemcsak ellenséges indulattal viseltetik a magyar állameszme iránt, hanem hogy e felfogását a tótajku lakosságnak a műveltség alacsonyabb fokán álló s épen azért könnyebben tévútra vezethető rétegeiben lehetőleg terjeszteni s ez által a jelenlegi államegység fogalmával össze nem egyeztethető aspirációkat felkelteni és ébrentartani, közvetve pedig a magyar hazában lakó nemzetiségek közötti fajgyűlöletet szítani igyekszik. Ha pedig ez megállapítható, akkor az a további kérdés támad: összeegyezhető-e ez érzület s az ennek megfelelő agitativ irányú ténykedés a néptanító állásával, a kinek magasztos hivatása épen abban áll, hogy a jövő nemzedékbe a közös haza iránt a szeretetet csepegtetni s tanítványait a minden állampolgárra nézve egyenlően megállapított jogok és kötelességek helyes felismerése iránt tájékoztatni köteles ? Az első kérdésre határozottan igen-nel kell felelni, mert a könyvnek felolvasott helyei nyilvánvalóvá teszik, hogy az egyes cikkek szerzői s így a vállalat szerkesztő-kiadója is a magyar állameszmének határozott ellensége, mi abból is következtethető, hogy a nemzeti viszonyokat, a különböző ajkú lakosságnak egymáshoz és az állam iránti vonatkozásait nem birálatosan ismertei, hanem a valóságnak szándékos elferdítésével oly alakban akarja feltüntetni, mely mindenkép alkalmas arra, hogy a tótajku nép körében, a magyar nyelvet és a magyar nemzeti törekvéseket a leggyülöletesebb színben tüntesse fel. A mi pedig a másik kérdést illeti, arra is csak igennel lehet válaszolni, mert a hazaellenes érzületnek ily ecclatans kifejezése, mint a minőt Szalva Károly tanítónak a könyv közrebocsátása és terjesztés körüli ténykedése feltüntet, sehogysem hozható összhangzatba a magyarhoni protestáns néptanító magasztos hivatásával, sőt az az ezen hivatás lelkiismeretes betöltésére irányuló kötelesség egyenes megsértését involválja.« * A vasadiak karácsonyja. Szép és kedves emlékű karácsonyjuk volt a vasadi ev. ref. híveknek, kicsinyeknek és nagyoknak egyaránt. Még most is fülembe cseng — mondja a beküldött tudósítás — a vasadi iskolás gyermekek buzgó éneklése, midőn karácsonyestéjén az iskola-teremben általam számukra felállított karácsonyfa gyertyácskái felgyúltak; szinte látni és hallani vélem az angyalok karát, midőn egy intésemre, mint egy mennyei csengetyű zendült meg egyszerre 68 iskolás gyermek ajakán az 56-ik dicséret negyedik versének gyönyörű melódiája. Mikor az ének elhangzása után, örömtől ittasuk szívem teljességéből a gyermekek értelméhez mért módon, hirdetni kezdé ajkam a karácsonyest nagy jelentőségét s azt a kibeszélhetetlen boldogságot, melyet Jézus az ő születése által adott a világnak s majd azon mélységes szeretetet, melylyel a bűnös emberiség s az ártatlan gyermekek iránt, ki azt mondá, hogy »ilyeneké a mennyeknek országa«, megmutatott s megmutat még ma is azoknak, kik őt szeretik, igéjét vallják, parancsait híven követik s neki mind halálig engedelmesek; mikor a karácsonyfára, melynek ágaira iskolai- tan- és íróeszközökön kívül egyébb apró csecse-becsén is valának aggatva, rámutatva ezt mondám : íme az a Jézus, kinek nevében bocsátjuk Istenhez minden imáinkat, s ki maga tanított meg minket a legszebb imára; ki oly sok örö-