Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-02-26 / 9. szám

Harmincegyedik évfolyam. 9. sz. Budapest, 1888. február 26, PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ksr. Kinizsy-utca 29, sz. I. em. Előfizetési ára: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj külön 30 kr. tfT Teljes számú példányokkal mindig szolgálhatunk. Népünk s társadalmunk némely uralkodó bűneiről. A farsang lezajlott, minél rövidebb, annál zajosabb, a húshagyó kedd éjjeli Harangjának megkondulása jelt adott a hosszú böjtre, a katholikus világ hamvat hint fejére s mindenki vezekel.. . . Mintha ily külső cselekvényekkel lehetne gátat vetni a bűnnek ; terjedésének a társadalomban, térfoglalásának a szívekben. Mert terjedése a társadalomban — olyan mint a ragály, a szivekben mint a rákfene. Nem böjttel és hamuval, de lelki elmélyedéssel gondolkodni a bűn terjedésének jelenségeiről, valóban méltó; s ez elmélkedésnek nem csak a templomi szószéken, a társadalmi emelvényen s az irodalmi téren is méltó helye van. Nem tegnapi tárgya elmélkedésemnek, nekem is, ámbár megvallom — készületlen voltam épen e mai előadásra s csak pár napja szedhettem össze eszméimet. Azért előadásom töredékességeért már eleve bocsánatot kell kér(legalább nem. Tárgyamért nem O J mentegetem előre) magamat; mert az, ha kényes terek érintésére csábít is itt-ott (melyeket azonban lehetőleg kerülni, vagy legalább gyöngéden igyekszem érinteni) sokkal fontosabb s átalánosabb érdekű, mintsem mentségre szorulna. A mult évben egy cikksorozat ragadta meg figyelmemet a »Revue des deux Mondes«-ban »Le Combat contre le Vice« (a bűn elleni küzdelem) HaussonvilletőL a kinek a társadalmi kérdések erkölcsi oldalról való fejtegetése, ugyanazon folyóiratban, már előbb is ismeretes volt előttem. Mai tárgyam, de már régi tárgya szemlélődéseim s elmélkedéseimnek rokonságban levén az övével, kétszeres figyelmet fordítottam rá s nagy tanúsággal olvastam fejtegetéseit s melegen ajánlom azokat t. hallgatóim közül is azoknak, a kik hozzá juthatnak. Annál is inkább, mert mai előadásommal, bár rokontéren, de egészen más utakon kell járnom, mint a kitűnő francia moralista. O egészen Franciaországra s különösen Parisra szorítkozik s e téren nyomozza a bűn utait, a bűnügyi statisztika adatai és eredményei közvetítésével és kiterjeszkedik a büntetés rendszereire is, melyeket én — legalább ma — egészen érintetlenül hagyok. A bűnügyi statisztika sem az én terem. Én csak saját tapasztalásaim s megfigyeléseim után igyekszem, vallási s erkölcsi szempontokkal világítani meg a bün setét utait a társadalomban, a mint az nálunk a fővárosban s künn a vidéken, a mi népünk körében jelentkezik, terjed, folytatja romboló működését, szedi áldozatait s ássa alá — a franciáknál sokkal egyszerűbb, kezdetlegesebb társadalmuunkat. A mi fővárosunk a franciákéhoz képest csak kis város, körülbelül oly arányban áll ahhoz, mint Budapesthez a mi vidéki városaink; de elég nagy s eléggé főváros arra, hogy itt is jelentkezzenek a nagy város nyomorai, melyek a végletek érintkezésében oly kirívóan mutatkoznak. A legnagyobb jóllét és gazdagság, fényűzés és pompa érintkezése a legnagyobb — a hajléktalan és félmeztelen nyomorral. Különös, de ugy van: hogy a bűn utján is, épen mint a nagy városokban, ugyanezek a végletek találkoznak. A nagy gazdagság és jóllét épen olyan terémkeny talaja a bűnnek, "mint a nagy nyomor. A bőségben uszó, szükséget soha sem ismerő, minden kívánságát, minden vágyát egy gondolattal mintegy varázspálcával betölteni képes ember ép oly hajlandó magát egészen a maga kedvének és a gyönyörök mértéktelen élvezetének adni s azt mondani az evangeliumi gazdaggal: »Egyél igyál én lelkem!« mint a mindent nélkülöző nyomor, a szükség által hajtva, bűnre vetemedni. S a hol ez a