Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-02-19 / 8. szám

csak felette kedvező esélyek mellett feltűnő, kiváló" prosperálás szülhetne nagy későre oly kedvet, milyennek a kezdet percében kellene vigan és magasan lobogni. De így általánosságban, még egy lényeges kifogásunk van a tervezet ellen, s ez nem más, mint a gyám-intézet központosítása. Nem akarjuk újra elzengeni, mit előttünk már annyian elmondottak, hogv nagy tömeg pénznek egy helyre összepontosítása — a jövőre nézvést — mily "veszélyeket rejt magában (devalvatió, háború, bukás stb.); csak azt emeljük ki, hogy mennyire veszít a tőke jövedelmezőségéből s mily sók vidéket foszt meg áldásától. A mi kisded gyámintézeteink csekély eszközökkel nagy eredményeket tudtak elérni; s a mellett áldásai voltak a vidéknek. A . mai világban a legsolidabb ember is juthat pillanatnyi zavarba, midőn könnyen hozzáférhető kölcsönre lenne szüksége, s ilyenkor lelkészekre és egyházakra, az ily egyházmegyei pénztárak áldásos volta ki sem mondható. Pedig az ily kölcsönök, biztos kezesek mellett, a kegyeleti átalányt sem feledve, s azt sem mellőzve, hogy egyházak s teljes biztosítéku egyének (i. helyen betáblázás mellett) szintén szívesen folyamodnak ide, nem csak hogy teljesen biztosak, mint azt évtizedes példák igazolják — hanem jövedelmezők is — a közjóra. És ha jőne — az Űr akaratából — akár háború, akár szerencsetlenség: itt és ott bizonynyal kárt okozna, épp úgy mint a rettenetes jégvihar, mely egész vidékek felett vonul keresztül ; de a nagyobb rész mentve maradna, s az egész soha sem veszélyeztetnék. Látnivaló ezekből, hogy én — a magam részéről — az egyházmegyei gyám-intézetek s illetve azok erősítésének, kifejlesztésének pártján állok. Úgyde a törvény világosan egyetemes nyugdíj-intézet felállítását követeli. Miként lehetne e két ellentétes fogalmat kiegyeztetni, hogy a gyám-intézet egyetemes legyen ugyan, de egyházmegyénként működjék? ezt, ha a nt. szerkesztőség szívesen fogadja *), egy újabb cikkben óhajtóm kifejteni. Nagy-Váty, 1888. február, Morvay Ferenc, reform, lelkész.1 *) Örömmel vesszük Szerk. TARC A. Az ev. ág. hitv. egyház zsinata 1791-ben.' Most midőn az ev. ág. hitv. egyház zsinattartásra készül és az 1887-dik évi közgyűlés jegyzőkönyvének 43-dik pontja értelmében újból bizottságot küldött ki, mely a zsinat előmunkálata dolgozza ki és terjeszsze be javaslatképen a jövő egyetemes gyűlésnek : talán nem lesz érdektelen megtudni, hogyan volt megalakítva az 1791-dik zsinat, miképen folytak le tanácskozásai és milyen szellem uralkodott tagjai között? Az evangélikusokat zsinattartásra II. Leopoldnak a protestánsok iránti kedvező magatartása és különösen az 1790-ben nov. 7-kén és 1791-ben jan. 18-kán leérkezett leiratai bátorították fel, melyek a 26-dik cikkben, az 1791-diki országgyűlésen törvény erőre emelteitek és I. Leópold és III. Károly sérelmes intézkedései kiküszöbölésével a bécsi 1608-dik és a linzi 1647-dik évről szóló békekötések és szerződések jóváhagyásával a protestánsok jogait körülírták, helybenhagyták és minden időre érvényeseknek tekintették.*) Ily kedvező körülmények között ült össze á zskiat Pesten vármegyeház nagytermében. Jelen voltak hivatalból báró Prónay László de Tóth-Próna et Blatnicza mint elnök, Balogh Péter de Ocsa mint egyetemes felügyelő, ki az elnökséget nem akarta elfogadni és báró Prónay Sándor mint egyetemes másodfelügyelő. Saját személyök jogán megjelentek : Jósias, Szász-Coburgi herceg, báró Prónay Gábor Gömörmegye főispánja, báró Podmaniczky József tanácsnok, Beniczky Sámuel de eadem és a királyi tábla elnöke, Tihányi Tamás de Ebecztk. a curiának másodbírája, valamint Hellenbach György, István és Elek báró urak. Az egyes kerületek következőképen voltak képviselve : a dunáninneni kerület Szilvay István de Bela, kerületi telügyelős és Torkos Mihály súperintendensen kívül, 16 világi és egyházi képviselő által. A dunántúli kerületet képviselte Matkovics Pal törvényszéki ülnök és kerületi felügyelőn és Hrabovszky Samu superintendens, valamint 26 világi és egyházi kiküldött. A bányai kerületből megjelentek Radvánszky János de Radvány lovag és tanácsnok, nem különben kerületi felügyelő, elnöktársával Szinnovicz Mihály superintendenssel és 24 világi és egyházi képviselővel. A tiszai kerületet képviselte Radvánszky Ferenc de Radvány, mint kerületi felügyelő és Szontagh Sámuel mint superintendes, nem különbén 25 világi és egyházi követ; Az első nyilvános gyűlés szept. 14-kén Brunswik gróf ő exellentiája mint kir. biztos jelenlétében tartatott, ki hosszabb beszédben visszaemlékezett a kir. kegyről, melynek tulajdonítandó e zsinat megtartására vonátkozó engedély, intvén a jelenlévőket, hogy tanácskozmányaik alatt a más hitűeket ne sértsék és. határozataikat úgy hozzák, hogy nemcsak egyházuk, hanem a közös haza jóléte és felvirágoztatása előmozdíttassék. Miután Balogh Péter a hálaérzelmeket tolmácsolta, a jegyzők Balogh Mihály és Ráth Mátyás lelkész személyében megválasztatván a zsinat végképen megalakültnak nyilváníttatott. *) Az országgyűlésen 543 tag a protestánsok mellett és csak 81 papi személy szavazott azok ellen,, a mi csakugyan akkor, 100 év előtt, sokkal kedvezőbb viszony volt mint ma, mikor az országgyűlés, a kormány, sőt még A .bíróságok sem tudnak, vagy nem akarnak érvényt szerezni egy szentesített törvénynek, mely az elkeíesztelések iigyébea hozatott. ' W. S. '