Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-02-12 / 7. szám

voltak. E hitelvi gyümölcsök a protestantismus elveivé lettek, oly elveivé, melyek hit, tudomány, paedagogia s erkölcs számára életerőt rejtenek magokban s ezzel a protestantismus fennállását és fejlődését minden oldalról s minden időre biztosítják, másrészt általános mivelődési tényező fokára emelik a protestantismust. Alaki elv az egyház elve, mely azt az ismertető jegyet fejezi ki, hogy a reformáció hitelveit vallók látható társulattá, egyházzá egyesülnek. Az anyagi elv egyike a sz. irás hitforrási tekintélyét, másika a protestáns ember igazulási nagykorúságát hirdeti. Az alaki elvre megjegyzendő az, hogy semmiféle egyház nem üdvözít; üdvözítő az Isten kegyelme mellett csak az egyház tagjainak hite s élete lehet; e hit s élet pedig nem az egyesülés létezésétől függ, hanem az egyesület szellemétől, elveitől. Tehát az egyház elve csak is a többi anyagi hitelvektől nyeri értékét. És valóban a protestáns sarkalatos anyagi hitelvek oly kiapadhatatlan források, melyekből az egyházi közönség és élet kifogyhatatlan erőt, üdülést s fejlődési képességet meríthet. Eszerint az egyház csak testi kifejezője azokból a forrásokból merített erőnek; élettel, értékkel csak úgy bír, ha épen azokból a forrásokból merít erőt. Igaz, hogy a reformáció első századaiban épen az egyház mint testület védte meg az anyagi hitelveket vérontással is; és ennyiben akkor az alaki elv birt legfőbb szereppel s nyomatékkal a prot. elvek sorában. De amint a tudomány s mívelődés folytán békésebbekké alakulnak a századok, az elvek szerepe s nyomatéka is változik: az anyagi elvek lesznek az egyház védőivé, és hódítókká az egyház testi gyarapodása javára. E hódítás eléggé szembetűnő is, nem annyira az áttérésekből mint inkább azon jelenségből, hogy egyre oszlik a vallási babona, a hitfelekezeti türelmetlenség és a középkori hierarchia alattvalóinak kiskorúsága s gyámoltalansága. Igaz, hogy ez alattvalók nevelése nincs is a pápai állam tanügyére bizva, amely bizony a 19. század második felében is igen gyarló volt. Egyes kedvezőtlen tünetek dacára is az egy akol és egy pásztor eszméjének valósulása felé halad az emberiség — a protestáns hitelvek javára ! A jól felfogott anyagi hitelvek képviselil c a protestáns szellem magvát és teszik protestánssá a reformátoroktól megújított egyházat, aj Életszabályozó hitforrás a szent irás vallás-elkölcsi szelleme, szellem, mely minden tökéletesedésnek barátja, nem pedig betű, amely öl. b) Minden keresztyénnek nagykorúvá kell lennie ; e keresztyén nagykorúság a sz. irás szellemének az ész-és lelkiismeretnek öntudatos összhangzatában nyilatkozik, és nem bizza magát kiváltságos osztály gyámságára sem a hitforrás használata sem az Isten előtti felelősség s igazulás tekintetében. Ily nagykorúságnak sok a kelléke; ismeret, hit s erkölcsi érzület fejlettségét kívánja. És épen a nagykorúság előkészítése érdekében bir nagy jelentőséggel a családi s iskolai nevelés-tanítás is. Protestáns szellem gyümölcse az a haladás, melyet a 16. 17. 18. 19. századbeli protestáns neveléstanítás elmélet s gyakorlat tekintetében tanúsít. Első rendű hősökként csak néhányat kell említenem: Comeniust, Frankét, Pestalozzit, Herbartot stb. kik az általános népnevelés hirdetői, elhagyottak nevelésének megalapítói, az újkori tudományos paedagogika atyái stb. — Es nem csak egyesek, hanem protestáns egyházak s országok is mintegy versenyezve javítják az oktatásügyet. Egyházak s országok sorában a protestánsok elsőrendűek és példányképek. Azonban e protestáns oktatási buzgóság nem maradt elszigetelve a protestáns egyházban; mozgalmat indított az egyébb ker. hitfelekezetek tanügyében is. Tanúság rá egyebek közt a jezsuiták oktatási fáradozása és az az érdek, melyben a katholikus egyház s különösen a katholikus államok a népoktatást is részesítették a reformatió óta. Igaz, ez az érdek s fáradozás egyházi szempontból inkább önvédelmi, és nem oly őszinte elvi érdek mint a protestantismus körében. Álljanak itt egynémely statisztikai adatok a népoktatás köréből, 1000 lakosra esik (Dr. Brachelli statisztikája szerint) : Német birodalomban (18S1) 157 népiskolai tanuló, Poroszországban (1882) . 159 Angliában (1881). . . . 130 Svédországban (1881) . . 146 Norvégiában (1879) . . 135 Svájcban (1882) . . . . 157 Ausztriában (1880) . . 109 Franciaországban (1880) . 133 Írországban (1881) . . . 88 Olaszországban (1879) . 73 Oroszországban (1877) . 23 Romániában (1882) ... 22 népiskolai tanuló. Ez adatokhoz kiegészítésül járulnak még a következő megjegyzések. Poroszország (1876) 100 lakosra esett 65 evangelikus és 34 hatholikus ; 100 iskolás gyermek közül 73 evangelikus és 17 katholikus. Eszerint míg az evangelikus és katholikus lakosok viszonya közel 2 : 1, addig az evangelikus és katholikus iskolás gyermekek viszonya közel 5 : 1. Azaz míg az evang. lakosok száma csak 2-szer több a kath. lakosokénál, addig az evang. iskolás gyermekek száma 5-ször nagyobb a kath. isk. gyermekeknél. E számok kiválóan jellemzik a két hitfelekezet népoktatási törekvéseit. — Spanyolországban (1878) 1000 tanköteles gyermek közül csak 481 látogatta az iskolát. Hadkötelesek közül Olaszországban (1878) 50% olvasni írni nem tudott, a volt pápai államban pedig 64%; ellenben Angliában (1880.) csak 5 — 6°/0

, Poroszországban (1879) 3°/0

hadköteles nem tudott olvasni írni. Franciaország tauügye a porosz háború (1870) óta jelentékenyen javult. Bajorország a kormánynak köszönheti népoktatása virágzását. Magyarországban átlag a tankötelesek 80%-a jár népiskolába ; legkedvezőbb (88°/0

) az ág. evangélikusok el. iskolázása; sokkal kedvezőtlenebb a görög katholikusoké és a gör. keletieké (60—68°/,). Mindez adatok a protestánsok mivelődési érdemeit ismerik el és a protestáns szellem nemes törekvéseit igazolják. Ámde végre a reformáció nem csak tény, de elv is, a folytonos megújulás, folytonos reformáció s haladás elve. — Ez elv táplálja nagy , mérvben a szabad vizsgálódást s munkásságot a terme

szetismeret, a phi— losophia és társadalmi tudományok s humánus intézmények körében. Nem szabad itt senkinek úgy járnia, mint járt Galilei, csillagászati felfedezéseivel. Es a haladás tekintetében ovakodnunk kell egyrészt elbizakodástól, másrészt protestáns szellemünk, elveink megtagadásától ; ovakodnunk kell annyival inkább, amennyiben a haladás terén csábító és fékező körülményekre akadunk. Ilv csábító pl. mindenben az érdemdús reformátorokra hivatkozni, kik minden képzettségűk s nemes erélyök mellett mégis a protestantismusnak csak magvait hintették el, hitelvek és tudományok megítélése tekintetében. Merev ragaszkodás mellett a protestáns egyház római katholicismussá, bevégzett hit- s egyházrendszerré válnék. De meg figyelembe veendő az is, hogy a reformátorok nem minden tekintetben tekintélyek. Valamint