Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-01-01 / 1. szám
látja a legfőbb erkölcsi törvényt.2) Később maga Luther is beleegyezett az aristotelesi iratok eredeti görög szövegének a scholastikus magyarázatok (»ohne Commente«) nélkül való használatába, a mennyiben a magyarázók a római dogma eszközévé tették Aristotelest. 3 ) így keletkezett Melanchton kezdeményezésére a prot. tanfejlődés további folyamán a prot. egyetemeken egy új aristotelismus, mely egyszerűsége és szabadságára nézve különbözik ugyan a scholastikának üres subtilitásaitól, azonban Aristoteles iratainak, főleg pedig lélektanának a vallásos hitnek megfelelő értelemben való átalakításával újból ahhoz közeledett. Egy újabb, önállóbb philosophiának az egyetemes prot. alapelvek alapján való fejlesztése- a későbbi időre maradt fönn 4 ) (Uberweg). Dr. Szlávik Mátyás, a philosopliia tanára Eperjesen. BELFOLD. A Szász Domokos-féle indítvány tárgyalása a Konvent 1887. nov. 25-iki ülésén.^ Először maga az indítványozó szólott a kérdéshez, polemizálva a Fejes-féle módosítvány ellen, majd így folytatá beszédét. Az indítvány szerint az egyetemes egyház folyó jövedelmeinek terhére 20,000 frt van számításba évenként felvéve, tehát a közalap jövedelmeinek aránylag nem is nagy része. Ezen 20,000 frt úgy céloztatik az indítvány szerint a költségvetés terhére felvétetni, hogy ez kamatját képezi azon tőke befektetéseknek, a melyek által részint az egyes egyházközségek építkezési szükségleteit fedezni, részint a papi javadalmak alaptőkéjének biztosítását célozom keresztül vinni. Ezen 20,000 frt 5°/0 -os kamat számítással 400,000, 6®/0 -os kamat szerint 300,000 frt tőkének felel meg. Ha az egyetemes egyház képes ilymódon 3 és 4 száz ezer frt tőkét befektetésekre íordítani és pedig azonnal kimutatandó szükségek pótlására, az egyes javadalmak állandó javítására, az elhalaszthatlanul szükséges egyházi építkezések gyors keresztül vitelére, templomok jobb karba helyezésére, úgy hogy annak kamatja az egyetemes egyház által DÍZ-tosíttatik, mint olyan testület által, mély úgy vélem, hogy mindenek felett az erkölcsi biztosíték minden garanciájával bir : az egyes egyházkerületek semmi kockázatba nem mennek bele, mert azon tőkék, melyek befektetésekre fordíttattak, melyek el nem tulajdoníthatók, Melanchton jelentőségét a bölcsészeiben kitűnően jellemzi Ricluer Arthur > Melanchthons Verdienste nm den philos. Unterrichti, Leipzig 1870. című művében. 3) Helyesen emeli ki Ueberweg: i>Luther vallásos s nem philos. genie volt, s ennyiben antispekulativ; Melanchton pedig fogékony és rendező (»Loci theologici*), nem pedig produktív természetű. Epazért a philosopliia szükségességéről meggyőződvén, csak az ókori bölcsészek közül lehetett választania. Melanchton az epikureusokat istenteleneknek, a stoikusokat az istentanban fatalistikusoknak és ethikájukban rigoristikusoknak, Platónt s a neoplatonismust határozatlannak és háretikusnak tartotta. Egyedül Aristoteles felelt meg az új egyház szükségletének, »mint a forma mestere.« 4) Az egész § ra nézve v. ö. Erdmann »Grundriss der Gesch. der Philosophie® 3. Aufl. Berlin 1878. I. 232. §. tanárom lévén, annak füzeteit is birom ; Ueberweg >Grundriss der Gesch. der Phil.« 6. Aufl. von Heinze, Berlin 1883, III. 19. s köv. 1., a hol az ide vonatkozó bibliographia gazdagon van felsorolva; Schwegler »Gesch. der Philos. im Umriss* 11. Aufl. von Koeber, Sttutgardt, 1882,130. 1. Cárié re M. »Über die philos. Weltanschauung der Reformationszeit*, Stuttgardt, 1847. s köv.. Falkenberg »Geschiclite der neueren Philosophe* Leipzig 1886. 36. 1., s a reformátorok élete és irataira (ezeknek kiadása) vonatkozó gazdag irodalmat. de kamatjaik használatára az egyes kerületek jogosítva vannak: ha e tőkék kamatját az egyetemes egyház költségvetésébe állandóid felveszszük, ez altal az illető tőkék kamatjövedelme teljes biztosítékot nyervén, azon célok, melyek javára ezen alapítványok kamatai kiszolgáltatnak, semmiféle rövidséget nem szenvednek. Ez az első, hogy az egyes kerületek és az egyetemes egyház közti ezen kölcsönös bizalmon alapuló viszony lehetővé teszi a nagyobb mérvű befektetéseket, a melyek a közalap folyó jövedelmeiből csupán nemcsak hogy egynehány esztendő alatt, de — lehet mondani — egy-két generatiónak életében oly méretekben nem keresztül vihetők. Mert ha a segélyezésnek azt a módját követjük? hogy a mit az egyetemes egyház papi javadalmakra évenként kiadhat, azt tőkésítse, és ezen évi 50—100 frtok tőkésíttetvén a most élő egyes papok csak azok kamatját élvezzék, s majd 30—40 esztendő múlva lépjenek az illető papok azok javadalmainak élvezetébe, ez oly hosszú időre elodázná a papok helyzetének javítását, hogy a segélyezés ezen módjával kísérletet tenni nem volna helyes. Mig így ezen indítvány szerint, számba vetetvén az egyes egyházkerületek kötelékébe tartozó legerőtlenebb egyházközségek és azoknak papi javadalmai, az illetők azon javaknak, melyek számukra megállapíttatnak, melyeknek az előbbi javaslat szerint csak 30—40 év múlva juthatnának élvezetébe, azon javaknak azonnal hasznát vehetnék, mert azon idő alatt is, míg ezeknek tőkéje létre jön, azon kamat fizetés kötelezettség által, melyet az egyetemes egyház magára vállal, azonnal az illető javára folyósítható. Ezen idő 32 esztendő. Ezen idő alatt magát a tőkét, mely ezen javaknak állandó fundamentumát képezi, létre kell hozni, létre pedig oly módon, hogy azon tőkének megfelelő i1 l2 0 l '0 -ox. évenként össze kell gyűjteni, tőkésíteni és kamataival együtt növelni, hogy ezen 32 év alatt ezen tőkeösszeg, mely az illető javadalmaknak állandó javítását célozza, jöjjön létre és az illető egyház községek állandó, — a mi hitünk szerint minden időket túl élő — tulajdonáva váljék. Kérdés, hogy ezen idő alatt a 1V2V0 hogy biztosíttass ék ? Kötelezhetők, a mennyibena lehetőség engedi, első sorban az érdeklett egyházközségek arra, a melyek javára a kerület és egyetemes egyház ilyen gyors és sikeres és nagyobb mérvű segélyezéssel járul, hogy ők maguk is járuljanak annyiban a saját jövedelmük biztosítására, hogy azon tőkéknek, melyeknek folyó jövedelme azonnal papjuk javára folyósíttatik, eszközöljék képzését. Ha 2000 forintot veszünk fel, mint tőkét egy papi javadalom javítására, tehát 100 frt állandó segélyt akarunk annak a lelkésznek azonnal folyósítani, ezen 2000 frtnak másfél százaléka évenként 30 frt. Ha ennek évenként való beszolgáltatására az egyház község magát kötelezi ez által önmagának gyűjti meg azon tőkét, mely 32 éven túl is ezen papi javadalom alapjának biztosítására szolgál. Ha az egyházközség — mert a leggyengébbekről van szó — esetleg nem képes e 30 frtot beszolgáltatni, más módja is lehet a megoldásnak. Az a módja pl. hogy e 30 frt a lelkész részére utalványozandó javadalomból tartassék vissza: így pl. 400,000 frtnak il /2 °/o 6 ezer frt. Hat ezer frttal évenként az egyes kerületek, ha nem is tekintünk másra : az államsegélyből is provideálhatnak erre. De lehet másnemű segélyforrásból is ezt fedezni. A másfél %~o s tőkeképzés ezen processusát az egyházközség, esetleg egyházmegye, kerület, sőt talán jöhet eset elő, hogy maga az egyetemes egyház saját maga fedezze. így a tőkeképzésre az illető javára a legutolsó
