Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-10-23 / 43. szám

KÖNYVISMERTETÉS. „Képek Abos egyházközségének múltjából." Ezen cím alatt jelent meg- e napokban Eperjesen Kósch Árpád könyvnyomdájában Binder Károly, az eperjesi ev. tót egyházközségnek ritka szép és becses könyvtáráról ismeretes tanítójától, s Fizéli Frigyes a jelenlegi abosi lelkésztől egy rövidebb egyháztörténeti füzet 10 fényképpel illusztrálva az 1887. évi szept. hó 18-án tartott 100 éves templomi jubileum emlékére. A jubileum annak idején fényesen sikerült; az alkalmi beszédeket Fizély Frigyes tót, Placskó István ó-falvi lelkész pedig magyar nyelven tartotta, mely alkalommal szép közönség rándult le a regényes fekvésű Abosra a szomszédos Eperjesről is. A mellékelt képek Divald Károly előnyösen ismert fényképésztől erednek s mutatják Ábos s a szomszédos falvak fekvését, az abosi egyház jelenlegi működési terét, az egyház hivatalnoki házát s presbyteriumát, tanító- s lelkészlakát, Ujházy Albert az egyház legnagyobb jóltevőjének nyughelyét, az. ev. templomot, annak belső berendezését, Ujházy lakhelyét stb. A füzet különben néhai Ujházy Albertnek s bánatos özvegyének, Priessnitz Teréznek van ajánlva, tiszta jövedelme pedig a torony- és harangalap javára fog fordíttatni. A kettős szerzőség akként van megosztva, hogy a könyvbuvár Binder K. az egyház érdekes múltját, Fizély pedig annak újabb és legújabb viszonyait ismerteti. Abos helysége Sárosmegyének s tán hazánk egyik legszebb vadregényes pontján fekszik, s a természet alkotásainak szépségét a kassa-oderbergi nagy vasúti építmények, hidak és átmetszések még emelik, úgy hogy a történelem tanúsága szerint a királyhegyen kívül épen az abosi-kőszegi hegységek és erdőségek voltak Mátyás királynak kedvenc vadászterei és mulató helyei s a mostani vasúti állomással szemközt álló kősziklán szép vadászkastélya volt, melynek alapja s pincéi máig is láthatók. Abos a 13-ik században keletkezett s Aba Mihály, Trencsényi Csálc Máté szövetségesének birtokába került, majd később a Péchy- és Máriássy-család fészke lett. Grislca János alatt, leit Mátyás Sárosmegye főispánjává is nevezett ki, a hussziták foglalták el Sárosmegye déli területét, kik aztán Szinyén, Radácson, Kőszegen és másutt templomokat is építettek, s Luther idejében a reformátió megtisztított tanához csatlakoztak. Sárosmegyében gyorsan terjedett a reformátorok tana, mindjárt a hitújítás hajnalán több Önálló gyülekezet alakult, de Abos sehol sem említtetik mint önálló egyház, hanem csak mint a szomszédos lemesi egyháznak filiája. 1631-ben elvált Lemestől és Dobrosay Dánielt válas/.tctta lelkészül, a mikor már kőtemplommal, aranyozott ezüst kehely tálcával s egy haranggal bírt. De már 1636-ban ismét a hatalmas lemesi egyházhoz tartozott, a mint a can. vis. jegyzőkönyv bizonyítja. A Tökölyi-féle mozgalom után megjelent Sáro^megyében a szepesi káptalan prépostja Bársony György, Kolozsváry Imre egri kanonok és Szegedi István jászói prépost kíséretében, s az osztrák császári katonaság segítségével megkezdték Abos és lakosságának erőszakos katholizását, elszedték a protestánsok templomait s elűzték lelkészét és tanítóit. A dicső emlékű II. Rákóczy Ferenc győztes fegyverei újból visszaadták a protestánsoknak régi templomaikat; így Kőszegen is (melyhez Abos tartozott), de az 1690-ben elhalt Stoba András helyére a kicsapongó életű Kegyes János választatott, a ki később kitért s Kőszegnek utolsó papja volt. Abos pedig ismét Zsegnyétéhez csatoltatott. Majd Sztáray Imre jött 3 blébánossal a sárosi archidiákón vezérlete alatt, hogy az ev. templomot elvegye, azonban úgy Sztáray, mint a később odaküldött Görgey törekvése, az abosiak vasakaratán és áldozatkészségén tört meg, a miért az akkori superintendens őket megdicsérte, kiemelvén hithűségöket s áldozatkészségöket, s fölhívta a sokat szenvedett abosi egyházat, hogy új lelkészt hívjon meg a 75 éves Platányi Illés személyében, kit Pfannschmidt Keresztély lőcsei lelkész s ev. püspök avatott föl abosi lelkészszé. A sok zaklatás miatt Píatányi halála után az abosi egyház újból előbb Budamérhez, majd ismét Zsegnyéhez csatlakozott. Régi templomát is 1748 körül vesztette el. II. József türelmi rendeletének hirére 1782. február 2-dikán Girálton hálaünnepélyt rendeztek a sárosmegyei protestánsok, melynél Berzeviczlcy Imre főesperes és Nikolai Sámuel eperjesi lelkész-szuperintendens mellett még Klementisz Mátyás kisszebeni, Migyellca János zsegnyei s Liptny Mátyás margonyai lelkész fungált, mely girálti ünnepély az abosi egyháznak újraszervezésére is jótékonyan hatott, mert jó sokáig Palkó János házában tartatott az istentisztelet. S már 1784-ben folyamodott az abosi egyház szabad vallásgyakorlatért, majd egy év múlva templomépítési engedélyért, a mi meg is adatott. Akkor lett Ilulvey János, az egyszerű berettői molnár az egyháznak új alapítója s legnagyobb jóltevője, a midőn egy templomépítési tanácskozás alkalmával ezer forintot és minden építési anyagot ajánlt föl, mi aztán a többiekre is ébresztőleg hatott. Dorottya leánya az Eperjesen most is virágzó Pap-családnak törzsanyja. így vetette meg az abosi egyház mai templomának alapját, miután 1748 körül »Putnok« nevű dombon álló templomát elvesztette s egészen 1786-ig a nyilv. istentiszteletet nélkülözni volt kénytelen. Az egyház újjászervezése óta következő lelkészek és felügyelők működtek Aboson: Schulelc János 1787 — 1816, Ealbschuh Dániel 1816— 1818, Komjáthy K. Péter 1818—1821, Zim,mermann Pál 1821—1825, Lnjko Mátyás hét hónapig, Félix Imre 1825—1827, Pankuch János 1827—1862, Brockén Lajos 1863 —1866, Ostermann Pál 1866 —1869 és Fizély Frigyes, a jelenlegi leikés/. 1869 óta. Felügyelők: XJjházy Sámuel, László s Albert, utóbbi az egyháznak nagy jóltevője, 1876 óta Jelenik— Almássy látván s dr. Mosánszky Győző, a je'enlegi felügyelő Boros Zsiga eperjesi ügyvéd.*) A magyarhoni evang. protestantismus történetére nézve e kis füzet is nyereségnek mondható, mert meggyőződésünk szerint csakis az egyes egyházak vagy esperességek monographiái alapjan írható meg majd alaposan a magyarhoni protestantismus eseményekben gazdag története. A derék selmeci Breznyik példáját kisebb-nagyobb szerencsével követték : Weber Samu, Mikulik József, Ilórk József, Stettner, Kramarcsik, követi dr. Kreichel, Ujjág Károly, Münnich Sándor, s követte volna a derék Grátz Mór, ha Gölnicbányán marad. A legtöbb egyház keletkezése, s onnan a sűrű jubileum napjainkban, II. József idejére vezethető vissza, gyűjtsük tehát össze az adatokat egy majdan megírandó magyar egyháztörténetre! Ott van p. o. a —- fájdalom — korán eihunyt Mikulik J. derék kéziratos monographiája : »A gömöri ev. esperesség története« címmel, mely nem száraz adathalmaz, feldolgozatlan ismeretanyag, hanem ép történeti érzékkel s nagy forrás-tudománynyal van megírva, *) Hörk József: »A sáros-zempléni esperesség története.* Kassa 1885. 350. s köv. lap.