Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-12-04 / 49. szám

elejétől végig, lélektani alapon, szerves összefüggésbe hozza a módszer egyes tételeit. E két munka kifolyásának, mintegy alkalmazásának tekinthetők, mind azon könyvei, melyeket részint népiskolai, részint képző-íntézeti használatra írt. E célú munkák közül különösen kettő magaslik ki. Ezek közül a régibb, melyet Bánhegyivel még Nyíregyházán írt »Népiskolai tan- és olvasó-könyvbe 1869. Intentiója e munkának az, hogy a népiskolákban tanítható reáliáknak tananyaga egyes képek — pl. földrajzi, természetrajz, történeti stb. kép — köré csoportosíttassék. Hasonirányú a »Falusi iskolások könyve®, melyet legjobb nevű hazai paed. Íróinkkal u. m. Gyertyánfy István és Kiss Áronnal együtt írt. Ha 1 adásrak e munkában az mondható, hogy az egyes képek határozottabban kikerekítvék, s a népiskola minden tantárgyának, még a kézi munkának, tornának s éneknek tárgyalásával is kiegészíttetett. Mindkét munka német nyelven is megjelent. Népiskolai jó kézikönyvet írni egyike a legnehezebbeknek ; mert annak szépnek is jónak is, rövidnek is és mégis mindent magában fogla'ó nak kell lenni; kell, hogy népszerű legyen és mégis rendszeres. Épen azért, ha e két könyvnél egyebet nem írt volna is, mégis megörökítette volna nevét népoktatás ügyünk történetében. Említsünk meg még néhány, nevezetesebb munkáját. Ilyenek képző-intézeti növendékek és tanítók számára: »Neveléstan*, ^Gyakorlati méréstan«, >Vezérkönyv a népiskolai számtanításban*, >Földrajzi vezérkönyv*. E három utóbbit Kárpáti Endrével írta. »Német olvasókönyv*. Népiskolák számára: »Népiskolai földrajz®, x>Tcrmészet és Vegytan*. » Természetrajz a mindennapi és ismétlő népiskolák számára.* Ez utóbbit Somogyi G-vel íita. Irt még ezen kívül olvasó könyveket a fel sőbb leányiskolák és ipariskolák számára. Ily nagy terjedelmű munkásság mellett még mindig talált időt, hogy részint a paed. részint egyéb lapirodalom terén Ís működjék. A ^Néptanítók lapjának*, a »Magyar tanítóképzőnek* rend és munkatársa volt, de írt helylyel-közzel egyéb tanügyi lapokban is. A nálunk is tekintélynek örvendő »Paed. Jahresbericht* (Kehr) számára a hazánkat illető közleményeket ő irta. Hogy mit dolgozott a tanító-egyletekben, az országos első tanító gy ülésen — mely első alelnökséggel tisztelte meg, — arról szólhatnak mind azok, kik e gyűléseknek tagjai voltak. De e mellett nem zárta ki magát a társadalmi és humanitárius mozgalmakból sem. A »Kárpát-egylet«nek egyik legbuzgóbb tagjai közé tartozott, mely őt ezért muzeumi bizottságának elnökségével tisztelte meg. Hasonlókép ügyvivő első alelnöke volt a »Szepesi szeretetház egylet«-nek. Az ő buzgólkodásának köszönhető, hogy ez egylet működését már megkezdte és több mint húsz ezer forint tőkével rendelkezik. A mi tiszttársai iránti viszonyát illeti, elég legyen csak annyit megemlíteni, hogy közülök mindegyiket iparkodott munkakörébe felemelni, jóakaratú tanácsaival soha sem fukarkodott. Emericzy paedagogiai irodalmi munkássága a legalsó foktól, a kisdedóvástól a legfelső fokig, az egyetemig kiterjedt ; halála nagy ürt hagyott maga után. Adja a gondviselő, hogy minél előbb akadjon valaki, a kí az ürt, mely kidöltével támadt, minél méltóbban betölthesse. Somogyi Géza. Ács Gedeon (1818-1887.) A mitől hónapok óta remegtünk, a csúzai evang. ref. egyház mély fájdalmára, a prot. egyház nagy veszteségére bekövetkezett, hogy nagyt. Ács Gedeon csúzai ev. ref. lelkész munkás, tevékeny földi pályáját csendesen befejezte e hó 12-én. A megboldogult Ács Gedeon született 1818. aug. hó 31-én Bellyén, Baranyamegyében. Atyja Ács László, előbb bellyeí, utóbb laskói pap, anyja Kosdi Juliánná. Elemi tanulmányait Laskón az apai háznál és felügyelete alatt befejezvén, Ha'asra, majd később Kecskemétre ment középiskoláit végezni Tomori Szabó Sándor és Tatai András alatt; a theologiát Debrecenben tanulta és végezte be. Iskolái végeztével akadémikus rektor lett Laskón, atyja oldala mellett. Két évig tanítva, az akkor Pozsonyban tartott országgyűlést megtekintve, Bécsbe tett kirándulást. Innét haza térve, beteges atyja mel'ett segéd-pappá lett az 1843-adik év utolsó felében; majd atyjanak 1846. január 13 án történt kimúlta után laskói rendes lelkész. Bekövetkezvén az 1848-dik év, bár csak nemzetőr kapitány volt, de szabadelvű hazafiságáról a környéken ismeretes lévén, árulkodás következtében 1849 elején katonaság által elfogatván Pécsre hurcoltatott, honnan azonban egy hónapi rabság után az érette közbenjáró gyülekezet kértére, s annak kezessége mellett kibocsáttatott. Hon tö tve pár hónapot, tavaszkor, midőn a megvert császári seregek bosszúsan tódultak Baranyamegyén keresztül, az azok által elkövetett kegyetlenségek hírére, a Dunán át Bacskaba, s Tolnamegyébe, majd hanyatlásnak indulván a magyar ügy, a Bánáton át Orsovánál kimenekült. Törökországban egy sorsban részesült a többi kimenekültekkel ; koronként a legnagyobb ünnepeken magyar egyházi szónoklatokat tartván Sumlán s Bruszán az örmények templomában Kossuthék Kiutahiába belebbeztetvén, ő is mint önkéntes csatlakozott Kossuthhoz. Törökországban ő volt átalában az emigratió magyar papja valláskü'önbség nélkül, házasságokat kötvén, s keresztelvén, mely keresztelések alkalmával török főtisztek álltak néha keresztkomákul, mint jegyzetei igazolják, s a megmaradt s általa hűségesen őrzött okmányok tanúsítják. Lefolyván a belebbezés ideje, ő is az amerikai hajón vitetett. A hajó Syra görög szigetnél megállott, hol rég idők óta először hallott harangszót. Olaszországban csak a spezai kikötőben állott meg a hajó. Majd Franciaországban Marseille előtt/ míg végre Gibraltárba jutottak. Ott pár hétig tartózkodván, bár betegen, a várost megtekintette; onnét csupán Madeira szigetnél szállva ki, az Atlanti tengert áthajózva, New-Yorkban kötöttek ki Ott eleinte a köztársaság vendégei voltak. Majd később az angol Iadyk egy concertnek jövedelmét (mintegy 600 forintot) arra szánták, hogy reá bízták, mint papra, hogy magyar egyházi beszédeket tartson honfi' ársai vigasztalására. Az egy év lefolyása után különböző életmódot folytatott. Eleinte carver, »nehezen ment eleinte a testi munka, de menni kellett* úgy monda sokszor maga, majd mérnök, pothograph stb. volt. Ez a sokféle életmód nem tekintetik Amerikában kontár kapkodásnak — mondá maga. Néhány keserves év eltelése után, az angol nyelvet tökéletesen elsajátítván, felolvasással kereste kenyerét, hallgató közönsége többnyire amerikai hölgyekből állván, így élt 186i.-ik évig, szegényen, néikülözve, de a legnemesebb körökben forogván,