Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-02-06 / 6. szám

Nagy Károly úr zenemunkálatainak előleges megtekintése után, örömmel csatlakozik alulirt a fenntebb megnevezett urak Ítéletéhez. Potsdam, nov. 4 én 1858. J. C. Schártlich, kir. zene-igazgató és orgonista a királyi udvai í templomban. (P. H.). Sechter úr bizonyítványához legőszintébb véleményével csatlakozik Lipcse, nov. 6-án 1858. Dr. ITauptmann Mór, kántor a Tamás-iskolában s zene-igazgató a lipcsei főtemplomban. (P. H.). Én is teljes meggyőződésemből csatlakozom Sechter úrnak épen oly igazságos, mint kedvező Ítéletéhez, valamint a többi urak véleményéhez is. Lipcse, november 6-án 1858. Zöllner Károly, lipcsei zenetanító. (P. II.) Nagy Károly úr több szerzeményei gondos átnézése után, azon örvendetes helyzetben vagyok, miszerint a Sechter Simon udvari orgonista úr által kimondott ítéletet mindenben megerősíthetem. Prága, nov. 9-dikén 1858. I. F. Kitti, m. k. A prágai zene-conservatorium igazgatója; a belga királyi Lipótrend és a pármai hercegi sz. Lajosrend lovagja s az ausztriai művészet és tudomány nagy arany érdemjel tulajdonosa. (P. II.) Alulirt megvizsgálván Szotyori Nagy Károly úrnak a magyarországi helvét hitvallásuak számára szerkesztett ily című munkáját: »Templomi és Halotti Karénekes KÖnyv« 4 első részét, úgymint : a praeludiumokat — 166 chorált négyes hangszóra, orgonára vagy zongorára, choralis interludiumokkal ellátva — közönséges halotti énekeket négyes hangszóra, templomi és nagyobbszerű karénekeket, kétnemű énekkarra, úgy találtam, hogy mindegyik munka a címben kitett rendeltetésének tökéletesen megfe'el; s ennélfogva teljesen megérdemli, hogy mind a magyarországi és erdélyi helvét hitvallású s némely részben, a más hitfelekezetű egyházi zeneképzőintézetekben és templomokban is használtassák. Pesten, november 14-dikén 1858. Thern Károly, a pest-budai zenedén a zeneszerzés és generalbassus tanszakának tanára. Szotyori Nagy Károly úr »Templomi és Halotti Karénekes Könyv« című — négy részre oszló — zene munkáit átvizsgáltam; ajánlom azokat, mint a kitűzött célnak minden tekintetben és részekben tökéletesen megfelelő zeneműveket minden o'ynemű nevelő intézeteknek, a hol az egyházi zene és ének taníttatik ; úgy szinte már kezdő és műveltebb orgonistáknak, kántoroknak, praeparandiáknak, ref. papnö\ eldéknek, énektársulatoknak és egész reform, községeknek és testületeknek, mert minden megnevezett osztály felleli ezen zeneművek rétegeiben a kívánható dallamokat és zenerészeket. A praeludiumok, halotti és templomi énekek szende menetű egyszerű és mégis melodiosus szerzemények és könnyen betanulhatok. A sz. Dávid összes zsoltárai azon oknál fogva is nagy pártolást érdemelnek, mert azok négy énekhangra téve célszerű interludiumokkal egy tömegben nyomtatásban még nincsenek kiadva, a magyar reform, szentegyháznak pedig ilynemű munkára nagy szüksége van. Óhajtandó, hogy Nagy Károly úr törekvése e téren minél nagyobb pártolásnak örvendhessen. Pesten, okt. 20-án 1858. — Bognár Ignác, m. k. a nemzeti szinház énekkar tanítója és több nyilvános nevelő-intézetek ének-és zene tanára. Az elsorolt bizonyítványokon kívül, munkáim megjelenése után, hírlapokban, magán levelekben és személyesen, mindenkitől csak a legkedvezőbb elismerő nyilatkozatokat kaptam, u. m. Liszt Ferenc nyilatkozata Reményi által; Mozsonyi Mih., Wőhler Gothárd, Engesszer Mátyás, Zsasskovszky Endre, Schmied Péter, Mátrai Gábor, Szénfi Gusztáv, Nyizsnyai Gusztáv, Bartalus István, Zsasskovszky Ferenc, Körösi Sándor, Kálmán Farkas, Koronkai Kiss Lajos és igen sok másoktól. II. Erdély országi kar énekes könyvem megjelenéséről. Az erdélyi ev. ref. egyházkerület által az 1838-ik évben kibocsátott s úgy nevezett: »Megújított és törvényesen bevett Énekes könyvben* lévő dallamokat ugy, a mint az egyházkerület akkor elfogadta és megerősítette, mely tartalmaz 57 énekdallamot, melyek nagyobb részben Magyarországon is használhatók, négyes hangszóra vagy orgonára avagy zongorára, chorális közbejátékokkal együtt, egyaránt használhatólag kidolgoztam és az 1848. éví nov. 7-én kiadtam, mely csakhamar nagy elterjedésnek örvendett a két magyar hazában. A mi a rhythmust illeti: a nyomtatásban megjelent dallamok rhythmusától eltérve, ezen chorálkönyv, egyenméretű beosztás szerint, újra nyomatás és ujabb tactus szerinti csoportosítás nélkül is használható, a magyarországi chorálkönyv szerint. (Choralis egyenlő ütenyekkel.) A dallamokban itt-ott előjövő átsimításokat többnyire el lehet hagyni, mely esetben némely éneknél, a kihagyott hang miatt, az öszhangosításban, egy-két accord helyett, más oda illő accordokat kell tenni. E karénekes könyv nálam még számos példányban kapható. Ara 1 frt 30 kr. Megjegyzendő, hogy Magyarországon is, ezen az erdélyországi evang. reformátusok számára írt karénekes könyvem, megjelenése után, különösen a debreceni és nagy-kőrösi tanítóképezdékben stb. mint kézikönyv bevétetett és használtatott az 1859-ik évi juliusig ; amikor a magyarországi ev. reformátusok számára 4 részben irt karénekes könyvem első kiadásban megjelent s megjelenése után az erdélyországi karénekes könyv helyett, a tanítóképezdékben kézikönyvül azonnal felvétetett és használtatik ma is. (Vége köv.) BELFÖLD. Eyy híres egyházi ének dallamáról. Az >Evang. Egyh. és Isk.« f. évi 3-ik számában Frühwirt Samu, theol. akad. énektanító úr megjegyzésekkel kiséri e b. lap mult évi 49-ik számában »Cithara sanctorum« cím alatt közölt énekügyi jegyzeteimet. Nevezetesen idézvén az általam OerhardtnáTc »Befiel du deine Wege« című énékéről mondottekat, ezeket írja. »E mondottakban úgy látszik egy kis összetévesztés fordúl elő. Sem Lányi, sem Gerhard nem szerzője a dallamnak, mert Gerhardot, mint zeneszerzőt sehol sem ismerik, csak mint kiváló énekköltőt. A költőt és zeneszerzőt meg kell különböztetni. Nagyon sajátságos azonkívül még ama kérdés: »hogyan került az a németekhez ? Hogy jutott ahhoz Geihard, a kinek szereplése a 17-ik század második felére esik ?« ki csak egy kissé lapozgatott az egyházi ének történelmében, könnyen adhat erre feleletet. Nem oly nagy mesterség abból kitalálni, ki ama ének szerzője ? Nem találunk ott egy szót sem, hogy valaki Gerhardnak tulajdonította volna. Es a költemény maga alig magyar eredetű. Felteszem, hogy minden ev. lelkész Gerhard életrajzát ismeri, hogy ismeri egyszersmind azon körülményeket, melyek alatt irta Gerhard e gyönyörű éneket Akrostichon formában aggódó nejének vigasztalásul. Először jelent meg Crüger J. »Praxis pietatis melica«-jában 1653. A dallamot Németországban már 1601-ben ismerték, de nem mint egyházi, hanem mint világi szerelmes éneket e szöveggel: »Mein G'müt ist mir verwirret« stb.