Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-02-06 / 6. szám
nista" elnevezés Luther és Kálvin tanát akarja jelezni, holott a történelem bizonysága szerint mi protestánsok a Luther és Kálvin által megtisztított evangyéliomi tant (s nem Luther vagy Kálvin tanát) hirdetjük és követjük. A kettő között különbséget kell tenni. A tannak s az evangyéliomi keresztyénségnek ezen fölcserélését, azt hiszem, egy valódi protestáns ember sem óhajtja, mert az római zavarokat idézne elő egyházainkban. — De az egyházi gyakorlat is meghivánja az ^ev. ág.c és y ev. helv.* jelzők használatát, mert a lutheránus* és , kálvinista* elnevezésnek nézetem szerint szektaszerü íze van s a mint fönntebb kimutattam, azt látszik bizonyítani, hogy Luther és Kálvin tanát s nem az evangyéliomi keresztyénséget követjük, mely esetben indokoltnak látszik Róma eljárása a reformált egyházakkal szemben, midőn azt mondja róluk, hogy a törté- j neti keresztyénséggel s általában minden tekintélylyel szakítottak, miáltal egyenesen szektáknak deklarálja azokat. Már pedig tudjuk, hogy úgy Luther, mint Kálvin élesen hangsúlyozta az általa hirdetett elveknek evangyéliomi alapját s a régi keresztyénséggel való történeti „consensus"-át, összefüggését. Világosítsuk föl tehát népünket arról, hogy az ág.* és >ev. ref.4 vagy > helv,< elnevezés az egyedüli jogos s protestáns egyházunk lényegének, történeti múltjának leginkább megfelelő. Mert csak az esetben, ha mi magunk tisztában leszünk azzal, hogy mik vagyunk, várhatjuk el azt, hogy úgy a többi keresztyén felekezetek, mint pedig a napi lapok és politikai hatóságok respektálni fogják az evangyéliomi keresztyénség alapján álló y ev. ág.* és >ev. helv.* protestáns egyházi elnevezést. Vitassuk meg egy kissé e kérdést, mert meggyőződésem szerint valóban megérdemli azt! Sapienti pauca! Dr. Szlávik Mátgás, ny. r. theo!og. tanár Eperjesen. Ébredünk: ébredjünk! Egyházi életünk átalakulás folyamában van. A régiek elmultak... ime mindenek . . . megujulásra várnak. Elmultak a véres üldözés gyászos napjai, de folyton tartanak az ős ellenfél támadásai. Elmaradtak a hatalmi erőszakoskodások, elnémultak a kardcsörtetések evangéliumi egyházunk ellen; de annál erőteljesebb a szellemi és erkölcsi fegyverek zajtalan mérkőzése, itthon és külföldön. Róma fekete serege, a »békeszerető« Leo vezetése alatt Európa-szerte újult erővel kezdte meg hóditó hadjáratát az evangeliumi protestántismus el'en, országonként más-más módon, de azon közös céllal, hogy az evangelium hívei, a gyiilölt »eretnekek* vérnélküli harcban kiirtassanak. Hazai egyházunk evangeliumi közérziilete elvitázhatlanul érezi mind a galvanizált papismus, mind a vallási közöny, e másik nagy ellenség ellen való önvédelmi harc szükségességét. A belső építés sok oldalú munkájának majd mindenikére rátette kezét Rendezgeti egyháza anyagi viszonyait, tökéletesítette a lelkészképzést, megkezdte a szórványok lelki gondozásba vételét, gyarapítja a népies vallásos irodalmat, munkába vette a tudományos irodalom fejlesztését társulás u'ján, szaporítja a belmissziói tevékenység egyes eszközeit, sőt nemsokára a vallásos felolvasásokkal tesz a fővárosban kísérletet, hogy a vallás-erkölcsi tudatot ez által is erősítse. Mindezek bár szerény, de tapasztalható jelei az egyházi ébredésnek s ki vallását szereti, annak lehetetlen ezt örömmel nem szemlélni. De a ki figyeli az idők jeleit, az egyszersmind azon meggyőződését sem tagadhatja el, hogy az egyházi ébredésre régen volt oly nagy szükség, mint ma. Az evangeliumi keresztyénség és egyház két tűz közé szorítva csak erőfeszítéssel tudja világnemesítő hivatását teljesíteni. Egyfelől a társadalmi materialismusig s néhol nihilismusig faju't vallási indifferentísmus tüze égeti, melynek heve míg egyrészt jelentékenyen csökkent a társadalom felsőbb rétegeiben, mióta a természet tudományokkal vélt solidarítása megtagadtatott; másrészt annál mérgesebben kigyúlt a nép alsóbb rétegeiben mindinkább terjedő anarchistikus és nihilistikus mozgalmakban. Másfelől a romanismus tüze lobbant vészes lángra, mióta a németországi cultur-harc sikerét es/.élyes pápája és hatalomra törő hierarchiája tervszerű következetességgel és minden vonalon megindított támadásban akarja kizsákmányolni. A kultur-harc szünetel, de azóta a papismus támadása a protestántismus ellen még erősebb, merészebb és több oldalú. Európa nagy protestáns egyházai é'énken érzik ezt s a pápai encyclica óta a hazai protestántismus is tapasztalhatta. Angol hitsorsosaínk Glasgowban kezdték meg az egyesült erővel folytatandó önvédelmi harcot, mely a romanismus tűrhetlenné vált túlkapásai kényszeríték őket. Németországi hitfeleink a mult hóban adták ki felhívó szózatjukat az egész német föld lakosaihoz, melyben 'összetartásra és férfias ellenműködésre buzdítják őket. Hazánkban, kivált a Budavár visszafoglalása évfordulójakor megjelent pápai encyclica óta fokozott mértékben foly a harc az evangeliumi egyház és hit ellen. A pápista sajtó és irodalom Pázmány óta aligha fejtett ki oly lázas tevékenységet ellenünk, mint a legközelebbi években. Történethamisítás, hitelveink ócsárlása, embereink és intézményeink leszólása, vegyes házasságok elhódítása, gyermekeink elkeresztelése : nem gondolom, hogy nagyobb ügyességgel, tervszerűbben és jobban kimódolt utakon járta volna valamikor, mint épen napjainkban. Sajtójuk a nép minden rétegéhez eljut a plebánusok és tanítók utján, kik rendszeres ágensei nemcsak a Szent István-társulat iratkáinak, hanem a vallás-gyűlölet és ízléstelen piszkolódások szemetjeinek is.i*') Lapjaikban egymást érik a protestánsokat gúnyoló, hazafiságukat pellengérre állító gyanúsítások és ráfogások.**) A magát vezérlapként portáló »Religió« a gúny és álcázott keserűség hangján írja: »A protestántismus *) Pl. a »Szent család* című kathol. naptár, melynek Milyen vallású a kutya? című közleményében épületesen el van mondva, hogy a kutya kálvinista vallású, mert az is minden nap megeszi a szalonnát, mint a kálvinista ember. **) Pl. a »Népiskolai tanügy* című kathol. lap egyik híre, mely egy fővárosi ref. hitoktató azon jogos tettéből, hogy Erzsébet napön tanított, a reformátusok haznfiságát vonja kftsígbe.
