Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-02-06 / 6. szám

Harmincadik évfolyam, 6. sz. Budapest, 1887. február 6. PROTKSTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL IX. ker. Kinizsy-ufca 29. sz, I. em, Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számu p él cl án y okik a. 1 mindig szolgéLlhatunk. Dobos János nincs többé! Alig néhány nap előtt hozta csak a táviró a leverő hírt. hogy Cegléd ősz patriarchája súlyosan megbetegedett, megtörve s megrogyva a folytonos harc és küzdés alatt. Azóta valósággá lett, a minek bekövetkeztétől az első hír hallatára rettegni kezdtünk. A próféta égi tűzzel érintett ajkai bezáródtak, meghidegültek, vezéri karjai lehanyatlottak. Őrálló helye üresen maradt. Megállott immár a nagy örökkévalóság hidján, visszaadva útlevelét annak, ki hajdan elhívta őt a hosszú, nagy vándor útra. A lélek, mely nagy eszméktől volt terhes, elszállott oda, hol nincs többé semmi titokzatos; hol nem harcol többé a halálnak testével, ^az olthatatlan uralkodó szenvedélylyel.* Megtalálta már a feleletet a ^Van — Nincs* nagy problémájára. Magyar Sionunk egy kiváló őrállóval szegényebb, Pantheonunk egy nagy halottal gazdagabb lett. Dobos János nemcsak a magyar reformált egyháznak, de a nemzetnek s a hazai irodalomnak is halottja s méltán sirathatja őt az egész Izrael. A hosszú pálya meg van futva. O maga jelölé meg ez út mértföld mutatóit. Az első 1804 melyre születési év van bevágva; a második 1847, a

pozsonyi országgyűlés emlékeivel beirva s a harmadikon 1881 van felvésve, a zsinat éve. Az ősz Simeon már ekkor vágyott volna elköltözni s lenni a Krisztussal, midőn a közalap megalkotásakor könnyek között így szólt: >mostan bocsásd el Uram a te szolgádat békességgel 1* Praecipe cantus lugubres Melpomene 1 S míg a ceglédi gyászravatal felett meggyújtjuk az emlékezésnek a kegyelet lehellete által táplált fáklyáját, e glóriában idézzük vissza az elhunyt nagy alakját. Nem, ne tegyük ezt mégse! Engedjük őt pihenni, ne zavarjuk meg nagy álmait. Jól esik neki e nyugalom. Virasszon álmaid felett, nagy halottunk, aszelid emlékezet. Legyen könnyű elfáradott tetemidnek az általad annyira szeretett hazának földe s vegye fel fennkölt lelkedet egeibe a kegyelemnek Istene!