Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-12-18 / 51. szám

süleínek« ajándékoztam. 5. A sáros-zempléni ev. esperescégtörténete. Monographia. (Kassa, 1885. Ára 1 frt 50 kr) című művem a sáros-zempléni esperesség tulajdona. 6. Vallástanítási tanterv az elemi isicolák reszére. (Kassa, 1886.) című művem az ev. Tiszakerület tulajdona s a nyomatott 500 példány mind elfogyott. Es így csak is: 7. Emléklap az eperjesi ev. templom s collegium visszaszerzésének 100 éves örömünnepe alkalmából (Kassa, 1885. Ára 50 kr) című művem és 8. A nőről s a nő hármas hivatásáról (Kassa, 1886. Ára 30 kr) című művem kapható immár nálam. (1—2 példány.) Az i-ső számú minden könyvkereskedésben, a 2-ik számú Kókai Lajosnál Budapesten, a 3-ik és 4-ik Révai S. könyvkereskedő cégnél az 5-ik számú Révai Samu könyvkerezkedő bizományosnál Eperjesen és Urbán Adolf ev. főesperesnél Hanusfalván kapható. Kelt Eperjesen, 1887. dec. 7-én. Kiváló tisztelettel ITórk József, theolog. rendes tanár és dékán. * Gyászhír. Bankó Imre, a.tinnyei ref. egyház lelkipásztora 69 éves korában f. hó 12-én elhunyt. E hó 15-én a tinnyei és ungi gyülekezet híveinek részvéte mellett temették el a váratlanul elhunyt lelkipásztort. A háznál Gaál László s -lelkész, a sírnál pedig Lutár Sándor segéd-lelkész búcsúztatták el az Úrnak megfáradt szolgáját árván maradt híveitől. Béke hamvaira ! * Az „Irodalmi Társaság" számára a »kolozsvári unitárius papnövelde önképzőköre« rendes tagsági díj fejében 6 frtot küldött, melyeket takarékpénztárba tett a Szerkesztő. NECROLOG. Keményffi Pál emlékezete. Nem sejtettük, nem hittük volna, hogy az az edzett, szívós szervezetű, mindig nyugodt, derült kedélyű nemes alak ily hamar kidőljön egyházmegyei közéletünk jeleseinek sorából! Még kevésbé mertek erre gondolni négy évtizeden át hűséges hitvese, most már lesújtott özvegye szül. Máté Lídia úrnő és egyetlen »édes lánya* Karolina, özv. szentpéteri Kun Sándorné, kiknek elébb oly megelégedett vidám életökre, váratlanul gyász és keserv éjszakája borult. Hiszen még sokáig boldogíthatta volna övéit s munkálhatá vele ref. anyaszentegyházunk közjavát; mert hajlott korához képest, ifjúi lelkesedés és buzgóság hatotta át egész lényét. Újsóvén született 1822. január 2-ikán, hol atyja Hartmann János majdnem félszázadon át a ref. gyülekezettnek hivatott hűséges tanítója volt. Anyja Hederich Zsuzsánna ugyanezen egyház első lelkészének leánya, az anyaszentegyház iránti szeretet és hála érzelmeit mélyen beoltotta fiának fogékony szívébe. Elemi és középiskoláinak eminenter bevégzése után a jogi pályára lépve, ügyvédi oklevelet nyert, s mint gyakorló ügyvéd Kecskeméten, Budapesten, majd később Újvidéken köztisztelettől környezve működött, kikerülve nehéz pályáján mind a Scyllát mind a Charybdist. Kecskeméten töltött nevezetes közpályájára mindig nyugodt önérzettel s bizonyos dicsekedéssel tekintett vissza, mert sikerült eltalálnia a tapintat és bölcs eszélyesség azon hangját, melyen a hazafiúi rajongó szeretet vágyainak és reményeinek megvalósítását elősegélni s elérni lehetséges vala. Szívében, lelkében, minden ízében magyar volt, s íme közbecsültetés környezte egy polyglott délvidéki városban Újvidéken, mert egyesítette magában azon polgári erényeket, melyek nélkül a haza nagy és szent céljai el nem érhetők. így történhetett az, hogy bácskai polgártársai nem egy ízben képviselőjelöltséggel is kitüntetni s megtisztelni óhajtották. De különösen református anyaszentegyházunk iskolai s egyházi ügyeiért buzogott és élt. Itt is megtalálta a neki illő és hozzá méltó munkakört, a mennyiben több mint egy évtized óta az alsó-baranya-bácsi reform, egyházmegye tanácsának egyik legtevékenyebb munkása vala. Előbb mint világi jegyző, 1883 óta mint tanácsbiró, folytonosan jelentékeny részt vett közgyűléseinken és úgy a bizottságokban, mint egyházmegyei kiküldetéseiben a szent ügy iránti szeretetet és önzetlenséget bizonyított be. Méltó jele vala az elismerésnek az a díszes babérkoszorú, melyet ravatalára tett, mint »tanácsbírájának az alsó baranya-bácsi ev. ref. egyházmegye*. A nagy számú barátok, tisztelők és gyászoló családtagok részéről koszorúkkal borított koporsó mellett, az udvarban Molnár Hugó újvidéki lelkésztársúnk tartott emelkedett hangú, megható beszédet és imádságot, kifejezést adva a közveszteség feletti fájdalomnak, mely a boldogult elhunytával a családot és az általa betöltött munkakört érte. A városi előkelőség, a ref. egyház közönsége a barátok és tisztelők nagy száma meghatottan kísérte ki az utolsó nyugodalom helyére, több heti súlyos szenvedés után e hó 9 én az Úrban elhunyt kedves hitsorsosunkat, hol is a sír felett alulírott a következő beszédet tartotta : »Elköltözött nemes lélek ! Még egy kevés idő vagyon hátra s porhajlékod a minden élők közös végsorsa szerint átadatik a földnek, melyből vétetett. A végválás e nehéz percében felújul előttünk egész életed. Ugy tetszik, mintha látnánk, mint egykor engedelmes, szüleit szerető gyermeket s utolsó lehelletedig igazszívű hűséges testvért; majd mint az örök szép, jó és igaz eszméiért lelkesülő, lángoló ifjút, kinek leghőbb óhaja : élni és tenni a közért. Ifjú korod vágyainak s reményeinek megvalósítása vala főtörekvésed a férfi-kor komoly időszakában. Láttad tusakodni a hazát szent igazaiért, láttad küzdeni anyaszentegyházunkat ősi jógáiért s Te mint honfiú és keresztyén egyaránt jobbjaink közt valál, bebizonyítva, hogy szereted a hazát minden előtt és Istent mindenek fölött. A társadalom hasznosan munkáló tagjainak egyikét gyászolja Benned, a ki nem valál soha szűkkeblű, önző avagy elfogult, sőt felülemelkedve minden kicsinyes érdekeken, lelked egész melegével a köznek szolgáltál s megadtad kinek-kinek a magáét. Mi, kik szerencsések valánk ismerhetni antik jellemedet s széleskörű műveltségedet, melyet a klassicismus zománca ékített: mi tudjuk s érezzük — mily fájdalmat okoz váratlan elhunytad barátaidnak s nagy számú tisztelőidnek. De kiváltképen gyászt ölt éretted az alsó-baranyabácsi református egyházmegye, melynek éveken át köztisztelt, érdemdús, igazságos tanácsbírája valál. Közgyűléseinken mindig tanultunk Tőled, mert szent buzgóság és hűség jellemezték minden szavadat, tettedet s Ítéleteidet áthatotta az anyaszentegyház iránt érzett ama benső szeretet, melynek lángját csakis a halál hatalma vala képes kioltani. Egyházmegyénk tanácsának legidősebb világi bírája s nem egyszer tanácskozásainknak tapintatos, bölcs vezetője valál. Vezérelved volt mindig az apostoli intés : »Semmi dologban senkit meg nem botránkoztatunk; hogy ne szidalmaztassák a mi szolgá-